Visszaállítják a Kossuth téren a kordont – az Országgyűlés alakuló ülésének védelmében. Igen, akármilyen furcsán is hangzik ez egy olyan országban, amely parlamentáris demokráciának nevezi magát, a megválasztott Országgyűlés megalakulásának idején a hatóság elveszi a közterületet, a nemzet főterét a tervezett tüntetések elől, és kordonokkal zárja el a választópolgárokat attól, hogy véleményüket képviselőik tudomására hozzák.
Május 8-ra először az Országgyűlési Őrség Objektumvédelmi Igazgatója rendelt el személy- és létesítménybiztosítási intézkedést. A területlezárás hivatalos indokolása szerint az alakuló üléssel kapcsolatos „hivatalos programok egy része kiterjed a Kossuth térre is. A programokon az újonnan megválasztott országgyűlési képviselőkön kívül több védett személy is részt vesz.” Sajnos az alakuló ülés hivatalos programja a mai napig nem olvasható a parlament honlapján, így nem lehet tudni, hogy valósak-e biztosítási intézkedés indokai. A lezárást először a reggel 6 és délután 2 óra közötti időszakra rendelték el. Ennek megfelelően több tüntetés is a lezárással még vagy már nem érintett időszakra kezdett el szerveződni. Ezek egyike az alakuló ülés előtti estétől másnap hajnalig, a területlezárás kezdetéig élőláncot alkotna a parlament épülete körül.
Ennek az élőláncnak a bejelentésétől valószínűleg nem függetlenül – „a biztonsági helyzet változására tekintettel” – az Országgyűlési Őrség Parancsnoka újabb személy- és létesítménybiztosítási intézkedést rendelt el, amellyel már előző este 6 órától elzárná a Kossuth teret a tüntetések elől. (Ne hagyjuk szó nélkül az indokolásban szintén olvasható „állami hivatalok zavartalan működéséhez fűződő össztársadalmi érdek” fordulatot: úgy tűnik, a parancsnok nem tudja, hol dolgozik: a parlament nem egy hivatal, hanem a népképviselet legfőbb fóruma. Kommunista pártbürokraták beszéltek így, negyven évvel ezelőtt.)
Nem arról van szó, hogy az utóbbi napokban, hetekben erőszakossá váló tüntetőktől kellett volna megvédeni a parlament épületét. Éppen ellenkezőleg,
a választások óta megtartott soktízezres tüntetések mind békések voltak, törvényes keretek között maradtak.
Még csak arról sincs szó, hogy egyes tüntetők folyamatos, életvitelszerű jelenléttel „csúfítanák” el a látványt. Semmilyen körülmény sem emlékeztet a tér 2006-os lekerítésére – mégsem véletlen, ha eszünkbe jut a tér évtizeddel ezelőtti körbekordonozása. 2006. október 23-án is lezárták a Kossuth teret, először akkor is csak egy napra, ám a kordon végül maradt a hivatalos ünnepség után is. 2007. februárjában pedig az akkor ellenzékben levő Fidesz parlamenti képviselői, köztük a jelenlegi miniszterelnök és a jelenlegi házelnök, megelégelték az önkényesen fenntartott területzárást, és a tétlen rendőrök szeme láttára lebontották a kordon néhány elemét. Most a Jobbik jelentette be, hogy ugyanezt fogja tenni.
A békés gyülekezés szabadságához való jog gyakorlása minden embernek alapvető joga, és nehéz elképzelni autentikusabb joggyakorlást, mint amikor a választópolgárok üzennek egy tüntetéssel a frissen megválasztott képviselőknek. A politikai szabadságjogok törvényes gyakorlása hozzátartozik a jól működő demokráciák ünnep- és mindennapjaihoz. Nemhogy biztonsági kockázatnak, fenyegetésnek nem tekinthető, hanem éppen ellenkezőleg,
az állampolgári véleménynyilvánítás és politikai részvétel megnyilvánulásaként elismerést és bátorítást érdemel.
A bíróság ezt így mondja: „nem tekinthető szükségesnek egy demokratikus társadalomban a politikai véleménynyilvánításra irányuló békés gyülekezést pusztán azon okból korlátozni, hogy azt védett személy jelenlétében kívánják megvalósítani” (Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 17.Kpk.45.743/2013/2. számú végzés).
Nyilván elképzelhető olyan helyzet, amikor okkal lehet attól tartani, hogy békétlen, törvénytelen akciók veszélyeztetik a közrendet, vagy a védett személyeket és épületeket. Nem véletlen az sem, hogy a gyülekezési törvény alapján a rendőrség megtilthatja egy tüntetés megtartását, ha az a népképviseleti szervek vagy a bíróságok működését súlyosan veszélyeztetné. Most azonban ilyesminek halvány gyanúja sem merül fel. Semmilyen körülmény nem utal arra, hogy a Kossuth téren megtartott tüntetések következtében az Országgyűlés ne tudna megalakulni, vagy hogy akár a parlament épülete, akár a védett személyek biztonsági kockázatnak lennének kitéve.
Nemhogy súlyos veszélynek, semmilyennek.
A képviselők és a vendégek eleve nem a Kossuth tér felől szoktak belépni a parlamentbe, sőt, inkább a rakpart felől autóval megközelíthető mélygarázson át szoktak érkezni. (A Kossuth tér felőli bejáratot egyedül az Országgyűlési Őrség használja, amikor bemutatja a díszlépést.) A képviselők be- és kijutásának akadályozása egyébként is jogellenes, sértené mások jogait és szabadságát, ami bármilyen tüntetés esetén azonnali oszlatási ok. Erre előzetesen fel is kell hívni a tüntetők figyelmét – ám ilyen, egyébként a szervezők által nem ígért eshetőségre hivatkozva nem lehet előzetes jogkorlátozó, preventív hatósági lépéseket tenni. Nyilvánvaló, hogy a rendőrségnek így is, úgy is nagy erőkkel kell a helyszínt biztosítania. Sőt, a kordonállítás azzal, hogy teljesen indokolatlanul korlátozza a polgárok szabadságjogait, olyan
arrogáns és provokatív lépés, ami inkább növeli a biztonsági kockázat szintjét és a törvénytelen akciók valószínűségét.
Nehéz máshogy értékelni a Kossuth tér elzárását a tüntetések elől, mint ami kizárólag a képviselők kényelmet szolgálja, és úgy tünteti fel a teret, mint a kormánypárt – vagy inkább a Házelnök – uradalmát. Holott a Kossuth tér elsősorban az állampolgári részvétel és véleménynyilvánítás szimbolikus helyszíne, történetesen valóban a nemzet főtere, amit ugyan a parlamenti képviselők és az Országgyűlési Őrség is használhatnak, de csak szigorú korlátok között, szabadságjogaink tiszteletben tartásával.
A szerző a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) gyülekezési jogi szakértője.