A Semsey park nevével először tavaly találkoztam, amikor Budapest kültéri tornapályáit szedtük össze az Urbanistán. Bár az Árpád úton is, meg időnként a Görgey Artúron is szoktam közlekedni, sokáig nem gondoltam volna, hogy egy ekkora közpark van a panelházak között. A szigorúan vett Semsey park ugyan ennek csak egy része, de a köznyelv általában így hivatkozik az egész "belső udvarra", amit a tízemeletes panelek zárnak közre. 

Több mint tíz hektáros területről van szó, s bár ezen van jó pár kisebb épület is, a nagyja zöldfelület - vagy az lehetne. Ezzel a mérettel amúgy simán helyet kaphatna Budapest tíz legnagyobb parkja közt, hiszen alig valamivel kisebb mint a Vérmező vagy a Városmajor, persze azoknál azért jóval szerényebb a faállománya és a zöldfelület aránya. (Hasonló méretű, ráadásul jóval homogénebb kialakítású park a Bikás, amely szintén megérne egyszer egy önálló posztot.)

Valamikor apróházas környék volt ez is, aztán amikor lakást kellett teremteni a rengeteg munkásnak (Újpest már Budapesthez csatolása előtt is az ország egyik legkomolyabb iparvárosa volt), felhúztak egy hatalmas lakótelepet. 

Mai szemmel elég ijesztőek a méretei (az újpesti az ország legnagyobb lakótelepe), de ha összevetjük egy olyan 21. századi lakóteleppel, mint amilyen mondjuk a Marina-part, kifejezetten emberléptékű. Nem csak az számított, hogy a területből kihozzák a maximális beépíthető négyzetmétert, vagyis a házak között nem csak a kötelező minimális távolságot hagyták meg. Valahol a Fischer által megfogalmazott elveket követték, vagyis sokkal több embernek otthont adni, sokkal kisebb terület beépítésével. 

Na de minket most nem annyira a házak, hanem a köztük elterülő park érdekel. (A környéket amúgy még április végén jártam be, de akkor végül inkább az épülő piacról született egy nagyobb cikk. Most lássuk tehát a hatalmas lakótelepi parkot!)

Mielőtt kiosztották volna a különböző elnevezéseket (Semsey Aladár park, Gábor Ignác park stb.), már akkor is hívták valahogy ezt a területet a tervezők: Keretes beépítés volt a neve. Na igen, ez körülbelül annyira hangulatos tulajdonnév, mint az Egyes Leszállópálya az 1984-ben. A Keretes beépítés lényege az volt, hogy szanáltak egy hatalmas területet, majd kilenc eltűnt háztömb helyét körbevették panelekkel.  Szerencsére a szép, régi iskolaépületet meghagyták, ahogy a lakótelep más részein is megmaradtak foltokban értékes házak, így lehet most Újpesten több apró műemlék a tízemeletesek árnyékában.

A Keretes beépítésről amúgy született egy remek összefoglaló a BME Építőművészeti Doktori Iskolájában. Máthé Dóra, Tátrai Ádám és Weiszkopf András munkája itt érhető el PDF-ben. 

A terület eredeti parkosítási koncepciója sokban emlékeztet a legtöbb lakótelepére: nagyjából semmilyen nem volt. Látszólag csak szétszórtak néhány lepényépületet, amelyek különböző közfunkciót látnak el (bölcsőde, óvoda, iskola, idősek otthona), melyekhez később további toldások, sorok csatlakoztak. Hagytak nagy füves placcokat, ültettek pár fát (látszólag teljesen véletlenszerűen választva fajokat és fajtákat, lásd az északi végében azt a néhány jegenyét magában), aztán hagyták alakulni az egészet. Alakult is.

Átalakulások az Újpesti-lakótelepen

Jött például az igény a parkolókra. Bár átmenő autóforgalom szerencsére azóta sincs a területen, elég sok felületet aszfaltoztak le a kocsiknak. Na meg új ösvényeket tapostak maguknak az emberek. Merthogy a szétszórtság csak látszólagos volt. A tervezőknek ugyanis az volt a koncepciója, hogy a Keretes beépítés belső részére kerülő 

Szép gondolat volt, de a gyakorlatban nem igazán működött. Senki nem fog kétszer annyit gyalogolni, hogy megkerüljön egy képzeletbeli háztömböt, amikor át is vághat toronyiránt. Így alakult ki a terület északi végében az a jellegzetes X, amit a dolgukra igyekvő emberek tapostak a fűbe.

A park még fel nem újított részén lehet látni, milyenek is voltak közelről:

Az átalakulás másik fontos lépése volt, hogy a hatalmas területet kisebb egységekre bontották. Ugyanis egy ekkora területet nagyon nehéz egyben kezelni, mint azt mondjuk az Örs vezér tér esetében is láthattuk). Így jött létre némiképp a régi utcát vonalát követve a Gábor Ignác park, kutyafuttatók és játszóterek.

