A Lépték-Terv iroda nyerte el idén az Év tájépítésze díjat. Bár pályaműveik közül a Széll Kálmán tér tájépítészeti kialakításáról esett a legtöbb szó, valójában koránt sem csak ezzel érdemelték ki az elismerést. Szakács Barnabás, ügyvezető igazgató a díjról, a nyertes tervekről és egy fejlesztésükről is beszélt az Urbanistának, ami szintén szerepet játszott a győzelemben, és amely reményeik szerint nagy jövő előtt áll. Az első részben erről, a következőben pedig a nagy vihart kavart térmegújításról lesz szó.

A Lépték-Terv lett az Év tájépítésze. Ez mit jelent pontosan?

Az Év Tájépítésze verseny lényege, hogy publicitást kapjon a szakma, megismerjék a tevékenységünket. Egyáltalán, hogy a tájépítészet, mint fogalom ismerté váljon szélesebb körben, a laikusok között is. Azt meg kell jegyeznem, hogy zömében a látványosabb, kisebb léptékben dolgozó tájépítészek jutnak nagyobb szerephez itt, akik jellemzően közterek, parkok tervezésével foglalkoznak. Emellett létezik a szakmának egy nagyobb léptékű területe, ami térségi- és településszintű tervezéssel, táj- és természetvédelemmel foglalkozik vagy éppen állami, önkormányzati intézményekben a jogalkotói munkájukkal segítik az élhető környezet kialakítását. Ezek sajnos kevésbé látványos, sőt sokszor láthatatlan munkák, de nagyon fontosak. A díjra az adhatja be pályázatát, akit a szakma anonim módon jelöl.

Mi egy lakótelepi park rekonstrukciójával, az Újhegyi-sétánnyal, és egy saját fejlesztésű anyaggal, a Viaplanttal indultunk, meg persze a Széll Kálmán térrel. Ez utóbbit – a rajzolókat, szerkesztőket is beleértve – egy több mint száz fős mérnök csapat tervezte, a mi munkánk a tér zöldfelületeinek kialakítása és a környezetrendezés volt. A feladat összetettsége miatt sokat vitatott terület ez, de fontosnak tartottuk, hogy vállaljuk azt a munkánkat is. Szinte mindenhol azzal jelentünk meg, hogy a Széll Kálmán tér tervezői nyertek, de semmiképp nem lehet mondani, hogy azzal nyertük el a díjat.

A felsoroltak közül talán a Viaplant a legkevésbé ismert...

Igen, de számunkra most éppen ez a legkedvesebb fejlesztésünk. 2015-ben Plzeň volt Európa kulturális fővárosa, és felkértek a Tájék művészeti csoportunkat, hogy készítsünk egy land-art alkotást. Az én ötletem az volt, hogy egy park alkotóelemeiből, levelekből, ágakból, fűszálakból készítek egy óriásplakát méretű montázst, amit kiállítok a belvárosban. Egy hónapig kellett volna bírnia kültéren az időjárás viszontagságait, ehhez ragasztóanyagot és technológiát kerestem. Az alkotásból végül nem lett semmi, azonban a kísérleteim során egyre érdekesebb eredményre jutottam. Ha kivonjuk egy növényből a vizet és lezárjuk oly módon, hogy ne jusson oxigénhez, akkor a biológiai folyamatok leállnak, így annak

színét és textúráját hosszú ideig meg lehet őrizni, hasonlóan a borostyánkőbe évmilliókra bezárt szúnyogokhoz.

Ebből mára egy levédett burkolóanyag lett, a Viaplant. Zöldfelületek fenntartásából származó zöld hulladékot, invazív gyomnövényeket, pl. akár parlagfüvet hasznosítunk és csinálunk belőle dizájnterméket.

És akkor lehet tudni, hogy mondjuk ebben az asztalban, amelyiknél beszélgetünk, milyen növények vannak?

Persze. Ez például többféle színű falevelek keveréke, amit mi avar cuvée-nek nevezünk. De ennél sokkal személyesebbé is lehet tenni. Mondjuk van egy 450 éves hársfa, amiből úgy készíthető minden évben burkolat, hogy nem kell kivágnod a fát, csak összegereblyézed a leveleit. Így a burkolatnak van egy második rétege, egy kis története, helyhez kötődik, sokkal személyesebb anyaggá válik.

Van már valahol Viaplant-utcabútor?

Van, a csepeli Darudombon a hulladékgyűjtők burkolatát készítettük Viaplantból, fű, tippan és olajfa leveléből. Az érdekessége, hogy a tippant és az olajfát ott, abban parkban gyűjtöttük. Készül egy utcabútor-család a kispesti Kossuth térre, valamint most fejeztek be egy kávézót Sashalmon a Reformátorok terén, ahol például parlagfűből készítettünk falburkolatot. Egy pad prototípusunkat és egy kör alakú hulladékgyűjtőnket a Fuga Építészeti Központ fogadta be. Igazából most léptünk ki a piacra, most lett nevünk, honlapunk, arculatunk. De csináltunk ballagó ovisoknak emlékbe fűlapkát, az óvoda füvéből, amin évekig játszottak, ráadásul saját maguk szedték le.

Mennyire való ez kültérre?

– A kompozit anyag, amit használunk UV és fagyálló. Kültéren, főleg közterületeken a vandalizmus a nagy ellenfél, de ez minden anyagra igaz. Megfelelően alkalmazva kültéren is jó, beltéren pedig sokkal biztonságosabb, úgyhogy a belsőépítészet az első számú célterületünk.

Borítókép: Bődey János. A fotón Szakács Barnabás egy Viaplant-asztalnál ül, mögötte anyagminták a falon.  A beszélgetés második részében a Széll Kálmán tér megújításáról olvashattok, amely szintén szerepet játszott a díj elnyerésében. Ne maradj le róla, kövesd az Urbanistát a Facebookon!