Úristen, milyen emberekkel élünk egy országban? Hogyan hihetik el, hogy a migránsoktól kell félteni a kultúránkat? Miért van ennyi gyűlölet a magyarokban?
A kétharmad által sokkoltak, azaz a választók több mint fele, ha nem az ellenzéki bénázáson vagy a kifacsart választási rendszeren van kiakadva, akkor a Fideszre szavazó tömegeken értetlenkedik.
Egyre világosabb a főváros-vidék szembenállás is, és Budapestről nézve tényleg úgy tűnhet, hogy a közig. határon túl tombol a gyűlölet és a rendpártiság.
Amiről nekem egy beszélgetés jut eszembe, három nappal a választás előttről, egy Budapesttől 165 kilométerre fekvő faluban, Decsen.
– Mivel foglalkoznak itt az emberek?
– Hát, semmivel, nincs munka. Két gazdaság van, de azokat gépesítették, pár emberrel művelik a földet.
– Maga sem dolgozik?
– Nem – mondta a férfi. Ez egyébként nyilvánvaló is volt délután háromkor a kocsmában, amit néhány ember és a csöndet felerősítő pohárcsörgés hangjai töltöttek meg.
– És a fiatalok mit csinálnak?
– Főleg Budapestre költöztek, vagy ide, Szekszárdra.
– Javult itt valami az utóbbi időben?
– Nem mondhatnám.
– Kire fog szavazni?
– A Fideszre.
– De miért?
– Nem akarom, hogy jöjjenek a migránsok, és megerőszakolják az asszonyokat.
Erre már helyeslően mormogtak a sarokban ülők is, úgyhogy körbekérdeztem: miért történne ilyesmi? A legnagyobb egyértelműséggel mondták: a tévében volt, hát csak erről van szó.
Ismerős volt az érv, hallottam korábban Őcsényben, és akkor is, amikor Nógrádban interjúztunk. Ha ön ezeket a sorokat olvassa, akkor nagyon valószínű, hogy gyakorlottan szörföl a neten, tudja, hogyan kattintson egyik hírszájtról a másikra, esetleg beszél külföldiül, és ha valami érdekli, utánanéz a külföldiek internetjén.
Ebből a szemszögből pedig nem egyértelmű, hogy az ország jó része nem ápol ilyen bensőséges viszonyt a médiával, az információgyűjtéssel. Nem az ő hülyeségük, nemtörődömségük ez, hanem másfajta életvitel és másfajta kulturális háttér kérdése.
Az index-olvasók jó részének furcsa lehet, hogy milliók élnek Magyarországon olyan életet, amiben az információgyűjtés körülbelül annyira releváns a mindennapokban, mint mondjuk Önnek, hogy milyen madár csipog az ablaka előtt. Madár, és kész.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy vidéken bezzeg milyen közel élnek a természethez, mert valószínűleg nem. Inkább csak annyit, hogy az a sokszínűség, amit mi a médiához, az információkhoz társítunk, egyáltalán nem ismert a magyar szavazók millióinak.
Rengetegszer válaszolták a Fidesz fő üzenetét, a migránskérdést feszegető riportjaimnál, hogy a tévében hallották a hírt. A tévében. És ami ott elhangzik, az az igazság, hiszen különben nem adnák le. Százezrek élnek ma úgy, hogy senki nem beszélt nekik arról, miként működik a média, nem vezette rá őket, hogy maguk fedezzék fel a különböző forrásokat. A legalapvetőbb médiával kapcsolatos ismeretekkel sem rendelkeznek.
Az, amit az olvasó annyira természetesnek vesz, hogy nem is tartja külön tudásnak, például hogy beazonosítja az adott tévé vagy újság politikai irányultságát, tömegeknek teljesen ismeretlen megközelítés. Kinyitják az újságot, és amit olvasnak, azt az újság írja. Mindegy, hogy ingyen osztogatott, bulvárújságnak maszkírozott pártlapról van szó, vagy politikai napilapról.
Riportútjaimon néha rákérdeztem, miből gondolják, hogy igazak a tévében hallottak, amire a legnagyobb természetességgel jött a válasz: a rádióban is bemondták. Mindkét helyen ugyanazt állították, tehát nem lehet hazugság.
De hogy jön ez ide? Úgy, hogy a Fideszre szavazó tömegek nem hülyék, és főleg nem alattomos vagy gonosz emberek. Még az Őcsényben a menekülteket ócsároló asszonyok is ártatlanok.
Ahogy ön elhiszi, hogy a Föld gömbölyű, noha valószínűleg nem tekintette meg soha a világűrből, úgy a migránspropagandával – azaz a Fidesz egyetlen üzenetével – sújtott emberek is elhiszik, hogy a rémhírek igazak.
Az ő információs horizontjukon a Fidesz kampányszlogenjei a napi híreket jelentik. Mindez nem kritika, hanem tény. Végül is ezeknek az embereknek megvan a saját életük, dolgoznak a háztájiban, egy üzemben vagy közmunkásként. A napjaikat nem a monitor előtt töltik, megvannak a saját ügyeik, miért kellene médiaszakértőként működniük?
A felelősség nem a gyűlöletre szavazó tömegeké, hanem azon csoporté, amely ócska pártszócsővé tette a közmédiát és egy sor nekik asszisztáló médiumot. Akik saját gazdagodásuk és alantas terveik miatt hajlandóak tudatosan félrevezetni és hazug információkkal gyűlöletbe taszítani tömegeket.
Az átvert embereknek ugyanis szinte lehetőségük sem volt máshogy dönteni. Mindenki ugyanazt mondta körülöttük, a legtöbbjükkben fel sem merült, hogy ami a tévéből, rádióból, plakátokról, lakossági fórumokról rájuk zúdul, valójában nem igaz.
Az egészben a legtragikusabb, hogy a jól elhelyezett tévhitek nem szívódnak fel a kampány végén. Ezek a gondolatok jóval azután is megmaradnak a naiv választókban, hogy a felelősöknek már rég elfogyott a vadászatokra, ibizai kokainpartira, vállalatfelvásárlásra begyűjtött közpénzük. Nekünk viszont tovább kell élni a kampányszlogenekkel.