Nagykanizsán, az Eötvös téren áll az ország egyik legszebb art decós emlékműve, mely stílusában olyan friss volt a maga korában, hogy nyugodtan lehetne egy New York-i felhőkarcoló dísze is. Mondhatnánk, hogy biztos Kanizsa amerikai kertvárosa miatt ilyen, de aligha van összefüggés a kettő közt. Az art deco akkor már ott lógott a levegőben, és a legkülönbözőbb helyeken bukkant fel. Például ennél a Nagy-Magyarország-emlékműnél. Ha már Zalába kirándultunk a Mi Vidékünkkel, természetesen felkerestük ezt is.

Különleges már abból a szempontból is, hogy nem az állam, nem a város és nem is egy szervezet állíttatta, hanem egy igen különös sorsú magánszemély, Schless István. Az élete külön cikket érdemelne, elég az hozzá, hogy a találmányaiból gazdagodott meg annyira, hogy sok egyéb mellett egy ilyen monumentális ajándékot adhatott szülővárosának. Ekkoriban amúgy már Ausztriában élt, ráadásul állítólag

Na de lássuk magát az alkotást.

Először is, ami szembeötlik, az az hogy hatalmas. Mondjuk a későbbi szovjet emlékművek korában megszokhattuk az ekkora obeliszkeket, de azért a tíz és fél méteres magasság ma is tekintélyes. A szigorú szobrok témája a szokásos: Hungária, ősmagyar harcos, magyar földműves, gyermekét tartó anya. Alattuk viszont ott az összes vármegye címere. Vagyis 63 címerpajzs felfaragva, az elcsatoltak üresen hagyva, a félig elcsatoltak félig üresen hagyva.

Ráadásul akár utánfaraghatók az üresek, ha visszacsatolják valamelyik vármegyét - nem tudom erre sor került-e néhány évvel később, a bécsi döntések idején. Mondjuk a négy nagy kőkockára felírt négy település nekem már kicsit sok, itt az aktuális Trianon mellé felkerült még Mohács, Muhi és Arad is, biztos, ami biztos. De hát magyarok vagyunk: ha már fáj, fájjon nagyon.

Az építményt Hübner Tibor tervezte, aki aztán tényleg nagyon sok mindenfélét alkotott. Eleinte neobarokk bankokat tervezett Ceglédtől Szombathelyig. Aztán elkapta a Bauhaus szele és Weichinger Károllyal olyan modern iskolát rittyentettek 1937-ben, a budapesti Mészáros utcába, hogy mindenkinek elállt a szava tőle. Ugyanebben az évben viszont a nagykanizsai Erzsébet téren átadták a mai városháza épületét, aminek szintén társtervezője volt. Ha valaki felületesen rápillant, azt hiheti, hogy egy évtizeddel későbbi szocreál. 

Ezt az emlékművet viszont még 1934-ben emelték. Ami külön érdekes, hogy előtt egy teljes méretű deszkamodellt építettek, hogy megnézzék, milyen lesz a végeredmény. 

A sorsát sajnos ez az emlékmű sem kerülhette el (akár csak a szomszéd téren álló Turul), a kommunisták ledöntötték. Szerencsére nem pusztult el teljesen, 1952-ben egy gödörbe ásták el a talapzat mellett, 2001-ben állították fel újra. Jelenleg egy kicsit rendezetlen a környezete, pedig egy jó tájépítészeti koncepcióval még inkább éke lehetne a térnek. Archív képeken látszik, hogy valamikor azért "jobban ki volt találva" előtte a parkrészlet. Terv már egy évtizede van rá, reméljük egyszer valóra is válik.

(Borítókép: Bődey János / Index) 

Többet olvasnál magyar városokról? Kövess Facebookon, Twitteren, vagy Instagramon.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Egy New York-i felhőkarcoló díszei is lehetnének. . De Nagykanizsán vannak, az ország egyik legszebb art decós emlékművének szobrai. . Hamarosan indul a zalai posztok özöne az Urbanistán: az első részben a híres Nagy-Magyarország-emlékművet mutatom be. . #mother #statues #modernism skyscraper #artdeco #art_deco #sculpture #monument #nagykanizsa #urbanistablog

Zubreczki Dávid / Urbanista (@zubreczkidavid) által megosztott bejegyzés, Febr 21., 2019, időpont: 9:57 (PST időzóna szerint)