Tavaly ősszel írtam a reformáció 500. évfordulójára tervezett emlékjelekről, ahol részletesen összeszedtem, miért is tetszik (szemben sok más emlékművel). Szóval itt csak nagyon röviden lássuk, miről is van szó:

• A Kálvin téren 95 díszkövet kicseréltek emléklapokra, utalva Luther 95 tézisére, amit 500 éve, 1517-ben tett közzé.
• Ezeken a köveken egy-egy nagy reformátortól vett idézet, illetve egy-egy magyar szerző témához kapcsolódó gondolata van.
• Az utóbbival arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy a vallás reformja egyben a magyar nyelv reformja is volt: új fordítások, szavak, műfajok jelentek meg a nyelvünkben.
• A köveket egy év után kiszedik, és az ország különböző településein kerülnek majd végleges helyükre. A Kálvin térre pedig visszateszik a klassz K-köveket.

Röviden ennyi az emlékmű lényege, mely már meg is tekinthető. Szóval meg is tekintettem.

Az alkotás Szabó Levente (régi budai városháza rekonstrukciója) és Polgárdi Ákos (Dürer Kert és a Margitsziget arculata) munkája, akik a Bevésett nevek emlékművön már együtt dolgoztak 

Tetszetős lett, pont ahogy ígérték: tájba simuló, nem tolakodó, de aki észreveszi, az különösebb nehézség nélkül elolvashatja. Tetszik, hogy a buszmegállókba és a villamosmegállóba is kerültek kövek, alighanem ezek lesznek a legnépszerűbbek. És jó, hogy a református templom elé szinte csak Kálvin került.

Vagyis Jean Calvin, ahogy írták a kőre. A kis konzervatív lelkemnek csöppet fura ez az alak - akár csak a Martin Luther vagy a Desiderius Erasmus -, mert nekem valahogy mindig Kálvin János, Luther Márton és Rotterdami Erasmus maradnak. Főleg, ha a magyar nyelvet és a fordításokat is ünnepeljük ezekkel a jelekkel, na de ez legyen a legnagyobb baj.

Ja és ha már nyelv! Pompás, hogy a nagy reformátorok szövegei is felkerültek a kövekre, és ami még jobb, hogy nem lett légyen vala az ő nemzetségi hangulatú, több száz éves fordításokban, hanem friss, mai magyar nyelven. (Legalábbis a Luther-idézetek, Kálvinéi sajnos egy évszázaddal ezelőttiek, kicsit döcögősebbek, de azért azok sem esnek olyan nagyon messze tőlünk.)

Persze egy Szenczi Molnárt vagy egy Apáczai Cserét vétek lenne átírni, de többnyire sikerült tőlük is könnyen befogadható idézeteket találni, s melléjük olyan friss nyelvű, XX. századi szerzőktől is kerültek szövegek, mint Eszterházy Péter, Nádas Péter, Szabó Magda, Nemes Nagy Ágnes, Kányádi Sándor és a sort hosszan lehetne folytatni. Valószínűen kevesen tippeltek volna, hogy egy ilyen emlékművön felbukkan Konrád György, Moldova György vagy épp Bibó István neve. Én például semmiképp. Szóval az egész

Persze van, akit egyformán megriaszt a vallás és az irodalom, nos ők is megnyugodhatnak. A kiragadott idézetek némelyike olyan, hogy simán szembejöhetne a Facebookon. Más kérdés, hogy ha ott van a lábunk előtt, egy komoly névvel alátámasztva, szó szerint kőbe vésve, akkor talán jobban elgondolkodunk rajta.

Mondjuk, hogy

• „Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, még akkor is ültetnék egy almafát.”
• „Nincs nagyobb ellenségünk önmagunknál.” 
• „Gyújts fényt, és a sötétség magától eltűnik.” 
• „Nagyobb a bűne annak, aki nem bocsát meg, mint annak, aki a bűnt elkövette.”

Na jó, legyen ennyi bölcselkedés elég. A többit megtaláljátok a Reform500 honlapján egy csomó háttérinfóval, meg persze a Kálvin téren. Esetleg a Facebookotokon, mert úgy tűnik ezt az egész alkotást az Isten is Facebook-megosztásra teremtette.