Akartam egy szép, hosszú cikket írni arról, hogy mégis mit jelent az, hogy az International Property Awardson a világ legjobb épületének választották a Néprajzi Múzeumot. Merthogy a visszhangok között vagy feltétel nélküli lelkesedéssel, vagy teljesen alaptalan elutasítással találkoztam csak.

A lényege valami olyasmi lett volna, hogy egy ilyen díjat pont úgy kell felfogni, mint bármilyen más hirdetési formát az óriásplakáttól a tévéreklámig. Ami nem valami bűnös dolog, meg csalás, a befektető azért fizet - jelen esetben nevezési díjat -, hogy a termékének híre sok emberhez eljusson. Van benne rizikó, hiszen mi van, ha nem nyerek semmit. De ennyi kockázat mondjuk egy sajtóeseményben is van a PR-cikkhez képest, hiszen nem biztos, hogy írni fognak a termékemről az újságírók, és pont azt, amit szeretnék. De azért ugyanolyan marketing ez is.

Ettől persze a termék még lehet tök jó, a Néprajzi terve szerintem amúgy pont az. Ám, ahogy az sem garantálja egy termék minőséget, hogy szerepelt egy tévéreklámban, egy díj elnyerése sem fogja. 

Aztán a nagy cikkemet sajnos elmosták a közelgő karácsony miatt feltorlódott melók, de a díj honlapján ráakadtam az ünnepélyes bejelentés első mondatára, amely helyettem is összefoglalja, hogyan kezeljük helyén a döntést:

"The Museum of Ethnography, which is part of the Liget park project based in Bucharest has won the fiercely contested title of World’s Best Architecture at the 2018 International Property Awards."

Vagyis a legmagasabb rangú, világelső elismerést a Néprajzi Múzeum nyerte, mely a Liget park projekt keretében épül BUKARESTBEN. 

És már megint a románok jártak jól :(

Kövesd az Urbanistát Facebookon, Twitteren, vagy Instagramon.