A nagy csinadrattával beharangozott, több száz millió forintból megépült, új városligeti pavilonok, amelyek a hivatalos közlemény szerint "már előrevetítik, milyen is lesz a jövő városligeti vendéglátása a megújulás után", jó ideje zárva vannak az Állatkerti körúton.

Rákérdeztem a Városliget Zrt.-nél, miért és mikor működnek újra. (A válasz röviden: szerződést bontottak a korábbi üzemeltetővel, aki nem teljesítette a vállalásait, új pályázatot írnak ki, és tavasszal ismét megnyitnak). Meg ha már szóba jöttek, ejtek néhány szót a házakról  is.

A Feszl-pavilonokról ugyanis nem írtam még az Urbanistán, pedig megérdemelnék. Egyrészt mert tényleg elég fontos elemei a Városliget átalakulásának (gyakorlatilag az első megvalósult létesítmények), másrészt meg nem nagyon találtam róluk semmi megalapozott írást a neten. Szinte kizárólag feltétel nélkül lelkendező, vagy a megnyitás miatt élből fanyalgó/bezáráson kárörvendő cikkeket találtam. Üdítő kivétel amúgy Bardóczi Sándor elemzése: ő mint a Liget-projekt jól ismert kritikusa természetesen ellenük érvel, viszont valódi érvekkel.

Na de mik is ezek a pavilonok, és mi a baj velük? 

Feszl Frigyes igen jelentős alkotó volt. Bár német családból származott, a Vigadóval ő teremtette meg a magyaros stílust az építészetben. Persze tervezett kisebb jelentőségű dolgokat is, például egy pavilont a Ligetbe, ahol kávét és süteményt árultak, amíg fel nem húzták a helyére a Vajdahunyad-várat.

Az csak a közelmúltban derült ki Majkó Zsuzsanna és Ligetfalvi György izgalmas nyomozásából, hogy a pavilont nem rombolták le, csak szétszedték, és egy ormótlan kupolával megfejelve a Liget másik végén állították fel újra. Toldották-foldották, aztán még a háború előtt lebontották az egészet. Nyoma sem maradt.

Néhány éve aztán leporolták az eredeti terveket, és elhatározták, hogy ezek lesznek az egységes pavilontípusok a Ligetben. 2017-ben át is adtak hármat az Állatkerti körúton lebontott bódék helyén, Ligetkert néven. Azt ígérték, hogy ezzel nem csak az építészet, de a vendéglátós/kiskereskedelmi kultúra színvonalát is emelni szeretnék. Az utóbbi csak részben sikerült.

A szuper gagyi kínálatot ugyan lecserélték egy vállalhatóbbra, de nem sokáig állták a sarat, és tavaly már jelentősen engedtek a színvonalból, aztán be is zártak szépen. És mi van az építészeti nívóval? Ott azért vannak érvek az új épületek mellett és ellen is.

Ami mellettük szól:

• Amit legjobban utálok Budapesten, azok az ideiglenes vagy "félideiglenes" bódék, amelyek úgy nőnek ki a földből, mint a gyomok. Tele van velük a város (a legfertőzöttebb környék talán az Erzsébet tér vidéke), és gyakorlatilag nincs olyan új projekt, legyen az köztérmegújítás, pláza vagy bármilyen épületegyüttes, ahol hónapokon belül meg ne jelenne egy kiegészítő jegyárusító, egy hungarikum- vagy hot dog-árus, miegymás. Éppen ezért nagyon örülök, hogy a bódékat eltüntették, és normális kioszkokat emeletek helyettük, amelyek egységes, rendezett arculatot sugároznak.
• A pavilon pont átmenet az épület és az utcabútor között. Ahogy egy korhű kandelábert vagy padot elnézünk egy rekonstruált történelmi parkban, úgy talán egy pavilon esetében is megbocsájtjuk az újraépítést. Főleg, hogy a modell eredetileg is a Városligetben állt, színvonalas terv volt, hasonló funkciókat látott el. Ráadásul bár adott helyre épült, később simán áthelyezhető volt (Feszl is közreműködött ebben). Vagyis működik máshol is.
• Ha megújítom a buszközlekedést vagy új metrót építek, akkor is szokás ezt dizájnnal megtámogatni, hogy jelezzem a változást. Itt viszont többről van szó: egy szétesőfélben levő fészerben nem lehet színvonalas vendéglátást nyújtani. Ha növelni akarom a szolgáltatás színvonalát, ahhoz a létesítményekét is növelnem kell. (Na persze a legdrágább márványpalota se garancia a jó konyhára, vagy az igényes kínálatra.)

Ami ellenük szól:

• A Liget-projekt nem egy történelmi park rekonstrukciója, több kortárs épület is születik a fejlesztés során. Semmi nem indokolja, hogy épp ezen a helyen állítsanak fel historizáló építményeket, ahol ráadásul soha nem voltak ilyenek. Pont tök jó lehetőség lett volna színvonalas, szerethető, kortárs alkotásokat helyezni ide.
• Az eredeti terv egyetlen épületé volt, amely magában állt, nem egy csoport elemeként. Egy épületet nem bővíthetek úgy, hogy maga mellé építem még kétszer.
• Ez egy 160 éves terv, ami semmiben sem felel meg a jelenlegi elvárásoknak. Ha megmaradt volna az épület, persze megtalálnánk a módját, hogyan hasznosítsuk. De miért szívatjuk magunkat azzal, hogy megpróbálunk olyan kötöttségeknek megfelelni, amikre senki nem kényszerít minket? Egy ilyen építményben amúgy is nehezen működhet egy 21. századi elvárásoknak megfelelő konyha vagy üzlet, de - mint arra Bardóczi Sándor is felhívta a figyelmet a linkelt cikkében - jó lehetőség lett volna olyan parki funkciókat integrálni bele, amik önmagukban nem életképesek vagy fenntarthatók. Leginkább a közvécékre gondolok persze, amik ugye minden látogatóközpontban a legfontosabb funkciót jelentik.

Na de a Pavilonkert megépült, és ha már megvan, örüljünk nekik. Tényleg szépek lettek az építmények, és tényleg sokat dobtak a környezetükön, azzal, hogy leváltották a borzalmas strandbüfé-hangulatú bódékat 2017 tavaszán. Igen ám, de aztán 2018 végére be is zártak. Megkerestem a Városliget Zrt.-t, akik azt írták:

"A Városliget Zrt. a Pavilonkert három épületének üzemeltetőjével lezárta az együttműködését, mivel az, a szerződésben vállalt kötelezettségeit nem tudta folyamatosan az elvárt minőségben teljesíteni. A pavilonok működtetésére hamarosan új pályázatot hirdetnek meg, melynek eredményes lezárulta esetén előre láthatólag tavasszal nyithatnak újra az egységek. Fontos megjegyezni, hogy mindez nem érinti a területen lévő megújult, egykori BSzKRt épületet, mely továbbra is várja a vendégeket."

Kíváncsian várjuk mikor, és milyen kínálattal nyílik újra a Pavilonkert.