Géza egy mosolygós, megállapíthatatlan korú alkalmi munkás. Egy dél-alföldi faluban, Gomolygón lakik, ami félúton fekszik két város, a mintabalos Fattyas és a mintajobbos Malacpalánk között. Klímája szeles és napos, talaja löszös, mezőgazdálkodásra kiváltképp alkalmas. Iskola, óvoda, rendelő, patika, bolt, vasbolt, kínai bolt, virágbolt, templom, presszó, könyvtár, autómosó, sportcsarnok, buszjárat van, kevésbé nívós kifőzde és az országos átlagot megütő, esküvők rendezésére is alkalmas étterem is van. Van még drótkerítésgyár, papucsgyár, sőt benzinkút is. Járda az utcák közel felén található, nincs kiszínezve.

Gomolygó emellett félúton fekszik az interkontinentális költözés útvonalán északnyugat és a pokol között. Nemrég itt vonultak a menekülők, szemben velük a honvédség határra tartó BTR-jei, miközben az udvari szülinapi bulin bömbölt a Kft együttes Afrika című slágere.

Géza sem idevalósi, egy szomszédos országból került ide tizenhárom éve.

Fizetek egy feketét

Gomolygó lakossága mintegy ötezer fő. Ennek ötöde sosem volt vagy lesz gomolygói, mindössze a falu épületeinek harmadát kitevő, bankbetétet helyettesítő lakatlan házakat birtokolnak.

Pár száz fő ideiglenesen nyugaton dolgozik örökre. Akik még nem, azok a hagyományos életvitelt folytatják: délelőtt a nők csirkeláblevest főznek orsótésztával, a férfiak az udvaron flexelnek, délután telefonálnak és/vagy alkoholt fogyasztanak. Szeretik az életet megélni: évente kétszer bezárják a kutyát, aztán elpetárdáznak és tűzijátékoznak egy klinikai szárny felépítésére elegendő pénzt.

A maradék lakosságon belül egyenlő arányban vannak öregek, gyerekek és középkorúak. A legelterjedtebb foglalatosság a földművelés: igen magas az egy főre eső dzsondír traktorok aránya, a gyerekek nagy örömére.

A traktorokon kívül a falu jeles személygépjárművei közé tartozik Li Ping hetes BMW-je, amely anno két fattyasi panellakás ára volt, de gyorsan likvidálható befektetési eszközként tíz éve gyűjti a pókhálót és futóhomokot az udvaron. Hasonló sors jutott a kontinens füstkereskedelmének mintegy négy százalékát - konzervfüst, porított füstaroma és egyedülálló csipkebokorfüst termékeivel - uraló Kemping János Bentley Continentalja, amelyet verébguanó alakít lassan a társadalmi mobilitás posztmodern emlékművévé.

A faluhoz tartozik emellett a fiatalember, aki élő Grand Theft Autóként értelmezi a világot és vékony hangon nyekergő segédmotorján járja az utcákat a nappali órákban mindig, a szervezett bűnözéstől semleges területre visszavonult posztstressz rohamaiban rántott gombafejeket fogyasztó volt vendéglátós médiaszakember, a májkrémes kenyeret majszoló vattacukros, a pap és a boltos.

A lakosság egy része háztartási hulladékkal tüzel a természet iránti féltésből, vagy ki tudja miért. Általában minél szebb egy ház, annál büdösebb füst jön a kéményéből, de az év melegebbik felében szerencsére nem vesz el évtizedeket az óvatlan járókelő életéből egy egyszerű séta.

Mindenem odaadom

Mintegy ötven, szomszédos országból, Maros és Hargita megyéből áttelepült cigány mezőgazdasági idénymunkás is lakik itt nagy családdal. Ők Gomolygó külső részén, a Lepényes, Porzsák és Habágyú határolta terület omladozó tanyáiba költöztek be.

Géza hozzájuk hasonlóan idénymunkásként próbált szerencsét itt közel másfél évtizede. Lassan otthonának tekinti a falut. “Mikor hazamegyek, szinte idegen vagyok. Itt, mintha haza jönnék” - mondja.

Leszögezi, hogy utálja a cigányokat, bár úgy tűnik csak a közmegegyezés kedvéért. Géza magyar, nyolc éve lakik napszámos cigányokkal, akik elmondása szerint tiszták és rendesek. Idényben családostul, kiskorúval, reggel hattól este nyolcig dolgoznak a földeken. Ősz végén kisbusszal hazaköltöznek, hogy tavasszal visszatérjenek.

Úgy véli, hogy az itt dolgozó cigány és román munkásokat sokan kihasználják, mégis sokan vállalják ezt az életmódot mivel tartalékaik nincsenek, így adósságba verik magukat és kiszolgáltatottak.

Ha kérditek idehaza

Géza a Tungsramnál dolgozott négy és fél évet. Huszonkét évesen háza volt Kisbégen. Megházasodott, két fia lett. A felesége szintén külföldi munkát vállalt, de a távollét során végül elhagyta Gézát, akinek így egyedül kellett felnevelnie a gyerekeket, és közben alkoholistává vált. Hét évig ivott. Csak akkor hagyta abba, amikor egy rokon kivitte a temetőbe a szülei sírjához.

“Amíg nem kapom meg, ami hiányzik, addig harcolok” - mondja békés elszántsággal.

Géza új életet kezdett, alkalmi munkából él. Többnyire a falubeliek alkalmazzák, akikkel - a bánásmód miatt - nincs megelégedve. Bárány Rezsőnek tizenkét fóliasátrába lapátolt csirkeszart, de leginkább Sár Józsefre haragszik, aki egyszer munkát ajánlott neki, majd eltűnt. Zörgő Istvánt ugyanakkor kedveli, mivel ő együtt dolgozott és együtt ebédelt vele. “Géza, holnap jössz? Hogyne jönnék Pityu” - idézi fel.

Azután negyven évesen Géza váratlanul szerelmes lett. Az egyik falunapi forgatagban összehozta a sors az egyik lakótársával. “A falunapon megláttam azt a szőke lányt. Reszketett még a lábam is, felkértem egy táncra.” Azóta együtt vannak és senki sem szól bele az életükbe. A nőnek van egy lánya, aki apjaként szereti őt, és egy három éves unokája is.

Géza sokat szenvedett, mondja, és megkönnyebbült, amikor elmondhatta sorsát. Úgy véli, hogy nem a származást kell nézni az emberben, hanem hogy van-e szíve, meg becsülete. Majd hozzáteszi: “Becsület csak egyszer van. Ha nincs becsület, nincs igazság. Az igazság pedig az élet.”

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)