Felröppent a pletyka, hogy Böde Dániel állítólag Felcsútra igazol. Őszintén szólva fogalmunk sincs, mi igaz a hírből, de ez annyira nem is érdekes. Ezen idegeskedjenek a fradisták, ha úgy gondolják. Sokkal fontosabb, hogy a dolog akár igaz is lehet.

Miért is ne lehetne? Annak mennyi valószínűsége volt, hogy Pintér Attila otthagyja az élvonal ötödik helyét a másodosztályért? Nem sok, aztán mégis így alakult. Meggyőzték.

És arra ki gondolt volna, hogy a honvédos Prosser Dániel a külföldi ajánlatokat sutba vágva úgy döntsön, számára az egy osztállyal lejjebb játszó Puskás Akadémia a legmegfelelőbb lépcsőfok a fejlődésre? Vagy Hegedűs János, az ősz ifjú felfedezettje télen elhagyja a Haladást, szintén a másodosztályért?

A magyar futball a korlátlan lehetőségek hazája, különösen ha Felcsútról van szó. Ahol mintha nem rúgna labdába a racionalitás. Például amikor olyan összegeket fizettek ezekért a játékosokért vagy ajánlottak Pintér Attilának, hogy az ember azt hiszi, elírtak egy nullát.

És ez még a jobbik verzió. Keringenek bizonyos mendemondák is ezekről az átigazolásokról. Lehet, hogy semmi sem igaz belőlük, de ettől még keringenek. Például, hogy Szombathelyen nem voltak túl lelkesek, amikor el kellett engedni Hegedűst, csak hát kellett még egy kis pénz az épülő stadionra. Vagy hogy Prosser is inkább ment volna külföldre, de odaszóltak, hogy "várják a srácot Felcsúton".

Csupa ellenőrizhetetlen hír, de ilyenekről éppen a Fradinál is tudnának mesélni. Az egyik játékosuk azon kesergett nekünk az ősszel, hogy Fiola Attila speciel hozzájuk akart menni, amíg el nem igazították, hogy márpedig Fehérvár. Lehet, hogy ez mind csupa koholmány, népköltészet, modern kori magyar futballfolklór, de vajon fogadna-e rá bárki nagy összegben, hogy nem így történt?

Fordíthatjuk persze máshogy is a kérdést. Mert mégis, hogy néztek volna arra, aki tíz évvel ezelőtt megjövendöli, hogy a miniszterelnök stadiont épít a szomszédjába, elnevezi a csapatát Puskás Ferencről, és egy összevásárolt kerettel, ha törik, ha szakad élvonalbeli klubot varázsol a falujába. Talán még maga sem hitte volna, aztán na lám.

Ha a futballunk minőség terén nincs is az ötvenes évek szintjén, sok minden másban viszont igen. Ez egy államosított bajnokság, államosított csapatokkal, egy olyan országban, ahol egy ember dönt. És ha az az egy ember azt szeretné, hogy Fehérváron legyen egy 14 000 fős stadion, akkor Fehérváron úgy is nekikezdhetnek az építkezésnek, hogy 2,5 milliárd forint hiányzik a 12,6 milliárdos  költségvetésből. Mert szóbeli ígéretük van rá, hogy megkapják.

Miközben Kispesten ötödszörre is el kellett halasztani a 8 000 fős új Bozsik-stadion kivitelezőjének kiválasztását, sőt mivel még mindig nincs meg a projektre a szükséges fedezet, az is lehet, hogy végül visszavonják a kiírást.

Vannak az egyenlők, meg a kevésbé azok, meg a sor végén az Újpest. Ahol a külföldi tulajdonos elborzasztó módon nem az adófizetők pénzéből veri a csalánt az OTP-ligában, hanem a sajátjából. Jutalmul fel sem merül, hogy új stadiont kapjon, viszont 800 millióért felújítják neki régit, de úgy, hogy az nem alkalmas élvonalbeli meccsek rendezésére, ezért jövőre mehetnek Szolnokra albérletbe. Véletlen malőr, vagy mégiscsak van valami azokban a pletykákban, hogy direkt szabotálják a belgát, mert szeretnék, ha eladná a klubot egy bizonyos Kuna Tibornak?

De kanyarodjunk vissza Bödéhez, a Fradihoz, a Felcsúthoz, meg a valószínűséghez. Ott van a klub, talpig Fideszben, a seggük alá tolt csúcsstadionnal, évente milliárdokkal dotált költségvetéssel. Hát tényleg annyira sokkoló lenne, ha egy csinos összegért cserébe – amiből mondjuk pont futja Priskinre – Böde Dánielt egy szép napon az összecsomagolt szerelése várná az öltözőbe, rajta egy jeggyel a kisvasútra?

Egyszer egy természetfilmben azt mondta valaki a Bigfootról, hogy nem az a lényeg, tényleg létezik-e, hanem hogy van-e még akkora erdő, amiről elhisszük, akár lakhatna is benne. A magyar foci jelenleg egy olyan borzasztó rengeteg, amiben egy Böde Dániel felbukkanását felcsúti mezben még meglepőnek se nagyon nevezhetnénk.