- Urbanista
- hauer cukrászda
- budapest
- viii. ker
- rákóczi út
- józsefváros
- népszínháznegyed
- cukrászda
- nyitás
Augusztusban újranyílik a legendás Hauer cukrászda
Augusztusban újranyílik a legendás Hauer cukrászda, ami kettős öröm. Egyrészt mindig jó, ha feltámad valami a régi Budapest dicsőséges vendéglátós emlékei közül. Másrészt nagyon tetszik, ha újra életet lehelnek egy valamikor nyüzsgő, de mára már leeresztett környékbe, mint amilyen mondjuk a Baross utca, a Bajcsy-Zsilinszky út, a Margit körút vagy az Üllői út. Na és mindenekelőtt a Rákóczi út, annak is a Blaha és a Keleti közé eső szakasza, ahol a Hauer áll.
A cukrászda egyszer már szerepelt az Urbanistán, igaz, teljesen más körülmények között: mint izgalmas ingatlanhirdetés. 2013 őszétől 280 millió forintért kínálta egy ingatlanforgalmazó az üzlethelyiséget. Aztán néhány hete kaptam egy emailt, hogy új gazdája lett, felújítják, és nincs-e kedvem megnézni, ha már annak idején úgyis írtam róla. Volt.
A helyszínen két meglepetés ért
Az egyik, hogy egyáltalán nincs olyan rossz állapotban az ingatlan, mint ahogy sokévnyi üresen állás után vártam volna. Nem kellett alapos átalakításokat csinálni benne, inkább csak ráncfelvarrást. (A felújítás előtt állapot nagyjából ugyanaz lehetett, mint ami az ingatlanhirdetési fotókon látható.) Újrafestettek mindent, a bútorok a rikító fehér helyett antikolt színt kaptak, új kárpit kerül a székekre, a padlót is csak fényesítik, és így tovább. A hatóság mindössze egyetlen új mosdó felszerelését kérte, amúgy semmit nem kellett változtatni vagy kicserélni.
A másik meglepetés az volt, hogy milyen hatalmas labirintus is a Hauer. Egy átlagos belvárosi cukrászda egy utcára néző, nagy ablakos vendégtérből, a pult mögött meg egy cukrászműhelyből áll, plusz vécé, és személyzeti ezmegaz. Ezzel szemben ez egy 1300 négyzetméteres komplexum, ami három szinten keresztül nyújtózkodik a Rákóczi úti bérházban.
Igaz, nem volt mindig ekkora. Eredetileg 1890-ben nyílt ezen a helyen cukrászda, ami persze nem volt valami fényes, hiszen ez jócskán külvárosnak számított abban az időben. Aztán amikor néhány évvel később a tulajdonos, Kasselik Nándor meghalt, az özvegye hozzáment egy bizonyos Hauer Rezsőhöz, aki elképesztő ütemben fejleszteni kezdte a helyet.
Akkoriban viszont még úgy terjeszkedtek a vendéglátósok, mint az osztrák családi szállodák: mindig hozzátoldottak egy kicsit, amitől a végén egy egészen hatalmas és egészen fura alakú képződmény született.
A cukrászdához uzsonnaterem, aztán egy csokoládé- és bonbonüzem kapcsolódott, és így tovább. Ma már a Rákóczi úti bérház teljes alsó szintjét elfoglalja, beleértve a fedett belső udvart is. Itt egy hatalmas rendezvényterem működött évtizedeken keresztül egy lesüllyeszthető színpaddal. Az egyik oldalán található, egymásba nyíló „lakásokban" vannak a cukrászműhelyek, a különböző előkészítők, a másik oldalán díszes termek sorakoznak, a végén egy eldugott bárral. Hátul tágas backstage.
Ha ez nem lenne elég, fel lehet sétálni belőle az egyik első emeleti lakásba is, ami önmagában is elég tágas. Egykor bridzsszalon volt állítólag, mindenesetre nagyon meglepő, hogy ki lehet lépni belőle a gangos bérház körfolyosójára. És akkor arról a kis üzlethelyiségről nem is beszéltünk, ami a ház kapuja mellett nyílik az utcára.
