Már egy ideje volt egy 2018-as értelemben is igazán fideszesnek számító gondolatom: a Filmalap tök jó munkát végez. És most egy egészen furcsa fordulatként a Fidesznek ezt is sikerült elvennie tőlem. Kicsit úgy érzem magam, mint egy falu az országhatárok megváltoztatásakor száz éve: én maradtam egy helyben, csak közben az utcanévtáblák, helységnevek, hivatalos nyelv meg ilyesmik megváltoztak körülöttem –

én meg állok a pusztában, mert Andy Vajnát és munkásságát dicsérni nagyjából egy ellenzéki gondolat lett,

egy olyasmi, amit a magyar propagandasajtó önjelölt filmesztéták segítségével nagyjából a migránssimogatással és a külföldi egzisztencia megteremtésével egyenértékűnek fog tekinteni. Andy Vajnát, kaszinómágnást, gold digger ellátót, nagyipari szivarfogyasztót, Schwarzenegger-idomárt, az embert, aki tényleg megtestesíti azt az elérhetetlen luxusvilágot magánrepülőstül, jachtostul, hirtelen utálni kell, mert nem állt ki egy pódiumra, és mondta, hogy jó, akkor lesz egy film Trianonról.

A Magyar Idők megadta rá és a Filmalapra a kilövési engedélyt, mondván, miért nincsenek magyar történelmi filmek, miért nincsenek szép nemzetünkről, alapítástól vakulásig feldolgozott nagyszabású drámai alkotások, miért nincs Egri csillagok 2–5., majd aztán Egri csillagok: Eredet, vagy legalább egy újabb Honfoglalás, sőt, ha lehetne, akkor megint Franco Neróval, de Terrence Hill játszhatná mondjuk a Turult.

Valahogy a kormány szócsövének kikiáltott, Orbán Viktor által minden reggel olvasott Magyar Időkben (mekkora power trip lehet az, amikor a saját céljaidat olvashatod minden reggel printben) megjelent egy publicisztika arról, hogy az utóbbi években készült filmek egyenesen hazaárulók, keresztényellenesek, csókolózni is nehéz velük, mert olyan undorítóak. Azaz hogy nem elég már az, hogy a 2012 óta készült magyar filmek közül kevés a történelmi film, mert ami elkészült, az is szar.

A szarság megítélése szubjektív, a hazaárulás értelmezés kérdése. Én a Filmalap által támogatott filmek közül egyetlenegyet sem tartok hazaárulónak, szarnak már kicsit többet. De tényleg azt gondolom, hogy a Filmalap mindent megtett, hogy ne azok legyenek. Sokan kritizálták az egyablakos rendszert, meg tudtam érteni Pálfi György és Hajdu Szabolcs véleményét is, sajnáltam, hogy az előbbi nem tudta elkészíteni a Toldi-filmjét, de nagyon szerettem, hogy az utóbbi nagyjából zsebpénzből elkészítette az utóbbi évek egyik legjobb magyar filmjét, az Ernelláék Farkaséknál-t.

És vicces belegondolni, hogy az ő nézeteik valami teljesen nonszensz fideszes belharc és hatalomátvételi szándék miatt hirtelen megegyeznek a kormánysajtóval. Képzeljük el azt, hogy visszamegyünk időgéppel arra a napra, amikor Pálfi megtudja, hogy elbukta a Toldi-filmjét, és elmondjuk neki, hogy ne aggódj, most szomorú vagy, de

csak egy kicsit kell várnod, és nemsokára nekiáll kicsinálni a rendszert egy még annál is nagyobb rendszer,

aminek ráadásul köznevesedni fog a rövidítése. Valószínűleg azt gondolná, hogy hm, az a kakas, ami a Taxidermiában megcsípte egy katona pöcsét, most megcsíphetne engem is.

Még 2016-ban készítettem egy interjút Köbli Norbert forgatókönyvíróval, akinek a projektjei rendre történelmi filmekként végzik a tévében, illetve nemsokára a második világháború után játszódó Apró mesék a mozikba is el fog jutni. Amikor az emberek azért háborognak, mert nem készül történelmi figurákról életrajzi film Magyarországon, akkor eszembe jut mindig, amiket ő mondott, úgyhogy idemásolom:

Abban társadalmi szinten mindig nagyon nehéz kiegyezni, hogy ki a hős, és azt hogyan ábrázoljuk. (...) Nagyon nehéz lenne most a zászlónkra tűzni, hogy például Bibó Istvánról készítünk egy filmet. Ezerféle dolgon fennakadna. „Miért akarsz te most Bibóról filmet forgatni? Biztos kell nekünk ez? Kinek az érdeke ez?” (...) Pedig ha egy figura ellentmondásos, az a filmnek, a drámának csak hasznára válik. Plusz ha egy film fel mer tenni botrányos kérdéseket, akkor alkalmat is kínál a hiteles ábrázolásra és válaszadásra. Nálunk nem lehet ilyenekhez hozzányúlni. Soha az életben nem fogunk mondjuk egy Horthy-filmet csinálni.

Köbli ezért a forgatókönyveit nem Nagy Imréről, II. Rákóczi Ferencről vagy mondjuk Horthy Miklósról írja, hanem azokról az emberekről, akiknek a neve nem maradt fenn, csak a tetteik. Gépeltérítők, ávósok, mackósok, szobalányok. Nem a Nagy Történelmi Figurák, akiknek az élete Nagy Történelmi Ívet járt be, hogy a mozikból kijövet le tudjuk vonni a Nagy Történelmi Tanulságot. Néha sokkal érdekesebb és izgalmasabb megismerni egy korszakot abból, hogy milyen volt egyszerű embernek lenni – a Saul fia sem Hitlerről szól –, és ennek a korszaknak a mindennapjait megélni.

Ha harminc év múlva filmet készítenek a NER-ről, mi lenne jobb, ha kiről szólna? Orbán Viktorról vagy rólunk?