Budapest egyik legmenőbb nevű utcája, az Elnök utca a józsefvárosi Tisztviselőtelepen található, az Orczy-kertet köti össze a Népligettel. Van a megjelenésében valami elnöki, tekintélyes és széles, inkább út, mint utca – régen villamos, aztán troli járt rajta, ma már csak éjszakai buszjárat (a troli infrastruktúra egy része a mai napig megvan, és időről időre felmerül a 83-as vonal meghosszabbítása a Népliget felé, 2012-ben a VEKE, 2014-ben a BKK is foglalkozott a lehetőséggel). Születése óta egyszer sem nevezték át, a szocializmus alatt sem lett belőle Tanácselnök vagy TSZ-elnök utca. De kiről kaphatta a nevét eredetileg? Ki lehetett az Elnök?

Balogh Ákos Gergely vendégposztja. Gondozásában jelenik meg először Tolnai Lajos eddig kiadatlan regénye a Tisztviselőtelepről, az  Új föld, új szerencse.

Bódy Zsombor írja az Aetas folyóiratban megjelent tanulmányában, hogy a Tisztviselőtelep a maga idejében igazán nagy és úttörő vállalkozás volt. Nemcsak Budapest, de Európa egyik első családi házas negyedeként jött létre. Születése igazi polgári – ha tetszik, civil – sikertörténet: az 1883-ban tisztviselők által létrehozott Házépítő Tisztviselők Egyesülete harcolta ki, építette fel, fejlesztette és viselte is gondját sokáig. Miután

és a Pesti Magyar Kereskedelmi Banktól hitelt szerezni a nagy vállalkozáshoz, 1886-ban megkezdődtek az építkezések. Nyárra már állt is az első ház, Kaiser Nándor háza az Orczy út 32. szám alatt (ő a Tolnai Lajos-elbeszélések, például A telep angyala megállás nélkül bizniszelő Hauzer bácsija). Az akkor még a X. kerülethez tartozó városrész utcái a következő évben kaptak nevet.

Gaál Mózes, a Tisztviselőtelepi Főgimnázium egykori igazgatója 1911-ben Huszonöt év címmel tette közzé a telep első negyedszázadának történetét. Ebben azt írja, hogy az alapítástól 1886-ig Gaál Ferenc elnökölte az egyesületet. Az alapító elnök akkor mondott le, amikor a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank által nyújtott hitel veszélybe került, s ebben a kérdésben összekülönbözött az egyesület választmányával. A vezetést az addigi alelnök, Rózsa Péter vette át, ő volt az egyesület elnöke még 1887-ben is. Az ő nevük fordul elő a legtöbbször a hőskorról szóló történetben, azonban az Elnök utca elnevezésről Gaál Mózes semmit sem ír.

Egy későbbi helytörténeti munka, Pap Zsolt és dr. Pruzsinszky József Száz meg tizenöt év című műve viszont három hipotézist is közöl. Ezek közül

1. Deák Ferencet (aki 1876-ban hunyt el, és nem ismert, hogy bármi köze lett volna a telephez) és
2. Tisza Kálmánt (akinek szerintük a telep bővítésében lehetett szerepe) tartják kevéssé valószínűnek, s úgy gondolják, hogy
3. Tomcsányi Mór, az ítélőtábla egykori tanácselnöke, a telepi Kaszinó első elnöke után kaphatta nevét az utca.

Mindezt így indokolják: „Tisztelői állítólag a Tisztviselőtelep létrejöttében, fejlődésében kifejtett munkájáért akarták ezt az utcát róla elnevezni. Ő azonban ezt elhárította, így az Elnök utca nevet adták, amelyen azonban akkoriban mindenki az ő személyét értette.”

Gaál Ferenc és Rózsa Péter

Gaál, Rózsa és Tomcsányi háza egyaránt az Elnök utcában épült fel, egy-egy saroktelken: Gaálé a Villany (ma Villám) utca, Tomcsányié a Szapáry (ma Bláthy Ottó) utca, Rózsáé az Orczy út sarkán (ez a ház most éppen eladó). Az utca Rezső térre eső szakaszán állt Tolnai Lajos író háza, aki szintén az őstelepesek egyike volt. Meg is írta a keletkezéstörténetet, sokkal kevésbé glorifikált formában, mint később Gaál Mózes. A Peterdy Tili, Peterdy Károly egyesületi elnök 18 év körüli lánya szemszögéből mesélő, Új föld, új szerencse című regényből először 1888-ban jelent meg előzetes, aztán 1890-ben folytatásokban közölte a Pesti Napló.

A telepről népes küldöttség érkezett a főszerkesztőhöz, hogy tiltakozzon a regény ellen – a lap Tolnai Nem fog megjelenni! című vezércikkével gúnyolta ki a deputációt, utána viszont már csak pár folytatást közöltek.

Az Új föld, új szerencsében Bódy szerint Peterdy Károly nem más, mint Gaál Ferenc, míg Péter Lajos Rózsa Péter lehet. Kapcsolatuk kifejezetten ellentmondásos, hol baráti, hol egy szerelmi háromszög körvonalai rémlenek fel. Utóbbi így beszél erről: „Igenis, mélyen tisztelt nagysád, nincs, Oresztész és Püladész között nem volt tisztább barátság, mint a mienk. Ez büszkeségem. A telep elnökévé saját visszavonulásommal őt választattam; váltóit én zsirálom; adósságait összes mindenemmel fedezem.”

A regény sokat elárul az elnöki tisztség jelentőségéről is: Peterdyt pátoszos beszédekkel és fáklyás menettel ünneplik, festményt és szobrot ígérnek neki (nem szerény mellszobrot, hanem egész alakost), ő pedig messze erején felül költ arra, hogy megfeleljen a megbízatásával járó társadalmi kötelezettségeknek, vége-hossza nincs házában az eszem-iszomnak. Ezek alapján joggal feltételezhetjük, hogy az utca elnevezése is ehhez az elnöki kultuszhoz tartozott. Mivel 1887-ben Tomcsányi Mór se a Kaszinó elnöke nem volt még (azt csak később alapítják meg), se a Budapesti Ítélőtábla tanácselnöke (oda 1891. május 14-én nevezik majd ki), ezért aligha az övé volt a megtiszteltetés, hanem Gaálé vagy Rózsáé – esetleg éppen a kettejük teljesítményének együttes elismerése, hogy nem valamelyikük nevét, hanem közösen viselt magas tisztségüket örökítették meg így.

Akárkiről is kapta azonban a nevét az utca, se Gaál Ferenc, se Rózsa Péter nem élvezhette sokáig ennek dicsőségét: a lakcím-nyilvántartások és térképek tanúsága szerint 1892-ben már egyikük sem élt a Tisztviselőtelepen.

Tolnai Lajos Új föld, új szerencse című regénye az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg, ehhez kapcsolódva pedig a Hosszúlépés szervez sétát a Tisztviselőtelep tiltott történetéről.

Érdekel a régi Budapest? Kövesd az Urbanistát Instagramon vagy Facebookon!