Ma egy olyan világban élünk, ahol a hatalmi ágak úgy el vannak választva egymástól, hogy nincs az a polgári Magyarország idea, ami össze tudná tapasztani őket, kár is erőlködni. A rendőrség/ügyészség nem szokott szivárogtatni a hol kormánykonform, hol geciző jobboldali sajtónak, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal nem szokott a kormányfő civil szervezeteket kritizáló beszéde után megalapozott gyanú nélkül civil szervezeteknél dörömbölni, meg iratokat illegálisan lefoglalni, és a közszolgálati média sem az aktuális hatalom kiszolgálója, hanem a mindenkori magyar társadalom korrekt és kiegyensúlyozott tájékoztatásának megalkuvást nem tűrő őrkutyája.
Egy-egy malőr, már-már anomália azért be-becsúszik, emberek vagyunk, nem robotok, az életünkkel velejáró viszkozitás mindannyiunkat hibákra késztet, mint ahogy az el nem mesélt álmokat húzza megtestesülésük felé a képzelet öntörvényű gravitációja. Szóval az vesse a hibázó emberekre az első követ, aki nem hányt még a saját szemébe borsót, és nem talajrészegedett le aközben, hogy a józanságról prédikált. Hogy egy ismeretlen klasszikust idézzek, aki nem volt még részeg, az nem is lehet józan!
Jelen pillanatban a hőn szeretett hatalmi ágaink kábultak, delíriumos állapotban tobzódnak valahol félúton a jobboldal megszentelt egységét belülről mardosó, Gucci-táskák mélyéről feltörő hataloméhes karriervágy bűzétől. Ez a markáns és zavaros illattornádó fújhatott be a Magyar Távirati Iroda független hírszerkesztőségébe, a becsapódó ablak leütött pár billentyűt, a szobából pedig kirepültek az objektivitás megmaradt morzsái, amelyeket pár lelkiismeretes sajtómunkás az asztal alá söpört, hogy ne szippantsa őket fel a Nemzeti Együttműködés Porszívója.
Egyrészt minden viccnek a fele igaz, másrészt diskurzuselméleti közhely, hogyha elégszer mondunk ki valamit, akkor az valósságá válik, függetlenül attól, hogy csak valami mutáns agyszüleményről, vagy netán egy olyan tényről van szó, mint hogy az égen Putyin repülőjét látjuk, és nem arról van szó, hogy megcsal minket a szemünk, mert valójában egy madár száll az égen.
Mint minden éremnek, a gömbölyű valóságnak is több oldala van, bármit ki lehet hozni belőle, lehet nézni innen meg amonnan, egy felelős média - pláne ha közszolgálati - pedig igyekszik mindenhonnan, és leginkább úgy próbál tájékoztatni, hogy a valóságnak ne alakítója, hanem bemutatója, értelmezője legyen. Ettől a szereptől most jobban eltávoldott az MTI, mint Orbán Viktor a 2002-es sziklaszilárdnak hitt eszmerendszerétől. Persze magától a miniszterelnöktől tudjuk, hogy nem az a fontos, amit mond, hanem az, amit csinál. Az MTI esetében viszont úgy néz ki a képlet, hogy ők azt csinálják, amit mondanak.
Most pedig azt mondják, hogy megélhetési bevándorlás van. Ezzel mondjuk nehéz vitatkozni, lényegében minden be-, ki- és elvándorlás a megélhetésről szól, szellemi vagy a materiális egzisztencia szintjén, legyen szól élmények, tudások, esetleg megkeresett svájci frankokról. Orbán Viktor is egy megélhetési el- és bevándorló volt, amikor Soros György pénzén Oxfordban pallérozta elméjét. Azok a borsodi cigányok is megélhetési bevándorlók, akik Kanadában utaztak egy jobb élet reményében. Meg azok a magyar fiatalok, akik jó, e legalábbis jobb pénzért Londonban feketemosogatnak. És persze azok a koszovóiak is, akik Magyarországon keresztül próbálnak eljutni bárhova, csak el a szülőföldjükről, ahova a szívük mindig is vissza fogja őket húzni, de hát nincs mit tenni. :(
Csak hát nagyon nem mindegy, ha a hazájukat elhagyó embereket nagy hirtelen olcsó belpolitikai haszonszerzésből elkezdjük stigmatizálni, a szarból menekülést pedig aljas bűnelkövetésekkel azonos szintre süllyeszteni. Bár a korrupciót és a megélhetési politizálást manapság nem divat büntetni, a Rogán Antal szájából kifröccsenő megélhetési bevándorló kifejezés úgy hangzik, mintha minimum háborús bűnösökről lenne szó, holott épp a gazdasági, politikai konfliktusok és egyenlőtlenségek elszenvedőiről van szó.
A Fidesz viszont beleállt, G. Fodor Gábor után a megértés szabadságával tisztán fogadom be őket elmémbe, nyakukon a Jobbik, a pislákoló tüzet meg kell rakni egy kis szélsőjobbos lapáttal, a pragmatikus politikus pedig nem eszmék, hanem a hatalom megtartása érdekében cselekszik, tehát elvtelen. Ebben nincs meglepetés.
Az viszont elkeserítő, hogy ennek most az eddig még viszonylag korrekten, nem félretájékoztató, inkább elhallgató üzemmódban működő MTI is az áldozatává vált. A legújabb Csongrád megyei határsértésről szóló hírecskéjüknél is ott figyel a megélhetési bevándorlás címke, amitől a jóérzésű embernek szélesebbre nyúlik a bicska a zsebében, mint a jövedelmi különbségek ollója a magyar társadalomban.
Egy újabb reccsenés a gerincben, kicsit megint összébb csúsztak hatalmi ágaink, az elsőszámú közszolgálati hírforrás pár nappal Rogán Antal megélhetési bevándorlókat kiáltó sajtótájékoztatója után már a frakcióvezető úr parádés szóhasználatával/ból él, ez a média így már annyira lakályos és tágas, hogy végtelen számú megélhetési bevándorló is elférhetne benne.
Még akár a rendőrség is, amely független fegyveres felügyeleti szervként aztán pláne nem fogadhat el utasításokat vagy iránymutatásokat politikusoktól. Biztosan csak a véletlen műve, hogy mióta Orbán Viktor verbálisan lezárta az ország határait, hirtelen megszaporodtak azok a rendőrségi jelentések, amelyek kapuinkat döngető habzó szájú megélhetési bevándorlóhordákról mesélnek.
Az Emmi dolgozói pedig nem vehetik a szájukra a szegénység és a stadion kifejezéseket. Ennek már a fele se tréfa. Figyeljünk oda, mert nagy hirtelen majd azon kapjuk magunkat, hogy a hajléktalan emberekre azt mondjuk majd, hogy kevésbé tehetősek, a külhonba szakadt barátainkat pedig nemes egyszerűséggel lehazaárulózzuk.