A közszereplőségből következik, hogy kiről jelenhetnek meg a sajtóban tudósítások, akár az akarata ellenére is. A közszereplő kifejezés a bírói gyakorlatból szivárgott át a közbeszédbe, ám ezzel elveszítette a jelentésének egy fontos jogi tartalmát. A közbeszédben a közszereplőség statikus állapot: aki egyszer közszereplő, az mindig és mindenkor az, vele kapcsolatban bármi megírható, lefényképezhető, közzétehető.

A jog ennél árnyaltabban gondolkodik erről, és arra keresi a választ, hogy az illető vállalt-e közszereplést, részt vett-e a közügyek alakításában akár a nyilvánosságban, akár a háttérben is. Ha erre igen a válasz, akkor az illető személy az adott közüggyel összefüggésben köteles elviselni a nyilvánosságot, nem hivatkozhat a magánszférájának védelmére.

A jogi fogalom tehát egyszerre több és kevesebb is az általánosan elterjedt nézethez képest: nem csak azok közszereplők, akik megélhetési politikusok, hanem azok is, akik akár csak időszakosan beleszólnak a közügyekbe. Ám a közszereplőknek sem kell elviselniük, hogy a közügyekhez sehogyan sem kapcsolódó magánéletükbe benyomuljon a nyilvánosság.

Ez a feltételrendszer eléggé nyilvánvalóvá teszi, hogy kiknek, milyen ügyekben kell elviselniük a nyilvánosság érdeklődését. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bárki bármikor, akaratán kívül a rivaldafényben találhatja magát. Azt, hogy valaki részt vesz-e a közügyek alakításában, saját maga döntheti el. Mindenki maga dönthet arról, hogy vállal-e politikai, állami vagy jelentős gazdasági tisztséget, vagy más módon gyakorol befolyást a közügyekre.

Nézzük, hogy Mészáros Lőrinc hozott-e ilyen döntéseket!

Mészáros Lőrinc Felcsút polgármestere volt 2011 és 2018 között. Ez idő alatt gázszerelő vállalkozóból példátlan gyorsasággal lett Magyarország egyik, ha nem a legvagyonosabb embere. Vállalkozásai a magyar piac meghatározó szereplői számos szektorban: a mezőgazdaságtól az építőiparon és a pénzügyi szolgáltatásokon át az energiapiacig bezárólag. Cégei példátlan sikereket érnek el az állami és önkormányzati közbeszerzéseken. Mindeközben Mészáros a miniszterelnök közeli barátja és bizalmasa, ami egyben mesés gazdagodásának egyik legvalószínűbb indoka is.

Ezek tudatában magabiztosan kijelenthető, hogy Mészáros Lőrinc Magyarország egyik legbefolyásosabb embere, a saját gazdasági, közéleti befolyásával kapcsolatban pedig közszereplőként köteles tűrni a sajtó érdeklődését. Nem véletlenül került ebbe a szerepbe, és nem a sajtó áldozata. Minden egyes döntésével, amellyel saját befolyását növelte, egyidejűleg szűkítette a saját magánszféráját. Ő maga sem gondolhatja komolyan, hogy a magánéletében turkál az újságíró, aki arra kíváncsi, hogy mennyi közpénzért vette meg tőle a magyar állam a veszteséges Mátrai Erőművet.

De mindegy is, hogy mit gondol ebben a kérdésben maga Mészáros Lőrinc: azt, hogy közszereplő-e és kérdezhet-e tőle a sajtó, nem ő dönti el, hanem a jog. És a jog egyértelmű: Mészáros Lőrincnél alig közszereplőbb ma valaki Magyarországon.

A szerző a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogásza.