Egy eredetileg szép és fontos, szinte a teljes építészszakma által elismert Makovecz-művet pusztítottak el a múlt héten Szentendrén, a Duna-parton. A helyére, több helyi civil szervezet tiltakozása ellenére is irodaházakat építenek.

Szomorú az is, hogy mi fog történni ezen a területen (a híres és közkedvelt Postás strand szélén), szomorú az is, mi történik az építész másik szentendrei épületével, a toldott-foldott Szolgáltatóházzal, és szomorú az is, hogyan nem valósulhatott meg egy harmadik alkotása a városban. Ígérem, ezekre még visszatérek egyszer, de most a lerombolt Duna étteremmel szeretnék foglalkozni.

Makovecz Imre épületei eléggé megosztják a szakmát és a közvéleményt, de vannak alkotásai, amelyeket mindenki elismer és szeret. Ezek persze leginkább a korai művek, na meg a fából készült építmények, melyek között különleges helyet foglalt el a Duna étterem Szentendrén. Kovács Dániel művészettörténész azt írta a házról, hogy az „a modernista klisék elleni lázadást, és a tervező tánc- és mozgástanulmányainak izgalmas tanulságait képviselte”.

Makovecz Pál, az építész fia pedig arra hívta fel a figyelmemet, hogy ez a ház azért foglalt el különleges helyet az életműben, mert átmenetet jelentett az alkotó két korszaka között. Bár a közfelfogásban csak a népi hagyományok állnak ihlető forrásaként, Makovecz Imre jóval több irányból merített ihletet.

Eleinte az organikus építészet amerikai atyjának tartott Frank Lloyd Wright munkásságát követte. Később fedezte fel a polihisztor Rudolf Steiner örökségét, aki az antropozófia és a Waldorf-pedagógia kidolgozása (valamint sok egyéb más) mellett házakat is tervezett. A Duna étterem épületén a két mester követése egyformán érezhető, mégis teljesen egyedi, „makoveczes” alkotás volt. 

Ha megkérdeznek egy átlagembert, miket tervezett Makovecz, alighanem azt mondja, hogy templomokat. Pedig Ybl-díját vendéglőterveivel nyerte 1969-ben, melyek a szocializmus idején egészen frissek voltak a sok sablonos „vendéglátóipari egység” közt.

Szentendre a hetvenes években már igazi turistacélpont volt, viszont kevés volt az igazán színvonalas hely. Ezt a hiányt pótolta az 1974-re elkészült Duna étterem a népszerű Postás strand szélén, az akkor frissen átadott műút mellett.

Egészen egyedülálló formájú ház volt. Aki csak az elmúlt évtizedekben ismerte meg, alighanem rá sem ismerne az eredeti alakra. Maga az étterem egy negyedgömbben volt, ami az útra nézett. Hátul, a lecsapott felén lépcsőzetesen követte a terepadottságokat a lejtőn. Kicsit fura, hogy nem a Duna felé tájolták, de mindenképpen igen izgalmas alkotás volt, amit belül Mezei Gábor bútortervező, belsőépítész munkái dobtak fel.

Viszont, mint kiderült, nem a legjobb helyen volt, vagy legalábbis nem a legjobb üzemelési formában működtették. Az akkoriban több helyen is bevezetett „autós csárdákról” kiderült, hogy a legtöbbjük nem életképes.

Persze a szocializmusban nem nagyon számított a megtérülés, így senki nem fektetett erőt abba, hogy gazdaságosan üzemeljen. Ebben az időben forgatták a házban a T.I.R. kamionos sorozat egyik epizódját, aminek hála, lehet valami fogalmunk arról, hogyan is nézett ki belül a fénykorában.

A rendszerváltás után viszont mostoha sors várt rá. Először átépítették kaszinóvá Turányi Gábor tervei szerint.  A Duna felőli lépcsőzetes részt teljesen átalakították, az út felőli oldala pedig egy teleszkópszerű toldást kapott. Veszített eredeti harmóniájából, de még vállalható volt az épület, és ami fontos: ennek köszönhetően, akkor megmenekült.

A belső terét ekkor már elvesztette, az organikus formavilág nem igazán passzolt a kilencvenes évek csillogó-villogó, újgazdag kaszinódizájnjához. Innentől nem volt megállás a lejtőn: újabb és újabb külső elemek, hirdetések, installációk csatlakoztak hozzá. Aztán hosszú éveken keresztül bezárva, urbexesek célpontjaként várta a sorsát.

Idén koratavasszal jártam ott utoljára, akkor készítettem néhány telefonos fotót az elkeserítő állapotáról. Szomorú, hogy miközben arról megy a vita, hogy vajon vonjunk-e minden Makovecz-házat műemléki védelem alá, illetve meg nem épült terveit valósítják meg, aközben a szemünk láttára pusztulnak el igazán fontos és jó alkotásai.

És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy miért kellett elpusztulnia a háznak! Szentendre legszebb Duna-parti szakaszán, az ártéri ligeterdő, a népszerű strand és piknikező tisztás szomszédságában hamarosan irodaházak emelkednek majd. A témára természetesen hamarosan visszatérünk!

Érdekelnek az épületek? Kövess Facebookon vagy Instagramon!