Van egy kis gubanc ezzel a CEU-s történettel.

Az Oktatási Hivatal (OH) jelentése, ami az egész lavinát elindította, három problémát állapított meg a CEU-val kapcsolatban.

• Nem rendelkezik programakkreditációval – a CEU esetében a jelentés lehetőségként beszél ("erre példa lehet a Central European University"), és azt is megjegyzik, hogy a hiánypótlás folyamatban van.
• Elmulasztott adatokat szolgáltatni felsőoktatási információs rendszerbe – a jelentés szerint az OH kitűzött egy határidőt, hogy az adatszolgáltatást meddig kell pótolni.
• Nyilvántartásba nem vetetett képzéseket folytat – a jelentésben az áll, hogy a CEU már benyújtotta a kérelmet a képzések nyilvántartásba vételére, az elbírálása folyamatban van.

A CEU esetében tehát három adminisztratív hiányosságot találtak, és maga a vizsgálatot végző hatóság mondta ki mindháromról, hogy a rendezésük folyamatban van. Van tehát egy törvény, a hatálya alá tartozó intézmény pedig igyekszik pótolni a feltárt hiányosságokat.

Minderről Orbán Viktor ma azt nyilatkozta, hogy

a CEU csal és nem tartja be a törvényeket.

Hogy a renitens intézményeket megrendszabályozzák, a szakminiszter az OH-jelentés nyilvánosságra kerülésével egyidejűleg törvénymódosítást nyújtott be. Ennek egyes rendelkezéseiről maga a felsőoktatási államtitkár ismerte el, hogy kizárólag a CEU-ra vonatkoznak.

Orbán péntek reggeli interjúja azért is volt újszerű, mert a korábban megszólaló kormánypárti politikusokkal szemben egy pillanatig sem próbált úgy tenni, mintha nem a CEU-t, illetve, miként arra ő maga is konkrétan utalt, Soros Györgyöt akarná megszívatni. De miért is?

• Mert nem tett eleget a hatályos törvénynek (miközben a kormány saját hivatala szerint épp azon van)?
• Vagy mert nem tett eleget egy még el sem fogadott törvénymódosításnak (ami azért még Orbán Viktor kormányától is szokatlanul abszurd elvárás)?

Akármennyire nevetséges a hasonlat, az embernek az Ezópusz-mese báránya jut az eszébe, aki mondhat akármit, a farkas akkor is megeszi.  De hogy mennyire nyilvánvaló a színtiszta ártó szándék, azt talán könnyebb megérteni, ha egy önkényesen iderángatott példán illusztrálom.

Rogán Antal, az egyik legbefolyásosabb kormánypolitikus a 2014-es vagyonnyilatkozatában kevesebb, mint fele akkora lakást tüntetett fel, mint amekkora az a valóságban. Persze elég nagy különbség, hogy miközben Rogánnak érdekében állhatott elhallgatni a lakása valódi méretét, a CEU esetében nem látszik, hogy a szabályok megsértését milyen cél vezérelhette. Rogán "tévedése" mindenesetre kiderült, ahogy az is, hogy a lakásra aligha lett volna pénze a legális jövedelméből.  A politikus kétszer is módosítani kényszerült a vagyonnyilatkozatát.

De vajon törvényesen járt el?

Persze.

Mondta a miniszterelnök, hogy

Nem.

Na és vajon módosították a törvényt, hogy független intézmény vizsgálhassa a vagyonnyilatkozatok tartalmát, és esetleg komolyabb szankciója legyen a kamu vagyonnyilatkozatoknak, hogy nőjön a politikusok szavahihetőségébe vetett közbizalom?