A képmutatás, a hülyeség direkt tettetése és a szervilizmus lehet csak annak az oka, hogy napokkal a netadó először belengetett változatának visszafújása után is vannak még, akik próbálják úgy beállítani ezt az egészet, mintha azért ment volna az utcára több tízezer ember, mert félnek, hogy így vagy úgy, de fizetős lesz a Facebook.

Akik ezt erőltetik, nem értik, mire jó az internet, és nem értik, hogy inkább abban kéne segítenie az államnak, hogy terjedjen. És nem is az a legviccesebb, hogy ezek az emberek, politikusok, véleményformálók a neten osztják meg ezt a világgal, hanem hogy ők villogó Arial CE-vel írják ki a képernyő közepére, hogy nekik tényleg csak ennyi a net:

Tartsunk nemzeti konzultációt, mondta tök komolyan a miniszterelnök, és mindannyian azon röhögtünk, hogy Orbán tényleg postán kiküldött, papírlapon, tollal behúzgált ikszekkel akarja megtudni, hogy mi az az internet. De nem, rábízta a dolgot az egyetlen vezető fideszesre, aki fent van a Twitteren és saját kézzel írja be az üzeneteit, amelyek néha olyanok, hogy egy pillanatra elhisszük, hogy ez a fickó tényleg anyánk kedvenc politikusa volt húsz éve. És ha már @dajcstomi ekkorát szívott, miért ne segítenénk neki: körbekérdeztem a Twitteren, hogy ki mire használja a netet, ha épp nem pornót tölt. Én például rakétaindításokat nézek, mondjuk az is egyfajta szex. Az emberek meg azt válaszolták, hogy ők a neten

• dolgoznak, otthonról, akár betegen is
• házi feladatot írnak a gyereknek
• csillagászati távcsövet vezérelnek (főleg, ha ez a munkájuk)
• zenét hallgatnak (nem torrent, Spotify, de ne bonyolítsuk)
• a Londonba költözött gyerekkel beszélnek, ha az épp nem mosogat
• nyelveket, zenélni, vagy épp origamizni tanulnak
• pályázatot nyújtanak be, adóznak
• recepteket keresnek
•  sportközvetítést (például FOCIT!!!) néznek.

Szóval akik szerint az internetadó arról szól, hogy fizetős lesz a Facebook, és ettől keseredett meg a méregdrága fair trade-es kávé, értsék meg: adó lesz a gitárkottán, a híreken, a munkán, a házi feladaton, a temetés ügyintézésén meg az adóbevalláson is, hogy a két legbiztosabb dolgot is említsük.

Persze, az adó majd csak a szolgáltatót terheli. Mert az úgy megy, hogy drágul az olaj, de a benzin, a liszt, az áram, vagy a kenyér soha. Az internet is olyan, mint a kenyér. Sok ember munkája kell hozzá, valószínűleg rendszeresen bele is szarnak rosszarcú idegenek, de ettől még az élet alapja. És ha szívatni akarjuk a pékeket meg az internet-szolgáltatókat, nem a profitjukat kell cseszegetni. Akkor van baj, ha ezek a cégek úgy keresnek jól, hogy közben rosszul szolgáltatnak.

És ha rálépett az állam, akkor megkérdezheti például a következőket:

• Mindent megtesznek-e a nagy internetszolgáltatók, hogy az előfizetők több cég ajánlata közül választhassanak egy kerületben vagy városban?
• Jó az úgy, hogy a reklámozott és a vállalt sebesség között akár nyolc-tízszeres szorzó van?
•  A túlterhelt környékeken új előfizetőket vesznek fel, aztán ha nem megy a net, fél óra négy évszak után kapcsolja ki, kapcsolja vissza?
• Hogy van az, hogy négy-hat-nyolc éve vagyok hűséges előfizető, mégis alám ígérnek, és jobban jár az, aki most lép be?
• Tényleg, kétéves hűségnyilatkozat? Eh?!

Aztán ha nem jönnek a jó válaszok, akkor lábat szigorúan a korábbi helyen tartva lehet lökdösni a szolgáltatót, hátha meggondolja magát. Nem konzultálni kell a néppel, hanem erősíteni a versenyt, akár ugyanannyi pénzből, mint amennyiből konzultálni akartak volna.