Írta az újság, hogy Patyi megbírságol, én ezt látom.

A miniszterelnök mondata a legtömörebb megfogalmazása annak, mi a baj a NER-rel – aki nem hiszi, nézze meg a kormányfő Facebook-oldalán. Mert ott van, valóságosan és nem egy kormánykritikus humorista paródiájában.

Lehet, hogy a gazdasági mutatók rendben vannak, nőtt a GDP, csökkent az államadósság, 3 százalék alatti a költségvetési hiány – hogy mindehhez mennyi köze van a kormánynak és mennyi a nemzetközileg kedvező gazdasági körülményeknek, az más kérdés, azt mindenesetre látjuk, hogy a környező országok Orbán Viktor nélkül is legalább ennyire tudtak élni a lehetőségekkel, ha nem jobban –, de ezzel a miniszterelnöki mondattal őszinte képet kapunk Orbán Viktor jogállamról alkotott gondolkodásáról. És nem is véletlen elszólás, hiszen akkor nem Orbán Facebook-oldalán látnánk viszont.

De nem volt elég egyszer tockost adni a Patyinak. „Tóni, rosszul tudjuk, hogy a Patyi bírságolt meg engem a választási bizottságban?” – kérdezte másodszor is, fenyegető kedvességgel a választások után új kormányzati eszközöket és másmilyen kormányzást ígérő Rogán Tónitól az Orbán.

Már a névelő is beszédes, mindenképp informális kapcsolatot, és ebben a helyzetben olyan hierarchikus viszonyt jelez, ami egy valódi demokráciában megengedhetetlen. Elemzésében nem annyira politológusok, mint inkább David Attenborough tudna segítségünkre lenni. 

Valószínűleg Orbán – aki március 15-i beszédében erkölcsi, politikai és jogi elégtételt lengetett be választási ellenfeleinek – tényleg azt gondolja, hogy őt büntette meg a Patyi, ez a kis pimasz, de amúgy rendes gyerek. Egy valódi intézményekkel működő demokratikus országban persze nem a Patyi büntette meg az Orbánt, hanem a Nemzeti Választási Bizottság szabott ki büntetést a választási kampányban törvényt sértő politikusra.

Magyarország ma viszont nem intézményes, hanem perszonális demokrácia – és perszonális gazdaság, ami ellen nem érv, hogy de hát vannak külföldi befektetések, mert ki mondta, hogy nem lehet beruházásban érdekeltté tenni egy befektetőt a perszonális demokráciában. Amíg megéri, és elhiszik a mindenkori türkménbasiról, hogy a perszonalizált dealeket be tudja tartani, addig lesznek befektetők is. Nem rájuk tartozik – hanem az országra –, hogy a gazda csak a maga szórakoztatására játszik választásosdit, parlamentesdit, meg bíróságosdit – azt talán már nem is akar annyira -, de ahol valójában nincs olyan intézményes kontroll, amely korlátot szabhatna a működésének.

Ha szabna, vagy ha legalább azt szeretné az Orbán, hogy a polgárok azt gondolják, hogy szab, akkor az Orbán viselkedik így, de legalábbis nem tette volna ki ezt a videót – amely egyébként március 27-én készült. Az is kérdés, mi szükség a vizitre a választások előtt, az NVB elnökével, igaz, ekkor a Patyi épp a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektori minőségében találkozott az Orbánnal.

És ő nagyon meg akarta mutatni ezt a jelenetet, és tudta azt is, hogy a Patyi sem a személyes, sem a Nemzeti Választási Bizottság méltóságát nem fogja megvédeni egy olyan válasszal, amellyel helyre tette volna a kormányfőt.

Nem kellett volna lázadni hozzá, elég lett volna annyi: a törvények határozzák meg a döntéseinket.

Ehelyett a Patyi azzal mászik be az Orbán alá, hogy „Sajnálom miniszterelnök úr!” Hogy ő mit sajnál, csak ő tudja: hogy meg kellett büntetnie? Hogy ő az NVB elnöke? És más pártot is szokott sajnálni?

Mindegy is, amit láttunk, azt egy egész ország sajnálhatja.