Elhunyt Kányádi Sándor, költő. Szerettem. Azt hiszem, az Urbanistán azzal a paddal lehetne róla legméltóbban megemlékezni, amelyik a 3-as metró Arany János utcai megállójában áll. Ahogy a vonal műalkotásait bemutató posztunkban is szó volt már róla, ez a pad elsőre egyáltalán nem tűnik szobornak, pedig egy egészen szellemes húzás ez, még a metrófelújítás honlapja is az alkotások közt említi.

Kányádi Sándornak van ugyanis egy verse még 1983-ból, amelyben egy neki szentelt padról ábrándozik, épp itt. Nem tudni, ki a „ready made mű” alkotója*, de le a kalappal előtte, hogy tíz évvel később keresztülvitte a dolgot, és még a vers is kinn van egy táblán a gyengébbek kedvéért. Így szól:

Hiúság

Tagoló vers Sándor fiamnak 

20. születésnapjára

lelkemre

többre

nem

vágyom

lenne

bár

egy

padom

lenn

az

Arany János

nevét

viselő

metróállomáson

1983

Ennyi. Örülök, hogy lett. 

FRISSÍTVE: Egy kedves olvasónk elküldte nekem azt a Népszabadság-cikket, amely az állítás évében, vagyis 1993-ban jelent meg. Eszerint egy nyugdíjas budapesti házaspáré az ötlet:  Kunfalvi Endre és felesége  találta ki, hogy meg kellene valósítani a Hiúságot. A BKV-nál először süket fülekre találtak ( „Magánjellegű dolgot nem lehet közterületen elhelyezni. Főleg nem a metróban!”), de végül eljutottak a sajtóosztály akkori vezetőjéhez. Vitéz Ágnes maga is szerette a verseket, felkarolta az ügyet. Nyáry Krisztián, aki akkoriban szintén a városházán dolgozott, és segített a projekt megvalósításában, a következőket írta erről: "Nagyobb politikusi morgásra számítottunk – élő embernek emlékművet? De végül ez volt az egyik ritka kivétel, amit a bizottsági képviselők egyhangúan szavazták meg, bár volt köztük, aki bevallotta, nem tudja, ki az a Kányádi."

Fotó: Ajpek Orsolya. Olvasnál még a városi közterek titkairól? Kövesd az Urbanistát Facebookon, Twitteren, vagy újabban akár Instagramon is.