Magyarországon a csípőszúnyog-gyérítés gyakorlata helytelen szemléletű. Nem vesz tudomást az integrált kártevőirtás koncepciójáról, teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a környezet-egészségügy szempontjait, és nem kíván foglalkozni a járványügy oldaláról felvetett kérdésekkel sem.
Kritizálható a szabályozás, hiszen 15 éve nem került felülvizsgálatra a védekezés irányelveit összefoglaló módszertani útmutató. Kontroll nélkül válhatott egyeduralkodóvá az egyébként személyfüggő csípésszámlálás módszere a kezelések megfelelőségének elbírálására.
Kritizálható a megrendelői és kivitelezői oldal, amiért csekély számú a fenntartható védekezésfeltételeinek megfelelő jó példa. A finanszírozási rendszer hibái is számosak. A szervezett imágóirtás módszertana kb. 40 éve változatlan, a biológiai lárvairtás módszertana pedig –noha már 30 évvel ezelőtt bevezetésre került – minimális mértékben vált a védekezési stratégia részévé Magyarországon. Fájóan kevés az innováció ezen a területen.
Úgy tűnik azonban, hogy a kritikát megfogalmazók érvei egyre többeket elgondolkodtatnak.A közösségi médiában sokan jelzik fenntartásaikat, online petíciók indultak a környezeti szempontokat is respektáló szúnyoggyérítésért, és akadt olyan település, ahol a lakók kezdeményezésére az önkormányzat nyáron lemondta a központilag biztosított, piretroid használatra alapozott imágóirtást.
A szúnyoggyérítés szerteágazó témakör, és teljes körű tárgyalása e cikknek nem lehet a célja.Az alábbiakban a szervezés és kivitelezés egyes kérdéseire szeretném ráirányítani a figyelmet.Célom az elgondolkodtatás. A szúnyoggyérítéssel kapcsolatos környezet-egészségügyi kritikákra itt csak utalok, akit ez érdekel, annak Darvas Béla vonatkozó cikkeinek elolvasását javaslom.
A csípőszúnyog-gyérítés megvalósulhat imágóirtásként (ez más néven kémiai kezelés, mert
hatóanyaga minden esetben szintetikus vegyi anyag, napjainkban jellemzően piretroid), illetve lárvairtásként (amelyre itt biológiai kezelésként hivatkozunk, és hatóanyaga a Bacillusthuringiensis pathovar. israelensis (Bti) nevű, talajlakó baktérium fehérjetoxinja). Míg a kémiai módszerrel jelentős ökotoxikológiai (többek között hal-, kétéltű-, hüllő-, vízi ízeltlábú-és mézelőméh-toxikológiai) kockázatok járnak együtt, a biológiai szer hatóanyagával célzottan a csípőszúnyog lárvákat pusztíthatjuk el, hasznos élő-szervezetek közül csak az árvaszúnyogok érintettek.
Mind a kémiai, mind a biológiai kezelés megvalósulhat légi, illetve földi kijuttatással. A légi kijuttatás repülőgépes vagy (ritkábban) helikopteres kezelést jelent, a földi pedig tipikusan platós gépjárműre helyezett eszközzel (pl. melegköd-képző generátorral) valósul meg. Ez esetben jelentős mennyiségű fehérolaj kerül kijuttatásra, amely madártojásokra ülepedve,oxigénhiányos állapot miatt, az embriók torz fejlődését eredményezheti. Magyarországon a megrendelői-kivitelezői gyakorlat az imágógyérítést preferálja, amely szervezési szempontból sokkal egyszerűbb, mint a lárvagyérítés. Az arány rendkívül kedvezőtlen: az egy adott évben légi szúnyoggyérítéssel kezelt teljes területnagyság 98%-án kémiai kezelés valósul meg, és biológiai csak a maradék 2%-on. A korszerű és kívánatos védekezést majdnem a fordított aránnyal jellemezhetjük.
