1. Összeomlik a Simicska-média, Csúfos bukás, Hazatérés, Igazság– a kormánypárti sajtóban így jellemezték a Hír TV szerdai eseményeit, amikor egy fél nap alatt kirúgták Kálmán Olgát és estére már Kocsis Máté beszélt a Hír TV-ben arról hogy három év után visszakapták a tévét a nézők.
2. A televízió friss tulajdonosa, Nyerges Zsolt pedig kiállt a dolgozók elé a reggeli állománygyűlésen, és azt mondta, hogy "a Hír TV a médiapiaci változások közepette is sikeresen őrizte meg pozícióját, és ez minden dolgozójának az érdeme". És miközben ezt elmondta, hogy milyen remekül működött a tévé és nagyszerűek az itt dolgozók, átjátszotta az eddig kormányellenes csatornát a kormány kezébe.
Ez így elég zavaros, nem? Játsszuk végig a kérdéseket:
Ha jól működött a tévé, miért adta el a tulajdonos Simicska Lajos?
Mert valójában nem működött jól, veszteséges volt.
Akkor miért tartotta fent eddig?
Hogy harcoljon Orbán ellen.
Jó, de akkor mostantól már nem fontos az Orbán elleni harca?
Na, innentől jönnek azok a kérdések, amiket már hiába teszünk fel, nincs, aki válaszoljon rájuk. Vannak összeesküvés-elméletek, meg tippjeink a fenyegetésekre, hatalmi játékokra, de valójában egyik megkérdezett félnek sem érdeke, hogy egyenes választ adjon. És még ha ehhez hozzá is szoktak a politikusok vagy az őket kérdező újságírók is, a legfontosabb tényező kimarad ebből az egészből – azok, akiknek a tévé, az újság, a média készül.
Mert akkor mostantól az a száz-kétszázezer néző, akik eddig az erősen kormánykritikus Hír TV-t nézték, nézhetik a kevésbé vehemens ATV-t vagy maximum az RTL Klub Híradóját. A helyükre meg jön majd legfeljebb ugyanennyi kormánypárti néző, már ha jön. És miért? Csak.
Amíg van egyetlen ellenzéki újság is, addig a Fidesz mindig mutogathat, hogy tessék, sajtószabadság van, amikor meg bezáratnak, bezárnak egyet, akkor meg az a szokásos kormánypárti válasz, hogy "az újság/tévé nem működött jól, ez gazdasági ügy, nem akarunk beleszólni".
Arról, hogy a közpénzekkel kitömött, az olvasói helyett pártérdekeket szolgáló kormánypárti média valójában mennyire nem jól működik, elég sokat lehet írni, ahogy írtunk már mi is, de most nem is ez a lényeg.
HANEM HOGY miért kellett nekik a Hír TV?
Ez a közel 1%-os elérésű kábelcsatorna semmire sem jó: a Fidesznek van elég felülete és tengernyi pénze, hogy a saját üzenetét eljuttassa az emberekhez. A Hír TV-t valószínűleg csak az Echo TV beáldozásával lehetne jobban felfuttatni (ami hülyeség lenne, mivel nemrég újították fel az egész tévét Mészáros Lőrincék), és még ha telepumpálják kormányzati reklámokkal, sok pénzt akkor sem lehet kivenni belőle.
A Fidesznek elvi kérdés volt a Hír TV visszaszerzése. A közösségüknek fájó pont volt, amikor a G-nap után a csatorna ellenük fordult - persze a Magyar Nemzet is, de három éve már nem igazán volt fontos és meghatározó szereplő egy napilap. A Hír TV-be viszont hazajártak, ezt pedig elvették tőlük.
Tavaly meghallgattam Gajdics Ottót egy tusványosi beszélgetésen. Ő a Hír TV egyik alapembere volt, de a tévé irányváltása után eljött onnan, és egyáltalán nem járt rosszul: kapott egy újságot (Magyar Idők), egy rádiót (Karc FM), és a kormánypárti műsoroknak azóta is rendszeres szereplője. De amikor arról beszélt egyszerre nagyon keserűen és indulatosan, hogy milyen szövetségek, barátságok és ígéretek lettek ott, azokon a napokon szétcseszve, megértettem, hogy nála ez nem egy póz, ez egy nagyon is valós fájdalom. És bármilyen nevetséges is volt a Hír TV 2010 és 2015 közt, amikor komoly arccal, a kormány zsebéből kikandikálva nagyon komoly oknyomozó anyagokat készítettek Gyurcsány és az SZDSZ bűneiből, legalább egyértelmű volt, hogy mi ez és miért csinálják.
Ebből a szempontból részletkérdés, hogy az elmúlt három évben a Hír TV-ben – ahogy 2010 előtt is – egy klasszikus újságírás-szerűség működött, ami az aktuális hatalom számára tesz fel kínos, kellemetlen, de releváns kérdéseket. Viszont mások ezt nem egy tulajdonosi pálfordulás után, egyértelmű politikai szándékkal tették úgy, hogy háromszázszor behívták a műsoraikba Vona Gábort. Ez pedig borzasztóan fájt a Fidesznek, hogy a Hír TV cserbenhagyta őket.
De azóta eltelt három év, és nagyon sok minden történt
2015. február 6., a G-nap előtt sem állt rosszul Fidesz a médiában, de ami azóta történt, az egészen példátlan. Miután elvesztették a Magyar Nemzetet és a Hír TV-t, jócskán túlkompenzálták magukat:
Azaz bocsánat, a polgári oldalé, ahogy Kocsis Máté fogalmazott. Csakhogy ezekre egyáltalán nem volt igény. A fent felsorolt és a korábbról meglévő média (ld. Echo TV, Pesti Srácok, Magyar Hírlap) egyáltalán nem piaci alapon működik, még csak nem is jobboldali elveken: az állam túlárazott hirdetéseket vett náluk, cserébe – klasszikus, konzervatív szemléletű újságírás helyett –a kormánypártnak kellemetlen hírek nem, de nekik tetsző vélemények viszont annál inkább megjelentek ezeken a helyeken. De a nézettség/olvasottság nagyon ritkán tükrözi az állami hirdetések által ide beforgatott pénzt.
Mondjuk ez a folyamat nem is erről szól: nem az a lényege, hogy minél jobb újságok készüljenek, minél érdekesebb és sokszínűbb tartalmak szülessenek. Csak annyi a fontos, hogy minél több helyen menjen ugyanaz az üzenet, ugyanazon a színvonalon, ugyanazoktól az emberektől – a néző pedig egyáltalán nem érdekes ebben a játékban.