Nagy mókamester a miniszterelnökünk, hogy éppen aznap mondja nyilatkozatba az eddig a francia szélsőjobbtól hallott eszméket, amikor részt vesz a párizsi áldozatok megemlékezésén. A körben vonuló államfők pedig nem is sejtik, hogy Orbán olyan elvek ellen vonul, amelyekért ők éppen kiállnak.
Ritka, hogy egy nyilatkozatnak szinte minden mondata üssön:
Nehéz ezekre a kijelentésekre mit mondani, mint ahogy nehéz érvelni akkor is, amikor valaki állítja, hogy a Föld lapos, hiszen nem esünk le róla, miért lenne már gömbölyű. Vagy, hogy a feketék alacsonyabb rendűek, azért van szegénység Afrikában.
A lehangoló konyhafilozofálgatást a miniszterelnök azzal csomagolta be, hogy néhány szóban a gazdasági menekültekről beszélt. A hangsúly azonban a kirekesztésen volt. Ha Orbán a gazdasági menekültekről akarna értekezni, akkor azt mondaná: Magyarország befogad mindenkit, aki jó szándékkal, menekültként érkezik, és csak azok előtt zárja be kapuit, akik csupán gazdasági érdekből választják országunkat.
Ez a megközelítés is kérdéseket vet fel, de ezek legalább kortárs kérdések, nem pedig a középkorból valók.
groteszk módon éppen akkor, amikor a világ haladó része azért tüntetett, hogy ne kultúrák harcaként írják le a szörnyű merényletet, hanem az extremizmus és a civilizált életvitel konfliktusaként.
Akinek nem lenne tiszta: a Boko Harem fundamentalistái nem Európában, hanem Nigériában gyilkolják százával az embereket: a saját népüket. A tálibok nem Magyarországon, hanem Pakisztánban robbantanak fel iskolákat: ott szintén nem európaiak, hanem saját gyerekeik haltak meg. Vegyük észre, hogy nem bevándorlók és őslakosok, muzulmánok és európaiak közt dúl háború. A konfliktus nem nyugati, hanem világméretű. Igaz, ennek a felismeréséhez a parlamentben is tudatosítani kellene, hogy nem Magyarország a világ közepe.
Tulajdonképpen hagyni is kellene az egész nyilatkozatot, különösen azért, mert valószínű: a miniszterelnök egy belpolitikai játszma miatt erősít rá a magyarok idegenellenességére. Attól fél, hogy a Jobbik ugyanúgy kihasználja majd a helyzetet, mint a franciáknál Le Pen szélsőjobbos pártja, és most egyszerűen be akarja előzni őket. Azzal fogná ki a Jobbik vitorlájából a szelet, hogy durvábbakat mond, mint amit egy általa elképzelt Vona Gábor mondana. A magyarok ugyanis vevők az ilyen szavakra, ha másból nem, a 2004-es kettős állampolgárságos huszonháromilliórománozós kampányból tudható.
Amúgy összehangolt kommunikációs hadművelet zajlik, ez látszik Rogán legsötétebb kocsmai beszélgetéseket idézően együgyű muzulmánozásából, vagy abból, hogy Orbán korábban már felvezette az alapvetéseket. A sztori tehát csak annyi, hogy a Fidesz jelenleg a Jobbik szélsőjobbos programját valósítja meg.
Amiért mégsem lépünk át ezen a döbbenetes nyilatkozaton, az a lezárása.
Nem akarunk tőlünk különböző kulturális tulajdonságokkal és háttérrel rendelkező jelentős kisebbséget látni magunk között, Magyarországot szeretnénk Magyarországként megtartani.
Érdekes kérdés ugyanis, hogy honnan számít valaki más kulturális hátterűnek? Aki nem keresztény, hanem mondjuk muzulmán, az Orbán szerint más kulturális hátterű? Mert ha így van, akkor a kormány hamarosan követni kívánja, hogy ki milyen vallású? Vagy az számít más kulturális hátterűnek, aki nem Magyarországon született? És akkor mi lesz a határon túli magyarokkal? Vagy a magyarul nem beszélőket kell kiértenünk Orbán szavaiból? Ebben az esetben vajon kiutasítanák azokat, akik magyarok, de áttérnek a muzulmán hitre? És hova sorolják a félig magyar, félig színes bőrű srácot, aki tökéletesen szavalja Kosztolányit?
Hülye kérdések és hülye válaszok ezek, de csak azért, mert a jól hangzó kulturális háttér elméletének valójában nincs értelme. Mégis, ezzel rettentő veszélyes megkülönböztetések terepére merészkedett Orbán. Nem ismeretlen persze ez a vidék, néhány ország meg is próbálkozott az emberek „kulturális tulajdonságainak” és „háttereinek” szétszálazásával, de aztán ezekből íródtak a történelem sötét lapjai.
A legfájóbb, hogy Orbán szavai úgy hangzanak, mintha ez a magyarok, a mi véleményünk lenne. „Nem akarunk tőlünk különböző kulturális tulajdonságokkal és háttérrel rendelkező jelentős kisebbséget látni magunk között, Magyarországot szeretnénk Magyarországként megtartani.”
A helyzet viszont az, hogy már most is él Magyarországon jelentős számú ember, akik nagyon más kulturális háttérrel rendelkeznek, mint Orbán Viktor. Ők vele szemben azt gondolják, hogy befogadni emberibb cselekedet, mint kirekeszteni, hogy nyitni gyümölcsözőbb az ország számára, mint elzárkózni, és a megértés a megoldás a kulturális problémákra, nem az átnevelés. Szóval hogy pont nem az idegengyűlölettel lehet „Magyarországot Magyarországként megtartani”.