Rendkívül izgalmas az egész tér, összesűrűsödik benne a teljes huszadik század. A bútorok egy része a fénykort idézi stílusában (bár nem eredetiek), aztán ott a 30-as években kialakított portál, emlékek az államosítás utáni korszakból (1948 után Erkel néven futott a cukrászda), és persze azok a részek, amelyek a legutóbbi felújítást idézik.
Az egészet valami pazar nagyvonalúság jellemzi
A századfordulón ugye még nem akarták minden négyzetméterből a legtöbb pénzt kifacsarni, a szocializmus éveiben pedig végképp nem számított a hatékonyság. A lényeg, hogy olyan tágas terek és hatalmas belmagasságok vannak az üzemi területeken is, hogy az máshol a vendégtérben is ritka. Elég csak megnézni a pult szélességét, egy bevételoptimalizáló menedzser zokogna ilyen pazarlás láttán. Naná, hogy jól néz ki.
A Hauernek eddig nem nagyon volt szerencséje a rendszerváltás óta. 1991-ben tégláig lebontották az üzletet, majd egy évtizedre bezárták. 2002-ben ismét megnyitott a gyönyörűen felújított bolt, de csak néhány évre, hogy aztán végeláthatatlannak tűnő jogi viták miatt ismét bezárjon.
Az új tulajdonosok először is megszerezték a Hauer név használatát, és elhatározták hogy visszahozzák a régi cukrászda fényét. Természetesen helyben készítik majd a süteményeket két mestercukrász vezetésével, az áraik olyan 790 és 1000 forint között alakulnak. 590 lesz a capuccino, 490 a kávé, és persze lesz Hauer-krémes meg marcipános-ananászos sütemény is, mely a hely leghíresebb terméke volt egykor.
A belső újragondolását Enyvári Péter díszlettervezőre bízták, aki például a Pola Polában és a Rózsavölgyi Szalonban is dolgozott. Az új vezetés amúgy is szeretné, ha hasonló hangulatú lenne a hely, mint az utóbbi. Egykor színházi előadásoknak, felolvasó esteknek, irodalmi vitáknak is helyt adott a nagyterem. Ők nem akarnak egyből ilyen nagyokat lépni, de a tervek között ott van, hogy a környék egyik kulturális, szellemi központjává váljanak.
Na igen, a környék!
A Rákóczi út történetét már rengetegen megírták: hogy a metró megépültével, a villamos eltűnésével és autópályává szélesítésével hogyan tűntek el a járókelők és ezzel együtt az igényes üzletek és portálok. Mikor óvatosan rákérdeztem erre, kiderült, hogy ők egy csöppet sem tartanak ettől.
- Egyrészt szerintük igenis kezd éledezni az út: egyre többen sétálnak erre. Azzal, hogy Budapest felkapott turistaközpont lett, nem csak zsidónegyed és a belváros néhány utcája járt jól, de a kijjebb eső részek is.
- Merthogy – és ez már a második érv – rengeteg hotel van erre. A szomszédban ott a Palace, szemben a Novotel, átellenben a Boscolo, a Blahán a Nemzeti, a Marriott, és a sort hosszan lehetne folytatni. És akkor még a közeli Erkel Színházról nem is beszéltünk, amelynek a közönsége alighanem hasonló, mint a Haueré. Ráadásul ebben az évadban ide költözik az egész Opera a felújítás idejére.
- Harmadrészt pedig egy jó helyre az ember akkor is elmegy, ha nem esik útba. Néhány sarokra, egy ennél sokkal rosszabb adottságú helyen virágzik például a Rosenstein Vendéglő.
Hogy milyen lesz a Hauerben a sütemény, a kiszolgálás, a közönség, azt nem tudom. Jól fog kinézni a hely, az biztos. És nagyon szeretném, ha végre életben maradna, hogy az egyik katalizátora lehessen a Rákóczi út feltámadásának.
Érdekel milyen fontos helyek nyílnak Budapesten? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!