Bármi is volt a kormány célja az internetadóval, sikerült mellélőni. Feltéve persze, hogy nem az volt a cél, hogy feldühödött tízezreket vigyenek az utcára, ez ugyanis történetesen sikerült. De a reálisabb forgatókönyvekkel számot vetve tényleg úgy tűnik, hogy itt valaki valamit nagyon rosszul mérlegelt.
Pont az a kormány ne vetett volna számot a széleskörű felháborodással, amelyiket évek óta szinte már csak a kommunikációs szempontok vezérlik? Nehezen hihető. Elég lett volna az árbevételre kivetni az adót, és bedobni a törvénybe, hogy itt aztán nem jöhet áthárítás, már könnyebb a kommunikáció.
Ehelyett mintha valóságos bujtogatás lett volna a cél: plafon nélkül, adatforgalom-alapon került az adó az eredeti törvényjavaslatba, majd kezdődhet a finomítás, és a szépen koreografált pankráció kormány és kormánypárt között: Deutsch Tamás fejcsóváló kommentjei, Rogán Antal nyugtató szavai. Jöhetnek a módosítók a kitilitási botrány közepére időzített furcsán bejelentett adócsomaghoz.
Kétségtelen, a szűkös erőforrásokkal rendelkező média figyelmét az efféle történetek lefoglalják. De elfeledkezett közben bárki is az amerikai ügyről? Még ha akad is ilyen, a felejtés a kormánynak aligha érhetett ellene tüntető tízezreket. A korrupciós botrány miatt önmagában legfeljebb pár százan vonultak volna fel. Ha tehát a netadót tényleg csak gumicsontnak szánták, akkor ez volt a legbénább gumicsont a politikai gumicsont feltalálása óta.
A másik lehetőség, hogy a kormány nem elterelésnek szánta, hanem valóban teljesen komolyan gondolta az internetadó ötletét, pénzre volt szüksége a költségvetésben. A bankokat, energiacégeket már a végletekig adóztatták, kevés iparág maradt, ahonnan úgy lehet pénzt beszedni, hogy közben nem reális kockázat, hogy elhúznak az országból. A nagy, nehezen mozdítható hálózatokat kiépítő multik nem tűnnek rossz alanynak, és volt már korábban is, hogy a kormány egyeztetés nélkül jelentett be nagy horderejű változtatásokat, elkerülve ezzel az iparági lobbit, és a tervek felpuhulását.
Az internet adóztatása persze lassítja a fejlődést, de ezzel párhuzamosan meg lesznek majd itt uniós pénzek, meg óriási fejlesztések, a lényeg, hogy a költségvetés valahogy még egy kis pénzhez jusson, érvelhettek magukban. Na igen, csakhogy mennyihez?
A jelenlegi tervek szerint jó, ha 20 milliárd forint összeszedhető ebből az egészből, ami más adókhoz viszonyítva nevetségesen kevés, legalábbis ennél jóval nagyobb összegekért sem kockáztatott meg még a Fidesz ekkora népszerűségvesztést.
Mindez egy olyan időszakban, amikor szemben a korábbi évekkel, valójában nincs is őrült nyomás a költségvetésen, az adó állítólag csak a rendvédelmi dolgozók fizetésemeléséhez kell. De ha tényleg csak pénzszerzés a cél, akkor miért nem dolgozta ki sokkal jobban az NGM a tervezetet? Eredetileg még csak nagyságrendileg sem tudták, mennyi pénzt várnak az adótól.
A harmadik lehetőség a hülyeség. Az emberi hülyeséget sosem szabad alábecsülni, aki pedig egy kicsit is belelátott már bárminek is a működésébe, tudhatja: amit az elemzők kívülről gyakran hetekig fejtegetnek, amögött a valóságban sokszor nincs semmi. Csak jött egy béna ötlet, amire nem érkezett ellenvetés, aztán lett belőle, ami lett, bocsánat.
Az internetre a társadalom egy nem kis része még mindig úgy gondol, mint a helyre, ahol emaileket lehet küldeni és fogadni, illetve ahol van az a néhány szemtelen újság, ami valójában nem is úgy újság, hogy újság, hanem internetes. Az internetet megadóztatni pedig nagyjából ugyanolyan, mint bármit megadóztatni: nem szerencsés, de ha jól szétterül, és beszedhető, akkor végülis miért ne.
Mivel a politikusok is részei a társadalomnak, nagy esély van arra, hogy köztük is akadnak bőven, akik nagyjából úgy tekintenek az internetre, mint a társadalom már emlegetett nem kis része, nem ismerve fel, hogy az internet ma már nyilvánvalóan jóval többet jelent levelezésnél és szemtelen híroldalaknál, és hogy valójában a hozzáférés növelése lenne a cél.
Az eddigi információk szerint az eredeti, plafon nélküli, forgalomarányos internetadó személyesen Orbán Viktor ötlete volt, így még könnyebben előfordulhatott, hogy nem akadt senki, aki szólt volna neki a gazdasági, társadalmi aggályokról. Vagy legalább a kormányt érintő politikai aggályokról. Arról, hogy az adóval a gyakorlatilag az interneten élő, eddig egyébként jórészt politikailag inaktív fiatalokat mozgósítja. És hogy akkor már jöhet a 700 forintos plafon, ha a lavina elindult.
Persze rossz ötletei mindenkinek vannak, de ha az internetadó nem gumicsont, és nem költségvetési tűzoltás, hanem csak egy egyszerű rossz ötlet volt, ami ennek ellenére is gond nélkül átment tanácsadókon és apparátuson, az is komoly működési zavarokat jelez a rendszerben.
Akármi is történt, a netadóval valami félrement, a keddi kormányellenes tüntetés pedig már nem intézhető el egy legyintéssel.