Egy emberként örült mindenki, amikor kiderült, hogy kereken ötven év után lekerül az alumíniumburkolás az 1926-ban átadott Corvin Áruház épületéről. Erről a józsefvárosi képviselő-testület szavazott nemrég, ahogy arról is, hogy 22 millió forintot különítenek el a munkálatokra.

Megpróbáltunk utánajárni, hogy milyen látvány fog elénk tárulni, ha az önkormányzatnak nem lesz partnere a tulajdonos, és hogy mennyire van okunk valóban örülni annak, hogy az ötven éve parkolópályára tett homlokzat körül mocorogni látszik valami.

Ha a Corvin Áruház beburkolásának eredeti célját akarjuk megtalálni, vissza kell mennünk az 1926-os átadásig. Ugyanis nagyjából ez volt az utolsó alkalom, hogy a homlokzat állapotával bárki érdemben foglalkozott. Hamar feltűnik, hogy az egészségügy, illetve a metró mellett ez az épület is beilleszthető abba a sorba, ahol a kialakult probléma fő forrása a karbantartás szinte teljes hiánya. Ahogy azt megszokhattuk, itt is van valami, aminek az árnyékába be lehet tolni az elhanyagolás tényét, ez pedig az 1956-os csatározások nyoma, amit jócskán magán visel az épület. Azonban nem ez az egyetlen oka annak, hogy ilyen állapotban van az egykor szebb napokat is látott épület.

Kelecsényi Kristóf művészettörténész megkeresésünkre elmondta, hogy 

az átadás óta eltelt időszakban sosem kapott egy teljes, átfogó felújítást a homlokzat, így törvényszerűen került olyan állapotba, ahol már nemcsak esztétikailag volt problémás, de talán attól is féltek, hogy előbb-utóbb valakinek a fejére esik egy épületdísz.

Így az, hogy miért kellett az épületet teljesen beburkolni, érthető. Szerettük volna azonban megtudni, miért döntött úgy a józsefvárosi önkormányzat, hogy ezt elbontja. Elküldtük kérdéseinket, ám ők a cikk megjelenéséig nem válaszoltak. 

Egy másik kérdésünk arra vonatkozott, hogy a rendelkezésre álló 22 millió forint mire lesz elég. Az általunk megkérdezett szakemberek eltérő véleményen voltak. Az optimistábbak szerint ez fedezi az állványzat felállítását, daruszállítást, bontást és apróbb, a bontás során felmerülő károk javítását, de teljes vagy akár részleges felújítást kizárt, hogy fedezzen. A pesszimistábbak szerint azonban ez az összeg egy tisztességes állványzat felállítását és egy daru szállításának költségét alig fedezi. 

Minden esetben úgy tűnik, hogy az önkormányzat leginkább ösztönző szándékkal kezdte megpiszkálni az alumíniumlemezeket, de emellett fontos lenne egy tulajdonosi szándék is arra vonatkozóan, hogy az épületet helyre lehessen hozni, úgy, hogy annak valóban legyen értelme, és az épület ne a romkocsmák romantikáját idézze, ami egy kis VII. kerületi mellékutcában még elfér, azonban a Blaha Lujza térre meredve inkább félelmetes látvány.

Kelecsényi Kristóf egy másik fontos dologra is felhívta figyelmünket az épület külsejével kapcsolatban: „Az épületben üzemelő Corvintető klub miatt az ablakok legalább egy részét befalazták. Ezek a falazások pedig kívülről, már csak a hozzáférhetőség hiánya miatt is, nyers téglafalazatok lesznek, szóval jó rondák, úgy fog kinézni, mint mikor előkészítenek lebontásra egy régi házat és hogy ne másszon/költözzön be senki, befalazzák az ablakokat."
Így valószínűleg még az is optimista becslés, hogy az épület külsejében megegyezik majd azzal, amit ötven évvel ezelőtt eltakartak. 

Ebből következik, hogy az igazi öröm egyelőre várat magára, viszont már az is pozitív fejlemény, hogy ötven év stagnálás után valami mozgolódni látszik, ami egy komolyabb felújítás előfutára lehet. A szakemberek is abban bíznak, hogy ha most nem is, de idővel lát potenciált a homlokzat felújításában a tulajdonos. 

A Corvin Áruház vezetése kérdésünkre úgy nyilatkozott, hogy örülnek a kezdeményezésnek, támogatják, és azt tervezik, hogy felújítják a régi homlokzatot. Csakúgy, mint a teljes házat, kivülről, belülről. Most vizsgálják ennek lehetőségeit, kivitelezőkkel és befektetőkkel tárgyalnak.

Érdekel a budapesti épületek sorsa? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!