Először 2013-ban fordult elő, hogy a kormányzat a szervezett csípőszúnyog-gyérítést a katasztrófavédelmi hatóságra (Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, OKF) bízta.Ennek közvetlen előzménye és egyben indoka a 2013-as súlyos árvíz- és belvízhelyzet volt.Óriási területek kerültek hetekre víz alá, és az elöntött helyeken felmelegedő vízterekben tömegesen fejlődtek a szúnyoglárvák. Abban az évben, június közepétől kezdődően, az OKF összesen 361 ezer hektáron végeztetett imágógyérítést, légi kijuttatással. Ezzel a katasztrófavédelem a szezon végére 54%-os részesedést szerzett a légi imágógyérítés teljes 2013. évi területnagyságából. A fennmaradó 46%-ot a települési önkormányzatok szervezték meg saját területükre.
Az esetinek indult megbízás elnyerte a politikai döntéshozók tetszését, így 2014-től az OKF a szervezett csípőszúnyog-gyérítés legfontosabb szervezőjévé lépett elő, és azóta gyakorlatilag a tűzoltóság irányítja ezt a biológiai szakterületet. A 2014 és 2018 közötti öt évben az OKF évente körülbelül 400 ezer hektár légi kémiai kezelését koordinálta, fokozatosan átvéve a települési önkormányzatok ilyen irányú feladatát. Az első évek 50% körüli részesedése 2017-ben már megközelítette a 90%-ot. Az idei évben pedig több mint 735 ezer hektárt érintő légi kémiai kezelést végeztetett az OKF. Ezzel a kezdetben katasztrófavédelminek nevezett szúnyoggyérítés mára hétköznapi gyakorlattá vált.
Az OKF valójában kiszervezi mind a kezeléseket, mind az azok alapjául szolgáló monitorozást (szakértést), így tevékenysége a gyakorlatban valóban nem több a saját szóhasználata szerinti koordinálásnál. A modell szerint a szúnyogok aktuális ártalmáról,terepen gyűjtött információk alapján, egy külső piaci szereplő (nevezzük monitorozónak)informálja folyamatosan az OKF-et, amely elvégezteti az adott helyen szükségesnek mondott irtási feladatot egy másik, külső piaci szereplővel (nevezzük kivitelezőnek). A munka egy hároméves keretszerződés formájában valósul meg, a jelenlegi szerződés 2019 év végén jár le.
A szervezett csípőszúnyog-gyérítés fölött külső, független szakmai kontroll nem érvényesül. De az OKF nem is osztja meg gyérítési tapasztalatait más állami szervezetekkel, például a jogszabály szerint egészségügyi kártevőnek minősülő szúnyogok kapcsán illetékességgel rendelkező népegészségügyi hatósággal sem. Az állami döntéshozók mindezt láthatóan nem érzékelik problémaként. További gond, hogy az OKF saját szúnyogszakértővel nem rendelkezik (sem biológussal, sem ökotoxikológussal, sem kijuttatás-technikai szakemberrel), a kérdéssel gyakorlatilag tűzoltó tisztek foglalkoznak házon belül. Az OKF struktúrájába a mai napig nem sikerült beilleszteni ezt a speciális feladatot, honlapjukon a szúnyoggyérítés – a kéményseprés társaságában – a szervezeti információk között van elrejtve.
Az OKF időszaka előtt közvetlenül a települési önkormányzatok küzdöttek a szúnyogok ellen, hol önállóan, hol a szomszédos települések egymással összefogva. Utóbbira példa a balatoni települések szövetsége, amely egyébként a légi szúnyogirtás 1976-os bevezetésében is fontos szerepet játszott. A költségek egy része ekkor is központi állami zsebből érkezett (a MagyarTurizmus Zrt.-től), és a szúnyogirtás a fent leírt monitorozó-kivitelező modellel valósult meg,bár a több helyszínre kiírt, kisebb volumenű feladat miatt több szereplő is labdába rúghatott.
A nyár végén terjedt el a híre annak, hogy Magyarországon 2020-tól megszűnik a légiszúnyogirtás. Ezt pontosítanunk kell. Arról van szó, hogy adminisztratív okokból az összes olyan irtószer engedélye visszavonásra került 2019-ben, amely légi imágóirtásra elérhető volt.Légi lárvairtásra továbbra is felhasználható két Bti hatóanyagú szer. Vagyis nem a technológia került tiltásra, hanem konkrét irtószerek engedélyét vonta vissza az illetékes hatóság. Ráadásul a légi imágóirtás is visszatérhet még, amennyiben új irtószer kapcsán ezt kérelmezi egy piaci szereplő, és azt az országos tisztifőorvos engedélyezi.
Nézzük meg, milyen lehetőség van a 2020. évi szezonban a földi imágóirtásra! Az összes Magyarországon engedélyezett irtószert listázó, online elérhető Irtószerek Kereshető Adatbázisa (IKA) szerint 2020. április 1-jét követően egyetlen irtószer lesz kijuttatható melegköd-képzéssel, földi járművel szúnyogirtásra, a Phobi Fenox EC rovarirtókoncentrátum. A Phobi Fenox EC 30% etofenproxot és 0,1% természetes piretrint tartalmaz. Alkalmazása előtt fel kell hígítani 1:14 arányban ipari fehérolajjal, és az így elkészített munkaoldatot kézi vagy gépjárműre szerelt melegköd-képző gép segítségével, 0,6 liter/hektármennyiségben kell kijuttatni.
Mivel deltamethrin hatóanyagú, szabadban történő szúnyoggyérítésre engedélyezett irtószer jelenleg Magyarországon nincs, ez azt is jelenti, hogy a deltamethrin szúnyoggyérítésbe történt bevezetése (1981) óta 2020 lesz az első olyan év, amikor ez a hatóanyag nem kerülhet felhasználásra.
A biológiai kezelésekre az IKA szerint két Bti-tartalmú készítmény, a Vectobac 12AS szúnyoglárvairtó szer és a Vectobac G szúnyoglárvairtó granulátum használható fel. Mindkettő kijuttatható légi és földi úton is.
Az OKF 2019. október 30-án megjelentette a „központi szúnyoggyérítési feladatok (2020-2022)” megnevezésű pályázati kiírását. Keretösszege 4,55 milliárd forint plusz ÁFA, vagyis a magyar állam, központi forrásból, tervezetten, évente másfél milliárd forintot kíván fordítani a szúnyoggyérítésre. Pontosan mire is? A pályázati kiírás szerint az OKF 2020 és 2022 között minden egyes évben 30.000 hektáron tervez biológiai gyérítést (lárvairtást), és 770.000 hektáron kémiai gyérítést (imágóirtást). A lárvagyérítés az alábbiak szerint oszlik meg: légibiológiai kezelés granulátummal: 5.000 ha, légi biológiai kezelés folyékony formulációval: 10.000 ha, földi kezelés: 15.000 ha.
A kémiai gyérítés 770.000 hektáron földi kezelésként fog megvalósulni, az OKF arról tehát tudomást vett, hogy a légi imágógyérítés, engedélyezett irtószer hiányában, 2020-tól Magyarországon nem opció. Érthetetlen ugyanakkor, hogy miért fagyasztja be további 3 évrea kedvezőtlen arányt a kémiai és biológiai módszer között. Ráadásul e csekély részesedés egyharmada is folyékony Bti-formulációval fog megvalósulni, amely lombozattal vagy vízinövénnyel fedett tenyészővizekben hatékonyan nem használható.
Az engedélyeztetés oldaláról érkezett segítséggel végre elindulhatna a hazai szúnyoggyérítés korszerűsítése. A légi kémiai módszer kiesésével lehetőség nyílik a rendszer átfordítására, és a biológiai kezelések előnyben részesítésére. A légi kémiai kezelések évi 400-700 ezer hektárján, ha nem is egyszerre, és nem azonnal, de elindulhatna a biológiai kezelések térhódítása. Az OKF által adott válasz ehhez képest kiábrándító. A friss közbeszerzési felhívás üzenete az, hogy ha nem lehet légi kémia, akkor majd lesz helyette földi kémia,méghozzá 100%-ban. Nem akadály az ökoszisztéma rendszeres pusztítása, ami a hibás hazai védekezési stratégia eredménye. Az Agrárminisztériumnál elhelyezett formális környezetvédelmi tárca hallgat.
