Pénteken kaptam egy kemény, de tanulságos leckét abból, milyen állapotban van a közélet. Elmondom az elejéről. Egy olvasónk küldött egy levelet arról, hogy a Bátor Tábor irodája előtt fotózott egy nagy Audit, TABOR–1 rendszámmal, és nagyon reméli, hogy nem ők vették maguknak, legyünk kedvesek utánajárni. Én megkérdeztem a Bátor Tábortól, hogy ugye nem, ők válaszoltak, hogy persze, hogy nem, majd együtt abban maradtunk, hogy ezt így gyorsan megjelentetjük, hogy ha valaki ezentúl látja náluk ezt az Audit, akkor ne értse félre.

Ebből egy olyan posztot írtam,

• amit végig kell olvasni az utolsó betűig, mert a végén a lényeg, és amit megpróbáltam érdekessé írni, hogy ne egyetlen buta mondatból álljon, miszerint „FIGYELEM, EZ NEM A BÁTOR TÁBOR AUDIJA”.
• amiben szándékaim szerint semmi irónia, cinizmus, célozgatás, tudatalattira ható sunyi sugalmazás nem volt, csak egy érdekes véletlen rögzítése.
• amiről álmomban sem gondoltam, hogy aláásná egy ilyen segítő munkába, régóta működő szervezetbe vetett bizalmat.

Na, most elmondom, hogy mindezt hogyan fogadták az emberek.

Nagyon durva "hoppá-élmény" volt, hogy rengetegen végigolvasás nélkül, első benyomásra értelmezték a dolgokat: látták a fotót, a címet, tehát én azt írtam, de minimum sugalltam, hogy az Audi a Bátor Táboré. Ennyi volt, ami átment. Hogy nem olvasták el, azt onnan tudom például, hogy kaptam olyan levelet, hogy miért a Bátor Tábor megkérdezése nélkül posztoltam, illetve láttam a kommenteket, hogy "igazán utánajárhatott volna, mielőtt megírja".

Másrészt nagyon sokan hátsó szándékot feltételeztek. Mert – idézek egy olvasóval való levelezésem második köréből – „nem úgy tűnt, hogy ez egy érdekes és véletlen parkolásról szólt”. Egy másik: „miért nem hittem el, hogy ha azt mondják, hogy nem az ő autójuk?” És mert – figyelem! – olvassak Facebook-kommenteket, és majd rájövök.

Harmadrészt sokkoló volt azzal szembesülni, hogy egy ilyen ártatlannak szánt cikkről hány ember gondolja azt, hogy végleg kicsinálja szerencsétlen Bátor Tábort. „A kérdésfeltevése már elég, hogy nagyon nagyon sok emberben kétséget ébresszen a BT tisztességes működése felől”, a cikk „a Tábornak vélhetően számokban kifejezhető károkat” okozott, írták nekem olvasók.

És akkor most engedjük el ezt az Audit, mert az egész ezen bőven túlmutat. Gondoljunk a kormány kampányúthengerére, nézzük végig a három pontot, és cseréljük ki fejben a táboros posztomat egy tetszőleges politikai propagandacikkre, hogy lássuk, hol tartunk.

1. Az olvasót nem érdeklik a részletek, pláne a teljes kép, pár kulcsszó kell (Bátor Tábor, drága Audi, migránsveszély, Soros), az jól megragad, befészkeli magát a fejbe, és elvégzi az aknamunkát. És pont ez a propaganda célja.
2. Nem nagyon hiszik el ma már az olvasók, hogy létezik hátsó szándéktól mentes (pártoktól független), csak a hírértékre/érdekességre alapuló hírközlés. Ez a kampány- és trollmédiának nem baj, a normális újságírásnak annál inkább. És pont ez a propaganda célja.
3. Úgy látszik, nincs az nemes ügy, bizalom, tekintélyes intézmény, amely ne lenne megrengethető egy Facebookon terjedő hülye poszttal, egy drága autó képével, akármivel. És pont ez a propaganda célja.

Mindhárom jelenség nagyon szomorú, és persze sajnálom, hogy pont a Bátor Tábort szívattam meg azzal, hogy ezt az egészet alábecsültem.