Ha az új agrotechnológia terjesztésében érdekeltekre hallgatunk, a genetikailag módosított (gm) haszonnövények alig több mint tíz éve tartó térhódítása sikertörténet: 2008-ban már világszerte több mint 125 millió hektáron termeltek első generációs, azaz génbevitellel kártevőknek vagy növényvédőszereknek ellenállóvá tett fajtákat, elsősorban kukoricát és szóját, és ez még csak a kezdet. Nemsokára jönnek a második, harmadik, sőt negyedik generációs gm haszonnövények, amelyek jobban ellenálnak a hidegnek és a szárazságnak, több bioüzemanyagot adnak, sőt vitaminokat, gyógyszereket és enzimeket termelnek. A gm fajtákkal - szerintük - egyszerre vehetjük fel a harcot az élelmiszerhiány, a fosszilis energiahordozók kimerülése és a klímaváltozás ellen, olyan univerzális csodafegyverről van szó, amelynek hatása csak a hatvanas évek zöld forradalmához mérhető.

Ehhez képest a már ténylegesen piacon lévő fajták meglepően szerény eredményekkel büszkélkedhetnek: a Monsanto legnépszerűbb gm fajtája, egy herbicidrezisztens szója ellenáll egy olyan totális gyomirtószernek, amely a gyomokat elpusztítja, cserében viszont csak a szintén a Monsanto által gyártott gyomirtószerrel lehet permetezni, így a multi duplán kaszál az üzleten. A magyar moratórium által érintett gm kukoricafajta, a MON810 egy olyan baktériumtoxint termel, amely elpusztítja a kukoricamolyt, viszont az ugyanilyen hatóanyagú permetezőszerből engedélyezett mennyiség több ezerszeresét termeli egységnyi területen - a moratóriumot megalapozó magyar vizsgálat szerint ez a méreg a tarlóban is megmarad, és a kártevőn túl tömegesen pusztítja például a védett lepkefajok lárváit is.

A kockázatok és mellékhatások ezen felül is számosak, és elsősorban abból adódnak, hogy a génátvitel nem csak a laboratóriumban, hanem természetes körülmények között is végbemehet. Azt még a gyártók sem tagadják, hogy a génmódosított és a hagyományos fajták keresztbeporzódhatnak, így ha egy országban köztermesztésbe kerül a génmódosított fajta, a hagyományos és a biotermelőknek költséges vizsgálatokkal kell igazolniuk azt, hogy az ő terményük nem tartalmaz génszennyezést. A növényvédőszerrel szemben való ellenállás génjét a haszonnövény átadhatja a a gyomnövényeknek, így az adott szerrel kipusztíthatatlan gyomflóra alakulhat ki, ami tovább növelheti a gyomirtószer-használatot. A baktériumtoxin génjét pedig a bélflórában élő baktériumok vehetik át, és így maguk is toxintermelővé válhatnak, ami elég ijesztő perspektíva fogyasztóilag.

A legsúlyosabb fenntartások a gm haszonnövények táplálékként való felhasználásával kapcsolatosak. Időről-időre napvilágot látnak olyan kutatási eredmények, amelyek szerint a gm szójával, kukoricával, krumplival etetett kísérleti állatokban emésztőszervi vérzések, vese és májproblémák, szövetelhalás, fokozott immunreakciók és egyéb károsodások tapasztaltók. A most megvétózott gm kukoricáról nemrégiben osztrák kutatók mutatták ki, hogy csökkenti az egerek termékenységét. A leghíresebb ilyen eset egy magyar származású kutató, Pusztai Árpád nevéhez fűződik, aki génmódosított burgonyával etetett patkányokon tapasztalt egészségügyi károsodásokat.

Pusztai az ilyen és ehhez hasonló kutatási témákkal foglalkozó tudóstársainak tízezreihez hasonlóan elvileg abban lett volna érdekelt, hogy a génmanipulált burgonya sikeres legyen, de miután ezzel ellentétes eredményre jutott, publikálni próbálta azt. Rosszul tette: munkáltatója kétségbe vonta az eredményeit és rövid úton megszabadult a korábban elismert tudóstól. Pusztai azóta könyvet írt a genetikailag módosított élemiszerek biztonságáról, és a tudományra nehezedő gazdasági nyomásról értekezve azt állapította meg, hogy - különösen az élelmiszeripari és gyógyszeripari területeken - a tudósok egyre hajlamosabbak a kutatási eredményeiket a megbízók elvárásaihoz alakítani.

