Tényleg konkrétan leszarom, mennyit kapott Milo Yiannopoluos az egy órás migránsozásért. Húszezer dollárt egyébként, ami ma éppen 5,5 millió forint, de tényleg mindegy. Ennyit kért érte, mi meg kifizettük (nem királyi többes, közpénzből ment), ha 12 000-et kér, vagy 65,04-et, akkor annyit kapott volna. Most lendüljünk túl azon is, mennyire etikus/kóser/szimpatikus/törvényes egy közpénzből gründolt rendezvényről kizárni mindenkit, aki nem a mi seggünket nyalja, illetve nem nekünk kedves, ezzel is futottunk már egy kört. Azt sem fogom megkérdőjelezni, miért hozta el Schmidt Mária Budapestre, ez most tökmindegy, tényleg.
A lényeg, és most tekerjük vissza az órát picit, hogy megrendelték, emberünk rábólintott, aláírt, gépre szállt és megérkezett a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtérre. A pórnép, de még a business classosok is ilyenkor becaplatnak az épületbe, lemennek a csomagkiadóhoz (már ha), és mennek haza/tovább/mindegyhová a reptérről különösebb keresés és fakszni nélkül elérhető alkalmatosságok segítségével, úgymond (költség szerint növekvő sorrendben és nem BKV-bérletes felhasználót alapul véve)
Ezek közül a legolcsóbb egy útra 900 forint, a legdrágább meg 35 000, ha egy órás transzfert veszünk.
Akkor mégis, mi a tököm került Milo és egyfős stábja reptéri transzferjében 160 000 forintba?
Mert Milo és kísérője nem úgy közelítette meg a várost, mint Laci, a fapados turista, és ez eddig rendben is van. VIP-szolgáltatás és váró van a reptéren, ahogy lennie is kell minden olyan reptéren, ami komolyan akarja venni magát - csak hülyén nézne ki a bőröndfolpackozó előtt sorban álló Híres Ember. A budapesti VIP-váró az érkező utasokat VIP hosztesszel várja, aki személyesen köszönti a vendéget, majd luxustranszfereli az exkluzív VIP váróba, ahol megpihenhet míg a csomagjait odaviszik. Emellett jár elsőbbség az útlevél-ellenőrzésnél, majd igény szerint luxus (vagy VIP, ebben bizonytalan vagyok) transzfer jön a városba.
Elinduláskor, ha kell, luxustranszfer viszi az embert az exkluzív váróba, ahol, idézem,
feltöltheti a telefonját és emailezhet, sőt, tájékozódhat a legfrissebb hírekről és kinyomtathatja úti okmányait,
ami, mármint ez a nyomtatósdi, szerintem törvénytelen, de mit értek én a VIP-várókhoz meg az útelvélhamisításhoz. A sok melóban megfáradt VIP emellett különleges gasztronómiai élményekkel is megajándékozhatja magát, majd amikor eljön az indulás szomorú pillanata, egy VIP hosztesz segít neki becsekkolni, személyesen átkíséri a dedikált és diszkrét utasbiztonsági ellenőrzőcsatornán és az útlevél-ellenőrzésen, majd luxustranszferrel a repülőgéphez viszi, amiről egyszer majd remélem megtudom, mi a pöcsöm, van mozgójárda a gépig, csak eddig nem láttam, vagy egy limóval teszik meg az épület és a gép közötti 120 métert?
Ha ezt kapta volna, akkor a számokkal nem stimmelne minden, mert a VIP-váró használata egy irányba egy főnek 215 euró, minden további főnek meg 165 euró, és ebben még a transzfer benne sincs (pedig az elszámolásban VIP-szolgáltatás és transzfer is szerepelt) és így tartunk 760 eurónál, ami testvérek közt is 235 000 forint volt annak idején.
Szóval akkor a VIP-váró kilőve,
Milo a pórnép között távozott, hacsak ki nem fizette zsebből, de ez most megint csak irreleváns, mert még mindig a 160 000-es tételnél tartunk, és ne tessék legyinteni, a NAV egy 5000 forintos elbaszásért is bírságol, tessék ezt most komolyan venni.
Vegyük úgy, hogy VIP-szolgáltatásként egy üveg pezsgőt és egy hoszteszt kapott Milo a bérautó mellé, de mennyiből jön ki akkor maga a fuvar? Taxival a belváros max 8000-ből megvan, kisbuszt egy-két főre is lehet bérelni legfeljebb tízezerből, de ne basszuk a fillért ennyire látványosan, Schmidt Máriáék sem tették. Ha körülnézünk Budapest VIP-transzfer és limuzinkínálatában, egy Mercedes új exclusive V Class Avantgarde Edition kiemelkedő felszereltséggel két főre megvan 40-ből oda-vissza, és ezért asszem fehér bőrülés is választható, de ugye ez nem limuzin, csak egy szaros minibusz. A Lincoln Town Car az, ami már olyan limuzin, amiben melózni is lehet (lásd az egészen jól sikerült Lincoln Lawyer című filmet Matthew McConaughey-val), na ebből a 6 személyest lehet bérelni óránként 16 000 forintért max, ami testvérek között is azt jelenti, hogy ha 2-2 órára számoljuk, a matek csak nem jön ki.
De mi van, ha Milo ennél is vipebb akart lenni? Kérhetett egy tízszemélyes, fosbarna Chrysler 300 C-t, két órára 50 000-ért, azaz 100 000-ből ez is meglett volna, és jár hozzá a pezsgő is, de hát csak egy Chrysler, az meg snassz valahol. Hummer, na az már valami, abban van VIP-érzés meg luxi is, a leány- és legénybúcsúzó angolok egyik kedvelt közlekedési eszközét, a 26 személyes fekete H2-es limót 490 euróért lehet elvinni transzferre, azaz májusi árfolyamon 152 000 forint körüli összegért, megvan hát, mivel fuvaroztathatták Milo Yiannopoluost a konferencia szervezői. Biztos megérte.
Persze lehetnek még magyarázatok. Például, hogy totál hülyének néznek minket. Vagy teljesen félreértjük az egészet, és egyszerűen az van, hogy két főt Budapest belvárosából a reptérre KÉPTELENSÉG 80 000 ft alatt kivinni - ahogy azt a teljesítésigazolásban jelezte is Schmidt Máriáék alvállalkozója: