(Ez egy 2014-es véleménycikk, de 2016-ban is pontosan ez a helyzet, ezért kitesszük megint.)

((Sőt, 2019-ben is pont itt tartunk, úgyhogy ismét kitesszük.))

– Melyiket?

– Hát, a Kenesét látom, hogy már beírtad magadhoz. A leányfaluit.

– Igazad van, basszus. Bár az a te neveden van.

– Akkor a felét írd be.

– Jó, de akkor te meg Kenese és a villányi pince felét írd be, nehogy ezzel cseszegessenek.

– És a Munkácsy?

– Ó, a francba. De várjál, ott te voltál ott az árverésen, téged láthattak, az inkább a te bevallásodban legyen, az úgyse nyilvános.

– Oké. Viszont akartam is mondani, hogy az Il Bacióban a kasszánál valaki a múltkor nagyon stírölt. Lehet hogy újságíró volt.

– De ugye, nem kártyával fizettél?

– Nem vagyok hülye. Viszont talán be kéne írni valamennyi kápét.

– Igazad van, akkor legyen nálam négyegészhárom, nálad meg mondjuk kettőhét, az úgy oké, nem?

Ez a párbeszédrészlet természetesen a képzelet szüleménye, mi, újságírók sose poloskáznánk be politikusok nappaliját, irodáját, bár ilyenkor, a képviselői vagyonbevallások hajrájában valószínűleg szórakoztató párbeszédeknek lehetnénk a tanúi. Mégsem teszünk ilyet, már csak azért se, mert ha a munkánk során illegális eszközökkel élnénk, nem lenne alapunk a jogszabályok betartását számon kérni másokon.

Ehelyett milyen eszközeink vannak a politikusok vagyongyarapodásának ellenőrzésére? Lényegében semmilyenek: ha odafigyelnek, hogy mi szerepel velük összefüggésbe hozhatóan a cég- és ingatlannyilvántartásokban, és nem élnek annyira nagy lábon, hogy az a környezetüknek szemet szúrjon, akkor lényegében lehetetlen bármit megtudni a valós vagyoni helyzetükről. A készpénzre, kellően eldugott offshore vagyonokra, távoli országokban vezetett bankszámlákra, a lakásban, széfekben, értékpapírokban felhalmozott, vagy megbízható ismerősöknél elhelyezett javakra lehetetlen rálátni.

Ha meg mégis vannak lyukak, azokat a nyilvánosság számára teljesen ellenőrizhetetlen baráti, családi kölcsönökkel problémamentesen ki lehet pótolni a vagyonnyilatkozatokban. Pedig a sok tízmilliós családi, pláne baráti kölcsönök olyan mértékű feldúsulása, mint ami a képviselői vagyonnyilatkozatokból visszatükröződik, a valóságban, de legalábbis a mi ismeretségi köreinkben meglehetősen szokatlan.

Mindezek tudatában évente egyszer mégis nekigyürkőzünk a képviselők vagyonbevallásának, és szorgalmasan kijegyzeteljük, ki mit vallott be magáról. Ha felmerül valami probléma, megírjuk, az érintett reagál, esetleg kijavítja a hibát.

Pedig aki egyszer is látott már ilyen önkitöltős, önbevalláson alapuló nyilatkozatot, az pontosan tudja, hogy az mire jó: kitörölni vele. Ezt Rogán Antal afférja elég világosan megmutatta. Mert a legkínosabb az egész vagyonbevallásosdiban mégis az, hogy ha egy politikusról a rossz esélyek ellenére is kiderül, hogy elhallgatott valamit, elég annyit mondania, hogy figyelmetlen volt, nem úgy értette, félreértette, azt hitte hogy. És, izé, nem csináltam semmi rosszat, de elnézést. És tessék, itt is van a javítás. Ja, hogy megint rossz? Ó, akkor megint kijavítom. Bocsika.

Mondhatja hetykén Lázár János, hogy a bevallásában utána lehet nézni, miből telik neki kétmilliót pikk-pakk visszafizetni a gyanúsan drága hivatalos utak után? Igen. Van még kérdés, vagy indulhatok végre Csehországba, fácánozni az új, arisztokrata cimbikkel? Tessék? Hogy telik-e rá? Szerinted?

Miután két hónapja a lehető legaprólékosabb gondossággal, mindig Rogán Antal javára kerekítve kiszámoltuk, hogy fedezhette-e a jövedelme a látható vagyongyarapodását, és arra jutottunk, hogy a hitellel együtt sem látszik, miként takaríthatta meg a lakására való pénzt, mi történt? Az égvilágon semmi.

Pedig ha másra nem, arra jó lett volna az ügy, hogy Rogán az új ciklus kezdetén azonnal benyújtson egy egyéni képviselői indítványt, ami konkrét szankciókkal bünteti a valóságtól eltérő vagyonnyilatkozatokat benyújtó képviselőket. De Rogán Antalnak ez valahogy nem jutott eszébe, szemben az ingatag kétharmados többséget bebiztosító házszabály-módosítással, meg a Fidesz őszi győzelmi esélyeit maximalizáló törvénymódosításokkal. Azokra valahogy jobban rájárt az agya.

És nem is kárhoztatom ezért, inkább egyfajta karakán őszinteséget vélek felfedezni amögött, hogy utólag sem próbálja szépíteni a dolgot mindenféle álságos, így-úgy elbukó módosító indítványokkal. Az nem volna egyenes dolog.

Viszont, ha a 133 fideszes képviselő közül valaki véletlenül olvassa ezt, lenne egy nagy kérésem: legyenek oly jók, hogy a bevallások benyújtásának határidejét éjfélről déli 12-re módosítják. Színjáték így is, úgy is, amelyben önök is, mi is eljátsszuk a ránk rótt szerepet, de legalább ne szívassanak minket azzal, hogy hajnalig itt kell szopnunk az irodában.