Molnár Farkas, a Bauhaus hallgatójaként készítette el 1922-ben formabontó épülettervét, a Vörös Kockát. Szóba került, hogy ez épül majd meg a következő évben kiállítótérnek Weimarban, az iskola bemutatójára, de végül csak kiállítási tárgy lett belőle. Úgy viszont hatalmas nemzetközi sikert aratott, az egyik látványrajza ma a New York-i MoMA-ban látható.

Ma, első ránézésre, semmi extra nincs egy ilyen családi házban. Közel egy évszázada viszont, amikor ez a fogalom általában historizáló villákat jelentett, elképesztően frissnek hathatott. 

A Bauhaus alapításának századik évfordulójára megnyílt budapesti kiállítások közül a Ludwig Múzeum büszkélkedhet a legnagyobbal, itt kortárs alkotások épp úgy vannak, mint korabeli tárgyak. Persze az utóbbiakból igen kevés, a centenárium miatt szinte lehetetlen kölcsönözni más múzeumokból, nálunk pedig alig őriznek néhányat.

Sógor Ákos, a MOME Építészeti Intézetének hallgatója viszont úgy hozott létre egy új alkotást, hogy közben megidézte a hiányzó régit is. Több fennmaradt tervrajz felhasználásával elkészítette a Vörös Kocka robbantott axonometriáját (ez a kifejezés csak elsőre ijesztő, aki megnézi az alábbi videót, egyből érti, miről van szó).

 Az ilyen ábrázolások azért is fontosak, mert hajlamosak vagyunk pusztán a homlokzat alapján megítélni egy házat ("ó de szép ez az épület, az meg milyen ronda"), és elfeledkezünk arról, hogy mi az alapvető funkciója, és annak hogyan is felel meg.

A robbantott formákat aztán Sógor tovább is gondolta, így született meg a selyemkendő a ház printrajzával, ami szintén látható a kiállításon.

A selyemkendőn látható verzió Sógor Ákos és VYF Budapest kollaborációjában született, az animáció elkészítésében Bozsik Marcell nyújtott segítséget. Sorozatunk az Urbanista és a MOME Építészeti Intézetének együttműködésében, az NKA támogatásával készült.