A Harrach Péterre jellemző agresszív és gátlástalan erőpolitika vagy a Móring József Attila nevével fémjelzett fényes izoláció lesz-e domináns a KDNP-ben? Képesek lesznek-e a kereszténydemokraták megtartani azt a tömegbázist, amit hosszú évek szisztematikus munkájával építettek ki, vagy ellenkezőleg: szembe kell nézniük azzal, hogy szavazóik százezrével vándorolnak át a Fideszhez? Leginkább ez a két kérdés foglalkoztatja most a második legerősebb kormánypárt prominenseit azok után, hogy a vasárnapi boltzár eltörlésével hatalmas pofont kapott a szervezet.

Az már régóta érezhető, hogy a KDNP pártelitjén belül egymásnak feszül két élésen eltérő politikai szemlélet. Mindegyik stratégiai alapja a jelentéktelenség.  De míg az egyik szemlélet szerint a jelentéktelenség biztos túlélésének záloga az, ha a párt úgy a lehető legjelentéktelenebb, ha közben jelentéktelennek is látszik, a másik ezzel az alapgondolattal szembemegy: úgy akar jelentéktelen lenni, hogy legalább egy kicsikét azért ne tűnjön annak. Ha kell, kitalálja, miként reformálja át az oktatást, ha kell, beleszól abba, mi legyen az Alaptörvény első sora. Ez a progresszív jelentéktelenség. 

Ez utóbbi a KDNP erőpolitikája, a vasárnapi boltzár ennek az erőpolitikának az intézményesítését jelentette. És egészen mostanáig azoknak az erőknek a párton belüli győzelmét, akik ennek a progresszív jelentéktelenségnek az élharcosai.

A vasárnapi boltzár kudarca arra a dilemmára is rávilágít, amivel a pártnak nap mint nap szembe kell néznie.

Ha öten vagyunk egy liftben, és finganunk kell, akkor mi a kevésbé ciki? Ha halkan, de büdöset fingunk, vagy ha hangosat, de szagtalant?

Plasztikusabban fogalmazva: olyan szimbolikus döntéseket kezdeményezzenek-e, amelyek esetleg sokaknak nem tetszőek, de nem váltanak ki hangos tiltakozásokat, vagy élére álljanak olyan kezdeményezéseknek, amelyek nem túl látványosak, mégis alapjában kavarják fel a status quo-t? 

Most már talán a KDNP elitje is rádöbbent, hogy a vasárnapi boltbezárással mellélőttek: sikerült hangosat is, büdöset is fingani. Ez a legrosszabb kombináció. 

A KDNP-t ráadásul utolérte az, ami a hozzá hasonló mamutszervezeteket és tömegpártot előbb-utóbb utolér: túl sokan vannak és túl sokat akarnak.

És ebben az óriáskáoszban a KDNP belső hatalmi villongásaira jellemző, hogy már abban sincs egyetértés, hogy mennyire jelentősek ezek a szembenállások és melyek ezeknek a kiváltó okai. Volt olyan, lapunknak név nélkül nyilatkozó KDNP-s, aki szerint szó sincs vérre menő vitákról, míg más keményebben fogalmazott: „Ez már háború.”

Sokakban aggodalmat kelt, hogy most már nemcsak a szervezeten belül, hanem a KDNP első számú vezetőjében,

Ezek nemcsak ideológiai, hanem elvi viták is. Az erős szónoklatairól, indulatos kirohanásairól ismert Harrach Péter, a feltörekvő fiatal, Rétvári Bence, a véresszájú Simicskó István áll az egyik oldalon, míg a barikád másik oldalán a „láthatatlan erőként” számon tartott, de legalább ekkora befolyással bíró szürke eminenciások. Semjén pedig – a maga megkérdőjelezhetetlen karizmájával – zseniálisan egyensúlyoz a különféle érdekcsoportok között.

A „láthatatlanokat” nem érdemes alulbecsülni. Szászfalvi László neve hallatán például kevesen kapják fel a fejüket, pedig ő nem más, mint a KDNP egyik frakcióvezető-helyettese! De vajon ki ismeri Firtl Mátyást? Na ugye. És persze ne felejtsük el Móring József Attilát sem, akire szintén a Parlament.hu-n bukkantam rá és ő is KDNP-s. „Az Isten kegyelmezzen nekünk akkor, ha a pártban a móringizmus lesz a meghatározó a firtlizmussal szemben” – mondta az Indexnek a neve elhallgatását kérő rétvárista, érzékeltetve, milyen elképesztő küzdelmek vannak a kulisszák mögött. 

A párt belső életét jól ismerők szerint azonban botorság lenne két monolit táborba sorolni a KDNP tagjait. A kizárólag név nélkül nyilatkozó bennfentesek szerint ennél összetettebb hatalmi játszmák zajlanak a háttérben. Van, aki harrachista és teljesen mást képvisel, mint a rétvárista, de számos kérdésben egyetért a simicskóistával, aki viszont néha a semjénistával szövetkezik a szászfalvista ellen. Egy-egy ilyen tábornak általában egy tagja van, egy 17 tagú frakcióban ezért is nagyon szövevényesek és kiszámíthatatlanok ezek a játszmák.

Ám a KDNP-t éppen ezek az állandó konfliktusok tartják életben. „Ha a vejkeysta összecsap az aradszkystával, általában kő kövön nem marad, de ilyenkor megerősödik a hollikista vagy éppen a sesztákista. Aztán kezdődik minden elölről. Olyan ez, mint egy ördögi kör” – magyarázták a forrásaink. Egy másik ennél pontosabban fogalmazott: "Ez az ördögi kör 22-es csapdája."

Zárójel. Egy lapunk által megkérdezett biztonságpolitikai szakértő szerint három oka van annak, hogy a folyamatos belső háborúk és a vasárnapi boltzár eltörlése ellenére miért marad mégis egyben a KDNP anélkül, hogy jelentős számú szavazókat veszítene. Egy. Semjén Zsolt. Kettő. Irán. Három. Nyald a seggem télen-nyáron.