A Várkert Bazár a szívem egyik csücske. Egy zseniális építész némiképp felesleges, de nagyon izgalmas alkotása, ahol ráadásul nemcsak az eredeti megoldás volt remek Ybltől, de a Közti építészeti és a Garten kertészeti rekonstrukciójának tervei is. Utóbbiaknak köszönhetően megmentettek egy halálra ítélt műemléket, ami évtizedek óta rohadt a város közepén, és bele tudtak csempészni a koncepcióba némi 21. századot is. 

Ráadásul – bár markáns, egyedi arculatot, irányt még nem sikerült kialakítani – nagyon jó látni, hogy igyekeznek megtölteni programokkal, nem is rosszakkal, amik egyre több embert vonzanak. Ez egy új, a megszokott csapásiránytól kieső koncert-, mozi- és kiállításhelyszínen elég jó teljesítmény.

Na de!

A Várkert Bazárról a legtöbbeknek nem a fentiek jutnak az eszébe (és akkor most nem is az építtetést és az üzemeltetést belengő mutyira gondolunk).

Amilyen szépek és nagyvonalúak voltak a tervek, olyan csapnivaló lett a kivitelezés, hogy a gagyi úttorlaszokról, a soha véget nem érő felújításokról, a nevetségesebbnél nevetségesebb táblákról és a többszörös átadásokról ne is beszéljünk.

Az, hogy esik szét a Várkert Bazár, nem hír. Az ma már olyan, mint hogy fehér az Erzsébet híd és magas a Bazilika. Ez az alaptulajdonságuk. Egyszerűen ilyenek, így szoktuk meg őket. 

Szóval amikor egy kedves olvasónk erről küldött levelet, csak legyintettem, hogy eh, egy újszülöttnek minden vicc új. De az a helyzet, hogy volt egy-két fotó a csatoltak között, ami tényleg megrázó egy három éve átadott épület esetében.

Jó, a legerősebb persze a borítóképen is látható széthullott kerítés, ami egy rekonstruált Jungfer-kovácsoltvas esetében nem annyira megnyugtató. De van a képek közt szimpla beázás a legkülönbözőbb helyeken, kívül és belül, lepattogzó festés, lehullott burkolatok.

Na de ne legyünk igazságtalanok, nem minden a kivitelezők sara. Mondjuk takarítani, pókhálózni egy tökéletesen kivitelezett épületet is kellene. Vagy ott vannak például a megállítótáblák, amelyek egy annyira igénytelen műfaj képviselői, hogy Debrecen belvárosában egyszerűen be vannak tiltva, de ha egyszer megvalósul a Teréz körúti portálprogram, hát ott sem lesznek többet. Pedig azok nem különösebben exkluzív helyek a Várkerttel szemben. Persze, ha azt vesszük, hogy a Vár Gourmet (!!!) ajánlata sör és hot dog, akkor a balatoni menühöz végül is tökéletesen illik a szocialista Siófok táblaarculata az átragasztott árcetlivel.

Olyan, mintha minden szakemberre jutna egy kókler ebben a projektben. A klassz tervezőkre csapnivaló kivitelezők, az ügyes programszervezőkre igénytelen vendéglátósok, az ügyes kertészekre az egészre magasról tevő karbantartók. Komolyan, az egész bagázst átzavarnám a Kossuth térre, nézzék meg már, milyen egy rendes állami beruházás, amelyik bár sokkal nagyobb projekt volt, de nincs se repedés, se tócsa, se pergés, és manapság nagyobbat tüsszenteni se lehet anélkül, hogy ne passzoljon bele az egységes arculatba.