A Zörgő játszótéren amúgy nem csak ivókút van, hanem egy MagikMe játék is, amivel mozgáskorlátozottak is játszhatnak (ahogy azt Zuglótól  Nyíregyházáig egyre több helyen tehetik meg). 

Ugyanakkor a sportpályák és a legtöbb játszótér siralmas állapotba került, mint az mondjuk ezen a képen is látható Sarkady Kati blogjában:

A megújulás lényege először is az volt, hogy kitalálják azokat a funkciókat, amelyeknek a legtöbb embernek szüksége van (és amelyek a legkevesebb embert zavarnak, mert azért az is elég fontos). Az egykori szép lakótelep-parkosítási gondolatokkal, hogy fú de sok terület marad majd a zöldnek, az volt ugyanis a legfőbb baj, hogy senki nem használta azokat semmire. Egy parknak nem csak az okozhatja a vesztét, ha túlhasználják azt, de az is, ha senki nem használja semmire. Ha csak egyszerűen átmennek rajta.

Szóval felmérték az igényeket, azután azokat figyelembe véve alakították ki az új parkot. Az új park kifejezés itt azért egy kicsit túlzás, hiszen nem történtek iszonyú nagy beavatkozások. Pont ez a Vertebrata és az Objekt  Tájépítész Iroda munkájában az egyik legszebb, hogy viszonylag finom átalakításokkal hogyan lehet eredményt elérni.

Én például a magam részéről egyáltalán nem bánom, hogy az Olimpikonok emlékhelyének nevezett projektelem nem valósult meg (remélem nem is fog), mert bár valóban látványos lett volna, de ez a 20. századi monumentalitás valójában nem tette volna élhetőbbé a területet.

Mitől új a Semsey park?

Először is kijelöltek egy piros futópályát. Ez nem hangzik valami nagy fejlesztésnek, de egy ekkora zöld rét mellett ez úgy hat, mint egy dizájnelem. Persze ehhez az is kell, hogy az a rét tényleg zöld legyen, vagyis meg kell oldani a rendszeres öntözését. 

Ha azt szeretnénk, hogy egy ekkora füves placc működjön, éljen, akkor nem lehet róla kitiltani az embereket, vagyis hagyni kell, hogy piknikező területként működjön. Vagyis a fűre lépést nem lehet megtiltani. Ugyanakkor az állandó csapásokat valahogy föl kell számolni. Ehhez a leglogikusabb lépés az volt, hogy

Ezeket kétféle szürke színből rakták ki. Ez sem hangzik valami nagy számnak, de teljesen felesleges lett volna egy újabb erős színt vinni a zöld és piros mellé.

Ami elsőre tetszik az új parkban, az tulajdonképpen ott volt a régiben is. A falak mellett futó, közlekedést szolgáló járdákkal párhuzamosan ugyanis egy hullámzó, hurkokat alkotó sétány is kiépült, Ezt csak egyszerűen fel kellett újítani és élettel megtölteni: magyarul olyan pontokat hozni létre, amelyek miatt érdemes sétányként használni. Új fák, új kiültetések, új padok kerültek ide. A korábbi játszóteret teljesen átépítették, és a hatalmas burkolt felületet megszakították gyepfoltokkal, amely rímel a sétány indás formáira.

Lettek új pingpongasztalok, új focipálya, új kutyafuttató. Fölöslegesen sehol sincs kerítés, csak a labdás sportok pályájánál és a kutyajátszótéren. Ugyanakkor a színes burkolatokkal sikerült elkülöníteni ezeket a területeket a gyepszőnyegtől, a tulajdonképpeni parktól, vagyis pont az a felosztás látszik megvalósulni, ami hiányzott.

Csak annyi térkő, amennyi kell

Úgy tűnik semmit nem építettek feleslegesen. Nem szedték fel a régi burkolatot, ott, ahol az működőképes ma is, csak hogy térkőre cseréljék. Volt, ahol csak felfestésekkel dobták fel, például a sakkasztalok környékén. 

Valaki a Normafára tervezett roppant sportfejlesztés kapcsán jegyezte meg, hogy ez olyan, mintha valaki hazamenne, látná, hogy sok a mosatlan, koszosak a falak és ki kéne vinni a szemetet, erre megoldásként ráhúz még egy emeletet a házra. 

Nagyon tetszik, hogy Újpesten nem ez történt. Kíváncsian várom a folytatást, sikerül-e továbbvinni a Semsey lendületét az egész Keretes beépítésre, és főleg sikerül-e újra parkká varázsolni azokat a részeit, amelyek már régen nem azok.

Nagyon bízom benne, hogy igen - a folytatásról mindenesetre beszámolok!

Érdekel, mi épül Budapesten? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!