A Clark Ádám téri hotel nem tartozik a kedvenc épületeim közé. Ahogy pár hete is írtam, egy nem túl izgalmas házról van szó, amiből menet közben kivágták a legérdekesebb elemeket, majd megváltoztatták a színét indokolatlanul sötétbarnára, a kapuját pedig megmagyarázhatatlan okból egy óvodai kerítés oroszlános elemére cserélték. Szóval nem hittem volna, hogy egyszer nekem kell majd megvédeni a projektet. Pedig most ez történik.

Úgy, hogy közben a véleményem nem változott róla egy cseppet sem, de olyan hülyeségek kezdtek megjelenni a neten, amelyekkel muszáj foglalkozni. Azzal kezdték ugyanis támadni az épületet, hogy „agyonnyomja a teret”, többen pedig azt hiányolták a cikkemből, hogy miért nem írtam arról, hogy mennyire „nem hagyja érvényesülni az Alagutat”, ami hatalmas sületlenség.

Bármilyen bizarrul is hangzik, a Clark Ádám tér soha nem volt olyan élhető, mint ezzel a hotellel lesz. Már csak azért sem, mert a háború előtt nem igen létezett itt mai értelemben vett tér. A helyén leginkább egy kereszteződés volt, amit minden irányból többszintes épületek szegélyeztek. A hídfőtől a Várkert Bazárig egy palotasor húzódott, az Alagút bejárata mellett a Kereskedelmi Minisztérium állt, vagyis Lánchíd két oldala szimmetrikusan volt beépítve. (A különbség legjobban a Mapire összehasonlító légi fotóin látható. A palotasor a borítóképen is látható, de ezen a nagy felbontású, 1936-os panorámaképen is remekül tanulmányozható.)

Budapest ostromában a házak megsérültek, a várostervezők pedig úgy döntöttek, hogy a déli oldalon nem építik vissza ezeket, a helyükre park kerül. Pedig volt az épületek közt olyan is, amelyik egészen jó állapotban megmaradt. A bontásban alighanem szerepet játszhatott az is, hogy Rákosi valamiféle nehezen megközelíthető kormányerőddé alakíttatta volna a Palotát. Bár a terveket végül elvetették, az oda vezető új feljáró elkészült: a ma Sikló utcának nevezett lejtő az Alagúttól visz fel a Déli Rondelláig, amely egy ellenőrző pont lett volna.

Ha úgy tennénk fel a kérdést, hogy jó lenne-e ha ezek a szép házak ma is állnának, biztos sokan hevesen bólogatnának. Hiszen régen minden szebb és jobb volt. Ha viszont azt kérdeznénk, hogy építsünk-e 4-5 szintes házakat két Duna-parti park helyére, valószínűleg mindenki vadul tiltakozna. Az egyik háztömb helyén ugyanis ma az a parkrészlet van, ahol a 0 kilométerkő áll, a másik helyén a svéd kormány által finanszírozott ökopark.

A Lánchíd északi oldalán mindössze egyetlen épületet bontottak le a háború után: ez a szóban forgó foghíj, amelynek a történetéről itt írtunk részletesebben. Ide az egykorinál jóval kisebb alapterületű építési telket jelöltek ki, az eredeti palota ma a körforgalom közepéig nyúlna be.

Szóval, ha összegezni akarjuk a fentieket, akkor egymástól függetlenül több kérdést kell feltennünk.

• Jobb volt a régi épület, mint a mostani? Persze. Ybl Miklós munkái közt is kiemelkedő volt az az irodaház, amit ide tervezett 1860-ban: gyönyörűek voltak az árkádos folyosói az udvarán, olyan volt, mint egy olasz reneszánsz palota. Akit érdekel itt talál róla archív fotókat kívülről-belülről.
• Lehetett volna ide jobb épületet építeni? Naná, az is jobb lett volna, ha a mostani háznak az eredeti változata valósul meg.
• Agyonnyomja a teret az új épület? Nem. Sokkal szellősebb marad a hídfő környéke, mint a háború előtti beépítésnél volt.
• Nem hagyja érvényesülni az Alagutat? Dehogynem. Jóval kisebb alapterületű lesz a most épülő ház, mint az elődje volt.
• Rondább lesz a tér mint volt? Dehogy. A hotel két csupasz tűzfalat vált le, azoknál szebb lesz, akármit is változtatnak még rajta. Legfeljebb az elszalasztott lehetőséget sirathatjuk, de ha budai panorámát nézzük, az mindenképpen javulni fog még így is.

Az olvasók által felvetett téma amúgy azért is tetszett meg nekem, mert remek apropó arra, hogy végigvegyük, hol fordult meg a megszokott városfejlődési irány: melyek azok a helyek Budapesten, ahol egykor házak álltak, ma viszont zöldfelület és szabad tér van. Ez azonban már egy következő poszt témája lesz.

Érdekel, mi történik Budapest terein? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!