A legújabb „halgazdálkodási” törvénytervezet gyakorlatilag betiltaná a halászatot. A Balatonnál már második éve tapasztaljuk, milyen katasztrofális következményekkel jár a halászat leállítása. Ideje lenne megérteni, amíg nem késő, hogy

1. A modern édesvízi halászat (a horgászattal ellentétben!) halgazdálkodást és nem lehalászást jelent.
2. A piac egyenletes és minőségi ellátása friss hallal CSAK halászattal oldható meg, mióta világ a világ.
3. Legális halászat nélkül végképp csak az orvhalászoktól lehet majd friss halat venni vízpartjainkon, úgyhogy finoman szólva nem oldja meg az egyik fő problémát, sőt.
4. A halászat (aminek hagyományosan részét képezi a horgászat) kulturális örökség is, amit nem kéne úgy szétverni, mint az ISIS a szobrokat iraki múzeumokban, mert utána alkalmasint sose lehetne majd feltámasztani azt a tudást, ami egy generáció alatt simán eltűnhet. Egy halász sokkal, összehasonlíthatatlanul jobban ismeri a halak életét, szaporodását a halgazdálkodást, mint bármilyen horgász, aki hozzá képest általában amatőr, műkedvelő és többnyire – mint a halászat mai horgászati kezelése ékesen mutatja – dilettáns.

Kulturálisan és technikailag is eredendően pont fordítva van: nem a  halászat van alárendelve a horgászatnak, hanem utóbbi az előbbi része,  illetve a halászat keretében folytatott halgazdálkodás (tervezett  telepítések stb.) teszi érdemben lehetővé a horgászatot természetes  vizeinkben.

Miből lesz így balatoni halleves? 

A Balatoni Kör tagjai az utóbbi években nem keveset dolgoztak azon, hogy jelentős mértékben javuljon a balatoni gasztronómia és vendéglátás megítélése, aminek nyilván kulcseleme a friss balatoni halból készített ételek népszerűsítése. Ennek érdekében Borbás Marcsi Gasztroangyal című műsorában elindítottunk egy országos felhívást, hogy találjuk ki közösen a balatoni hallevest, lehetőleg fűszerpaprika nélkül, fehér alaplével, amihez különösen ajánljuk a balatoni fehérborokat. Jelenleg a régiós sajtóban is sikerrel folytatódik ez az akciónk. Receptek tucatjait küldik be az egész országból.

Minden lehető fórumon üdvözöltük, hogy a Földművelésügyi Minisztérium 2014. július elején kinevezett egy „halgazdálkodás fejlesztéséért felelős miniszteri biztost”, akitől azóta is az abszurd helyzet megoldását, illetve legalább az ehhez szükséges szakmai egyeztetés lefolytatását vártuk.

Mivel erre nem került sor, azzal a kéréssel fordulunk a Balatoni Szövetség elnökéhez, hogy lehetőleg jóval a nyári szezon előtt, április végéig tartsuk meg a máig elmaradt szakmai egyeztetést minden érintett fél meghívásával: a miniszteri biztoson és a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. vezetőin kívül a Balaton Fejlesztési Tanács, az önkormányzatokat képviselő Balatoni Szövetség, a Balatoni Horgászegyesületek Szövetsége, a Magyar Turizmus Zrt., illetve a Balatoni Turizmus Szövetség és a balatoni gasztronómiát képviselő Balatoni Kör illetékeseinek bevonásával. Enélkül értelmetlennek és szakmailag komolytalannak tartunk mindenfajta üzengetést a sajtóban.

Sok pénzről van szó 

A halászati jogokat hagyományosan a tóparti önkormányzatok gyakorolták. Ezúton is kérjük a szakminisztériumot, hogy akár ezen az egyeztető fórumon, akár más formában tájékoztassa mindezeket az érintett feleket, hogy mik a tervei a balatoni halászattal a 2014–20-as uniós költségvetési ciklusban, amikor jelentősen növekednek az édesvízi halgazdálkodásra fordítható uniós támogatások. Bízunk benne, hogy a balatoni halászat történelmünkben példátlan leállítása miatt ezektől a támogatásoktól nem esik el legnagyobb nyílt vizünk, a Balaton. Közpénzekről és uniós támogatásokról van szó, így az ezekkel kapcsolatos alapvető információk éppúgy nyilvános, közérdekű adatok, ahogyan a halászattal kapcsolatos ágazati stratégia, és annak balatoni halászatra vonatkozó fő tervei sem lehetnek titkosak az adófizetők és az érintett felek számára.

Javasoljuk, hogy minden partner főként arról nyilatkozzon, amiben kompetens. A látványhalászat turisztikai attrakciójáról például lehetőleg ne halászati szakemberek vagy horgászok nyilatkozzanak, ahogy a halgasztronómiával kapcsolatos igényekről sem, mert ezekről inkább turisztikai szakembereket és a gasztronómia képviselőit kéne megkérdezni. A Balaton helyzete nyilván nem összehasonlítható a szomszédos országok kisebb tavaival, viszont fő európai konkurenseinél, a dalmát tengerparton és mondjuk a Garda-tónál a vendégek megkapják a látványhalászatot és a friss helyi halakat is, ami tagadhatatlan versenyhátrányt jelent a Balaton számára.

Ezen túlmenően a halászat régiónk kultúrájának is legősibb, arculatilag meghatározó eleme, amit pusztán hagyományőrzésből is fontos folytatni. Ha egyes halászati szakértők nem rendelkeznek olyan koncepcióval, mely alapján gazdaságosan lehetne működtetni a balatoni halászatot, akkor nyilván olyanokra kell bízni, akik képesek erre. Miért ne lehetne például egy tendert kiírni a balatoni halászat gazdaságos működtetésére? Győzzön tisztességes, nyílt versenyben a szakmailag legjobb koncepció.

Vajon mi akadálya lehet ennek?