Vannak azonban biztató fejlemények. Visszatérve a Phobi Fenox EC-re, ennek az irtószernek legutóbb 2019-ben módosult az engedély okirata, a kívánatos irányba. Számos olyan biztosíték került ugyanis be az engedélybe, amelyek az eddig földi kezelésekre felhasznált készítmények (leginkább a deltamethrin-tartalmú Deltasect 1,2 ULV szúnyogirtó szer) esetében nem voltak még betartandó előírások.
Ha a szúnyoggyérítés 10 hektárnál nagyobb, összefüggő területet érint, akkor az csakis integrált kártevő-mentesítési program (IKP) keretében történhet. E kötelezettség alól csak a járványügyi vészhelyzet, illetve árvíz következtében kialakult szúnyogcsapás képez kivételt.Az IKP, a hazai szúnyoggyérítési gyakorlatot gyakran jellemző, ad hoc („már csípnek a szúnyogok, irtsunk”) megközelítéssel szemben előre leírt, tervezett programot jelent. Az IKP-nak tudományos megalapozottságúnak kell lennie, és érvekkel alátámasztva kell modelleznie,hogy mikor és miért javasolt az adott esetben éppen biológiai vagy kémiai módszert, illetve földi vagy légi kijuttatást alkalmazni. A szúnyogtenyésző helyek biológiai módszerrel történőkezelésének lehetőségét minden esetben mérlegelni kell, vagyis azt kell előnyben részesíteni. Az IKP-nak ki kell térnie a kezelések gyakoriságára, és a rezisztenciamenedzsmentre is. A kezelés indokoltságának megállapítása céljából előzetesen meg kell határozni a szúnyogsűrűséget.
Ez bizony azt jelenti, hogy a fenti szempontok teljesülése a jövőben a szervezett szúnyoggyérítésben számon kérhető. Bármely állampolgár felteheti majd a kérdést, hogy milyen indokok alapján került sor éppen melegköd-képzésre a 2020-ban várhatóan kezelésre kerülő 770.000 hektáron. Miért nem biológiai kezelés történik helyette? Amennyiben a kivitelező az engedélyezési lap előírásai szerint alkalmazza az irtószert, erre érdemben választ kell tudnia adni.
Az alábbi javaslataim hozzásegíthetnek a korszerű magyarországi szúnyoggyérítési rendszer kialakításához.
— Meg kell szüntetni az OKF jelenleg domináns, központi szerepvállalását a szúnyoggyérítésben. A nemzetközi gyakorlat alapján egy-egy természetes tájegységszúnyog problémájának kezelését sokkal ésszerűbb és hatékonyabb lokálisan szervezni. Az OKF a szúnyoggyérítés kérdésben (a valós katasztrófa helyzetek kivételével)semmilyen olyan speciális tudással nem rendelkezik, amely indokolná jelenlegi kiemelt szerepének fenntartását.
— Programot kell hirdetni annak érdekében, hogy Magyarországon a 21. századi követelményeknek megfelelő, fenntartható szúnyoggyérítési rendszer valósuljon meg. Fokozatosan, ahol csak lehetséges, a biológiai módszernek kell meghatározóvá válnia. Az első lépések között az alábbiak javasolhatók:
— Légi járművel (a későbbiekben akár drónokkal) megvalósuló imágóirtásra a jövőben csak kivételes feltételek (pl. járványügyi szükséghelyzet) teljesülése esetén szabad irtószert engedélyezni. A konkrét kijuttatást ekkor is külön és szigorú eseti engedélyhez kell kötni.
— A földi imágóirtásra alkalmas szerek esetében minden jövőbeni engedélynél mintaként kell tekinteni a Phobi Fenox EC jelenleg hatályos engedélyokiratát.
— Mivel a lakosság jelenleg nem használhatja egyik engedélyezett Bti hatóanyagú terméket sem, tárgyalást kell kezdeményezni a gyártóval annak érdekében, hogy pl. a Vectobac Gkis kiszerelésű granulátumként lakossági forgalmazásba kerülhessen.
A szerző biológus, a Nemzeti Népegészségügyi Központ volt munkatársa.