Ma van éppen negyven éve, hogy elhunyt az organikus magyar építészet egyik megteremtője, Kós Károly. Meglepő, mennyire nem volt rég, hiszen életének fő művei még az előző századfordulón születtek. Mivel Trianon után is szülőföldjén, Kalotaszegen maradt, ahol viszont a korábbiakhoz hasonlóan komoly megbízásokat már nem kapott, építészetileg termékeny korszaka nem volt túl hosszú. (Itt bemutatott fő alkotásai elképesztően rövid idő alatt, mind 1909 és 1912 között születtek!)

Azonban a pár igazán aktív éve alatt is annyi izgalmas és fontos épületet alkotott, hogy mindenképpen meg kell emlékeznünk róla, ahogy Schulekkel tettük nem is olyan rég: öt művének rövid bemutatásával.

Állatkert (1909)

Na igen, a bevezetőben emlegetett öt alkotás egyáltalán nem öt házat jelent. Az Állatkertnek annyi jó épületet tervezett barátjával, a fiatalon elhunyt Zrumeczky Dezsővel, hogy egy laza válogatást csak ezekből is összehozhatnánk. Az ifjú építészek nem sokkal korábban jöttek haza erdélyi tanulmányútjukról, és persze hatott rájuk az akkoriban divatos angliai Arts and Crafts is. 

Hogy még izgalmasabb legyen a kihívás, ebben az időben még élt az a szokás, hogy az állatokat az élőhelyükre emlékeztető környezetben kell bemutatni. Kósék ezt a feladatot is remekül oldották meg.

A mára elpusztult Struccháznál egyiptomi mintát követtek, a szintén elpusztult, de 2006-ban újjáépült indiai stílusú Krokodilháznál természetesen bambuszt használtak építőanyagnak, míg a Kissziklán kapaszkodó Norvég ház vastag rönkökből készült.

A legizgalmasabb a világháborúban helyrehozhatatlan károkat szenvedett, de 2010-ben a Bölényházzal együtt rekonstruált Zsiráfház. Ebben afrikai és keleti motívumokat gyúrtak egybe a legfrissebb építészeti trendekkel, a végeredmény pedig egy nagyon dekoratív és nagyon progresszív, lapos tetős ház lett.

Persze voltak helyek, ahol csak egyszerűen magukat adták, az erdélyi házak, templomok tömegformálásával. Ilyen lett többek közt a Bölényház, Majomház, a Fácánház, a Kenguruház, a Szarvasház vagy épp a háziállatokat bemutató Baromfiudvar (ma Parasztudvar), ahol persze a legtermészetesebben adta magát a székely porta mint minta.

A legszebb talán a Madárház, ahol egy kalotaszegi templom formavilágát keresztezték egy modern acélszerkezetű röpdével.

Terveik mindenre kiterjedtek, az ő alkotásaik voltak a kiskocsiktól a szemetesekig egy csomó utcabútor és felszerelés is. Mikor megnyílt a kezük munkája nyomán megújult állatkert, olyan lehetett, mint egy mesebeli, elvarázsolt kisváros. Na jó, egy kicsit most is az.

Varjúvár (1909)

Méretben sehol sincs az előző projekthez képest ez a csöpp épület, mégis nagyon fontos. Egyrészt mindig szimbolikus, milyen házat tervez saját magának egy építész, másrészt a kalotaszegi Sztánán álló Varjúvár tökéletes alkotás a maga nemében.

Olyan mint egy csöpp romantikus kastély, ahol azonban a giccsnek a nyomát sem lehet felfedezni. A tetők, a torony, minden tökéletes összhangban van a tájjal, amit maga Kós nevezett angolpark szerűnek. 

A gyönyörű kilátásoktól, a spaletták vasalásáig minden apró részletet kidolgozott, és a végén büszkén mondhatta, hogy itt nem irigykedik senkire. 

Sztána amúgy jól el van látva Kós-emlékekkel. A szomszédos Szentimrei-villát, és a falu egyik (ma ortodox, eredetileg görög katolikus) templomát is ő tervezte.

Városmajori iskola (1910)

Az épülettömb, amely ma Kós Károly nevét viseli a Városmajor utcában, tulajdonképpen három különálló házból áll. A legkisebb egy lakóház volt az igazgatónak, a középső egy óvoda, a legnagyobb pedig a tulajdonképpeni iskola. Az épületeket tornácokra emlékeztető fedett folyosó kötötte össze.

Ezen a házon is - melyet amúgy Györgyi Dénessel közösen tervezett - látszik Kós igazi zsenialitása. A kisebb épületeknél ugyanis sokkal könnyebb átemelni a népi építészeti formákat, hiszen hasonló léptékben épültek azok is. Egy ilyen méretű közintézménynél azonban nem lehet gépiesen lemásolni egy parasztportát. Se felnagyítani, mert annál rosszabb nincs is.

Kós úgy alkotott tökéleteset, hogy minden elemében felismerhető a stílusa, megjelenik benne Erdély népi építészete, de nem üt el a környezetétől. Pedig egy ekkora épülettömböt bármilyen stílusban nehéz ízlésesen beszuszakolni egy villanegyedbe.

Székely Nemzeti Múzeum (1911)

 A Sepsiszentgyörgyön álló Székely Nemzeti Múzeum hasonlóképp tökéletesen egyesíti mindazt, ami miatt Kóst nagyra tartjuk. A felületes szemlélőnek talán csak a népies formák, a hagyományőrzés tűnhet fel, pedig az épület a nemzetközi trendeket épp úgy követte. Sokban emlékeztet például az akkoriban épült Finn Nemzeti Múzeumra (Kós nagy csodálója volt Eliel Saarinen munkásságának, tanulmányt is írt róla később), de szó sincs szolgai másolásról. Úgy töltötte meg székely formával, úgy gyúrta bele a helyi építészet hagyományait, hogy egy cseppet sem lett az egész díszletszerű, vagy épp operettes. 

A múzeumon főként helyi mesterek dolgoztak, de jelentős munkái közt mégis egyedül itt bukkan fel Zsolnay-cserép, ami kifejezetten extravagánsan hat a puritán népi építészettel párba állítva - anélkül hogy megtörne az épület harmóniája.

Wekerletelep központja (1912)

A ma szintén Kós Károly nevét viselő tér sokban hasonlít az Álltkerthez. Ez is Zrumeczky Dezsővel közös munkája, s bár itt sem minden épület az ő terveik alapján készült, de alapvetően határozták meg annak kinézetét (annyira, hogy sokan azt hiszik, egész Wekerlét Kós tervezte). 

Két főtéri ikerház, az egyik kapu és a református templom fűződik a nevéhez, de maga a tér elrendezése, kialakítása is páratlanul tökéletes. Wekerléről többször írtunk már a blogon, sőt egy nem rég előkerült Fortepan gyűjtemény kapcsán hamarosan bővebben is fogunk. Maga a tér pedig állandó példám, amikor azt szeretném elmagyarázni, milyen is egy jó városi köztér.

Mint minden ilyen lista, persze ez is elég önkényes, szóval nyugodtan írjátok meg, ti mit látnátok rajta szívesen! 

A borítóképen a Wekerletelep főtere látható egy 30-as években készült felvételen (Fortepan/Gali-gyűjtemény). Érdekelnek a régi szép házak? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!