És ezzel el is jutottunk a hatásvizsgálatok kérdéséhez. Magától értetődő elvárásnak tűnik, hogy egy-egy gm fajta bevezetését környezeti és táplálkozástani hatásvizsgálatoknak kellene megelőznie, a gmo-iparág azonban megkérdőjelezi ezt. Szerintük a génmanipuláció semmiben nem különbözik a hagyományos növénynemesítéstől, legfeljebb kicsit meggyorsítja azt, ezért nincs szükség a hatásvizsgálatokra, vagy ha igen, elegendő azokat egyszer és a fajtatulajdonos költségére elvégezni valahol. A szkeptikusok viszont nem bíznak a gyártó által szponzorált vizsgálatokban, és független hatásvizsgálatokat szeretnének látni. Roppant gyanús, hogy például a Monsanto még vetőmagot sem hajlandó biztosítani az efféle kísérletekhez, ahogyan az Magyarországon Darvas Béla esetében is kiderült.

Márpedig a Monsantoban semmi okunk nincs vakon, bemondásra megbízni: a különféle gm haszonnövények piacának 70-100 százalékát uraló multinacionális óriáscég rendkívül agresszív marketinggel terjeszkedik. A gm fajtákról tilos magot fogni, és azt újravetni - a cég pedig nem csak ezt a feltételt megszegő gazdákat pereli tömegesen, hanem azokat is, akiknek keresztbeporzással került a földjére a vállalat szabadalmaztatott fajtája. Egy kanadai farmer-házaspár tavaly alternatív Nobel-díjat kapott azért, mert visszaverték a Monsanto zsarolási kísérletét: fizessenek több százezer dolláros kártérítést a nem kívánt génszennyezés miatt. A Monsanto ezen túl egy olyan terminátor technológiának is a birtokában van, amely az újrafelhasználást megakadályozandó sterillé teszi a gm fajtákról fogott magokat.

Dudits Dénes akadémikus, a genetikailag módosított haszonnövények legfőbb hazai szószólója szerint az ökológiai aggodalmak mindennek ellenére alaptalanok és tudománytalanok, a magyar szabályozás túl szigorú, a környezetvédők pedig ideológiai csatát folytatnak. Dudits szerint a gm fajtákat előállító multikkal együtt kell működni, indokolatlan és káros a magyar moratórium. A professzor február közepén EP-képviselőknek küldött körlevélben hívta fel arra a figyelmet, hogy az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal (EFSA) nem fogadta el a gm kukorica környezeti kockázatosságát alátámasztó magyar kutatási eredményeket, és hogy a magyar tudományos közösség szerinte nem támogatja a moratórium fenntartását.

A politikai közösség viszont, mint kiderült, szerencsére igen: a moratórium fenntartása mögött mind az öt parlamenti párt és rengeteg civil szervezet felsorakozott, ami azt mutatja, hogy a gm fajtatulajdonosokat, és az ilyen irányú kutatásfejlesztésben érdekelteket leszámítva ma Magyarországon senkinek nem érdeke a gm fajták köztermesztésbe vétele. A génmentes státusz jóval kedvezőbb piaci pozíciót biztosít, mert az ország és az exportpiacok lakossága a fent részletezett fenntartások miatt masszívan elutasítja a génmanipulált élelmiszereket. A határértékek rendkívül szigorúak: a biotermesztésben egytized, a hagyományos termesztésben kilenctized százalék gmo-tartalom. Egy százalék felett minden gmo-nak számít, és ehhez elég lehet a szándékolatlan keresztbeporzás is, ami óriási bukta a vétlen gazdálkodóknak.

Hogy az EU mégis miért erőlteti a tagállamokra az ellentmondásos megítélésű mezőgazdasági csúcstechnológiát, az rejtély, hiszen sokáig maga is ellenállt az amerikai gyökerű gmo-lobbi nyomulásának: az 1998-2004 között fennálló de facto moratóriumot az USA a szabadkereskedelemre való hivatkozással törte meg. Zöld szervezetek szerint az EU pálfordulása csak azzal magyarázható, hogy a témában illetékes Európai Élelmezésbiztonsági Hivatal (EFSA), amely kizárólag a fajtatulajdonosok által hozott adatokból dolgozik, túlzott mértékben a gmo-lobbi befolyása alá került. A legjobb megoldásnak az tűnik az ügyben, ha a gm termékek engedélyezése az elővigyázatosság az EU által is elismert elve alapján a tagállamok hatáskörébe kerülne vissza. Hétfőn Brüsszelben már erről is tárgyaltak.

A cikket itt lehet kommentálni