A Fidesz három időközi választási vereségben testet öltött népszerűségvesztése Orbán Viktort a gyurcsányi szinten primitív politikai trükközésre késztette néhány hete. Ahogy a baloldal 2004-ben a kettős állampolgárságos népszavazás ügyében kijátszotta sunyi, rövidtávú céljai érdekében az idegenellenesség kártyáját – és a 23 millió romános riogatás be is jött –, úgy játszotta ki a bevándorlós-menekültes nemzeti konzultációval az idegenellenesség kártyáját most Orbán Viktor is, szintén sunyi, rövidtávú céljai érdekében.

Ne legyenek kétségeink, neki is be fog jönni. Pontosabban: ha valakinek eddig kétségei is lettek volna, hogy be fog jönni, most, a brit választások után már aligha lehetnek. David Cameron, ha civilizáltabban is, de lényegében ugyanazt mondta, mint Orbán Viktor:

bevándorlók, nem kérünk belőletek!

Igaz, a körülmények igencsak mások voltak, de ezek csak a személyes felelősség súlyát enyhítik vagy növelik. Cameron egy olyan kampányban választotta a szigorúbb idegenellenesség politikáját, ahol az egyre erősödő idegenellenes, euroszkeptikus Farage-pártot, a UKIP-ot kellett gyengítenie. Ráadásul mindezt egy olyan országban tette, amely a migráció célországa, ahol a bevándorlás sok szempontból valós, kézzelfogható problémaként jelenik meg – nálunk viszont a menekültügy sosem jelentett valós problémát, a migránsok nem hozzánk, hanem csak rajtunk keresztül vándorolnának, az ellenük való kampány így csak politikai hangulatkeltést szolgálja, nem valamiféle problémamegoldást.

Az üzenet viszont, akár szofisztikáltabban, akár nyersebben van megfogalmazva, ugyanaz: Anglia az angoloké, Skócia a skótoké. És Magyarország a magyaroké. (És most ebből a szempontból mindegy, hogy valaki akár az uniós szabályoknak tökéletesen megfelelve, valóban gazdasági célokkal érkezik egy országba, vagy menekült, akinek szülőhazájában nem a megélhetése, hanem az élete lehetetlenült el, aki olyan vallási vagy törzsi vagy bármilyen kisebbséghez tartozik, amely kisebbségre vadásznak a hazájában – a lényeg, hogy gyüttment, nem a mi kutyánk kölyke, nem a mi vérünk.)

Mármint a kocsmapolitizálás közelébe süllyedt aktuálpolitizálás mélységeiben, ahol politikai tőkét próbálnak kovácsolni az emberek xenofób érzéseiből. És hogy ez mennyire működőképes, az tökéletesen látszik: a bevándorlást szigorításának ígérete, valamint az, hogy két év múlva népszavazás lehet erről az egész európai uniós bolondériáról, Cameronnak óriási fölényt hozott a korábban szorosnak gondolt választáson a liberálisabb bevándorlás-szabályozást hirdető Munkáspárttal szemben. És itthon mi a helyzet? A magyarok majdnem fele tekinthető idegenellenesnek a Tárki egy friss felmérése szerint, amelyben a megkérdezettek 46 százaléka azt mondta, egyetlen menedékkérőt sem engednének be az országba (ez az arány több mint húsz éve nem volt ilyen magas).

Persze az idegenellenes politikát el lehet ítélni morális indokok alapján, lehet azt mondani, hogy ez aljas dolog, gazemberség – és az is. És persze meg is lehet védeni, mondván, a politikát sosem a Grál lovagok erkölcsei alakították, a lényeg a hatalom megszerzése és megtartása, az eszközökkel pedig tudjuk mit csinál a cél. Sőt, még azt is lehet mondani, hogy a xenofóbiával csak a még radikálisabbak, ott a UKIP, itt a Jobbik vitorlájából próbálják kifogni a szelet.

Valójában azonban azt kell látni: amit Orbán Viktor menekültügyben csinál, az lényegét tekintve semmiben nem más, mint amit egész Európa csinál menekültügyben. Európa az európaiaké, folytathatnánk a korábban elkezdett sort, de még ez se lenne igaz. Európa a franciáké és németeké és briteké és osztrákoké és magyaroké és lengyeleké és szlovákoké, és így tovább, és így tovább, a bezárkózott Európa a bezárkózó nemzetállamoké.

Vagyis Budapest nem egy egyre nyitottabb, egyre kevésbé xenofób Európa ronda kis beteg embere, hanem a mindinkább bezárkózó, egyre idegenellenesebb Európa szimbóluma

– ahogy mostantól sok szempontból London is az.

És ez az igazán nagy baj. Hogy nem mi vagyunk a bumfordi, tüskés gombóccá merevedett sünök egy boldog, multikulti Európában, hanem ez az elképzelt boldog, multikulti Európa maga is egy bumfordi, tüskés gombóccá merevedett sün. Lehet, hogy mindig is az volt, de ha nem is volt mindig az – gondoljunk csak a németországi törökökre, délszlávokra, a franciaországi vagy épp a briteknél élő bevándorlókra –, most éppen keményen ebbe az irányba halad.

Vagyis nemcsak mi, hanem egész Európa üzeni egyre hangosabban az egész világnak: mindenki húzzon el a búbánatos büdös francba! És ha így lesz, akkor a világ tényleg elhúz, nemcsak innen, hanem mellettünk is, mi pedig maradunk saját bezárt várfalaink mögött, mint egy kihalásra ítélt, vérfertőző grófi család utolsó, elöregedő generációja.