Az ukrán forradalom idején jártam először Ukrajnában, és rögtön nyilvánvaló volt, hogy egy más világrendszerbe érkeztem meg. Olyannyira, hogy az élménynek csak egy részét adták a Majdan téri események. A további sokk akkor ért, amikor elhagytam a teret, és kísérőmmel elindultam felfedezni Kijevet.

A város tele volt érdekes épületekkel, éttermekkel, boltokkal és hivatalokkal. De amikor a hátterükről érdeklődtem, akkor ukrán kísérőm nem azt mondta, hogy ez a szép épület 1925-ben épült, az étteremben remek a bélszín, vagy egy híres építész tervezte az irodaházat. A legfontosabb információ mindig az volt, hogy a hely melyik oligarcha tulajdona.

Igen, ez az épület Ahmetové. Tetszik az étterem? Kolomojszki nyitotta tavaly. Ezt a plázát Timosenko, Pincsuk vagy Porosenko építtette.

Már nem emlékszem a pontos kiosztásra, csak arra, hogy milyen meglepőnek találtam a tényt: láthatóan az egész országot lefedték az oligarchák. A nevek egy részét a politikából ismertem, de nyilván ez is csak egy üzletág volt a telekommunikáció, bányaművelés vagy gázkereskedelem mellett.

Értéksemlegesen, kulturális érdekességként jegyzem meg, hogy alig néhány év alatt itthon is ukrajnásodott a helyzet. Nincsenek már titkos nevek, elmotyogott simicskák. Egy tizenkettes filctollkészlettel be lehetne satírozni az országot az érdekcsoportok szerint. A piaci helyzetet már inkább az dönti el, hogy kié a biznisz, mintsem hogy jó terméket jó áron kínál-e. Szerencsére az elukrajnásodás (ami majdnem egyenlő az eloroszosodással) Magyarországot egészében mégsem fenyegeti, nyugodtam meg akkoriban.

Hihetetlen, de igaz: a szupermenő étterem előtt egyenruhás, géppisztolyos osztag várakozott, ha fontos emberek ebédeltek. Az egyik oligarcha fegyveres kontingense megtámadta a másik gyárát, és ha a tűzharcban nyert, megvásárolhatta a számára kedves üzletágat. És van olyan oligarcha, aki a városban, ahol polgármester, inkább a saját fegyveres alakulatával tartja fenn a rendet, mintsem a rendőrséggel.

Csák Máté vagy a Munkásőrség jöjjön?

Ez a lényeges különbség a két világrendszer közt kedden váratlan gyorsasággal kezdett elenyészni a Nemzeti Választási Iroda előtt. Megjátszhatnánk a hülyét, de mondjuk ki: a kormányhoz közeli erők

A Fradi Securityhez köthető kigyúrt kopaszok korábban már feltűntek a netadós tüntetésnél, amikor a Fidesz székházat kellett védeni az átlagban 58 kilós egyetemistáktól, de megjelenésük akkor még ad hoc ötletnek tűnt. Kedden azonban nem váratlan eseményről volt szó. Előre tudható volt a cél, a helyszín és az időpont. A taktika pedig az volt, hogy a népszavazás kapcsán erőt kell demonstrálni. És újra csak a Fradihoz közeli kidobókontingenst vetették be.

Ha jól következtetünk, akkor izgalmas idők következnek. Már csak azért is, mert egyelőre nem tudható, hogy az ukrán, vagy az orosz modell irányába indulnak el az események.

• Az ukrán modellben a politikai, gazdasági erős emberek is nekiállnak hadsereget toborozni. Ha erre az útra lépnénk, izgalmas, Csák Máté-s hangulatú időkre kell számítani, vad portyázásokkal, hajnali csatazajjal, és erősen fellendülő biztonságiőr-iparral.
• Az orosz modellben viszont csak az erős központi hatalomnak van magánhadserege, szóval nincsenek utcai harcok, sem megostromolt gyárak. A kézi irányítású erőszakszerv csak néha jelenik meg, hogy kiosszon egy-egy kokit és sallert, ha döcögős folyamatot kell sínre tenni, eltévelyedett szövetségest meggyőzni, vagy túl beszédes embert jobb belátásra bírni. Lehetne ennek az alakulatnak valami frappáns neve is. Amíg nem találjuk ki, hívjuk munkásőrségnek.

A témában megjelent összes cikkünket és videónkat itt találja.