Mészáros Lőrinc zokon vette, hogy Oroszi Babett újságíró megkérdezte tőle egy nyilvános rendezvényen, mennyiért adta el az államnak a Mátrai Erőművet. Azt követeli, hogy távolítsák el a felvételt, amelyen az hallható, hogy megpróbálja elzavarni az újságírót, aki az általa közpénzért eladott Mátrai Erőműről kérdezte. Az ország leggazdagabb embere erre azt mondja a felvételen, hogy ő nem közszereplő. Hosszú vitát lehetne folytatni arról, hogy Mészáros Lőrinc közszereplő-e vagy sem. Ez a vita azonban terméketlen lenne, mert nem ez a jogilag fontos kérdés. Közéleti vitában az érintetteknek a közszereplői minőségüktől függetlenül tűrniük kell a nyilvánosságot, ezért ha valóban perel a nemzet gázszerelője, a pert el fogja veszíteni a vonatkozó alkotmánybírósági és kúriai gyakorlat alapján.
Honnan jön egyáltalán a közszereplő fogalma? A hatályos magyar jogrendszerben az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény tartalmaz egy fogalommeghatározást közszereplő kapcsán: közszereplő az a személy, aki közhatalmat gyakorol, gyakorolt vagy közhatalom gyakorlásával járó tisztségre jelölték, illetve aki a politikai közvéleményt feladatszerűen alakítja vagy alakította. Ez a definíció azonban kifejezetten csak az állambiztonsági iratok vonatkozásában irányadó: arra vonatkozik, hogy kinek kell eltűrnie azt, hogy a diktatúra titkosrendőrségével való együttműködése nyilvánosságra kerül.
A Polgári Törvénykönyv eltérő kifejezést használ: a nyilvános közéleti szereplés fogalmát. Ez az egyik esete annak, amikor egy felvétel elkészítéséhez és felhasználásához nem kell az érintett hozzájárulása. Ha valaki egy tüntetésen beszédet vagy egyébként sajtótájékoztatót tart, akkor nem kell a hozzájárulása a felvétel nyilvánosságra hozatalához. Más fogódzót a jogszabályok nem adnak.
Az üggyel kapcsolatban Dojcsák Dalma az Indexre írt cikkében úgy fogalmaz, hogy „A közszereplőségből következik, hogy kiről jelenhetnek meg a sajtóban tudósítások, akár az akarata ellenére is”, és hogy „nem csak azok közszereplők, akik megélhetési politikusok, hanem azok is, akik akár csak időszakosan beleszólnak a közügyekbe”. Meglehet, igaza van, de szerintem rengeteg zavart okozott már a közszereplő fogalmának erőltetett használata a jogban és a közbeszédben is, mert az messze nem jelöli ki intuitíven sem a sajtószabadság határait. Ugyanis a közszereplő egy ember státuszára, mintegy sajátos minőségére utal. Ezzel szemben a sajtó nem emberekről, hanem ügyekről, közügyekről számol be. Másképpen fogalmazva a közhatalom gyakorlása vagy a közpénzek elköltése szempontjából közérdeklődésre számot tartó esetekről.
Azt gondolom, ha valaki neve, képmása, hangja vagy bármilyen személyes adata ilyen közügyekről folyó vita szempontjából lényeges, akkor egy demokráciában a sajtószabadság élvez elsőbbséget a személyiségi jogokkal szemben. És ha így közelítjük meg a kérdést, akkor el is lehet felejteni a közszereplő zavarbaejtő fogalmát, és Mészáros Lőrincnek akkor is tűrnie kell a nyilvánosságot, ha történetesen igaza lenne, és nem lenne közszereplő.
Ezt a megközelítést alátámasztja az Alkotmánybíróságnak a sajtószabadság és a magánszféra összeütközése kapcsán több mint öt éve meghozott elvi jellegű határozata. Ez szólt arról, hogy a rendőr képmása közölhető-e sajtóban. Eszerint rendőri intézkedésről készült képfelvétel hozzájárulás nélkül is nyilvánosságra hozható, ha a nyilvánosságra hozatal nem öncélú, vagyis az eset körülményei alapján a jelenkor eseményeiről szóló vagy a közhatalom gyakorlása szempontjából közérdeklődésre számot tartó tájékoztatásnak, közügyet érintő képi tudósításnak minősül. És általában azt mondta ki az Alkotmánybíróság, hogy
Mindaddig, amíg valamely tájékoztatás nem visszaélés a sajtószabadság gyakorlásával, az emberi méltóság védelmével összefüggésben a személyiségi jogok sérelmére való hivatkozás ritkán alapozza meg a sajtószabadság gyakorlásának a korlátozását. Valamely jelenkori eseménnyel kapcsolatban a nyilvánosság figyelme elé került személyről készült képmás általában az eseménnyel összefüggésben az engedélyük nélkül nyilvánosságra hozható.
A bekezdésben nem szerepel a közszereplő fogalma, az a „jelenkori eseménnyel kapcsolatban a nyilvánosság figyelme elé került személy”-ről szól. Az ő hozzájárulása nem szükséges ahhoz, hogy a sajtó kérdésére adott válaszát képmását és hangjával együtt közzétegyék.
Ezen az alapon döntött a Kúria is úgy 2017-ben , hogy ha valaki közszereplő kísérőjeként olyan eseményen vesz részt, amelyet közpénzből finanszíroznak, számolhat azzal, hogy arról a sajtó – akár képmásának felhasználásával – beszámolhat. Ezt abban az ügyben mondta ki a legfelsőbb magyar bíró fórum, amelyben a Gój Motorosok néhány tagját és hozzátartozóikat Szanyi Tibor vendégül látta Brüsszelben egy hétvégi program keretében, közpénzből. Az Európai Parlamentben a vendégekről fotó készült, ami felkerült az Egyesület Facebookjára. Erről az eseményről beszámolt az atlatszo.hu, amiért beperelte a portált három, kétségtelenül nem közszereplő magánszemély.
De hasonló alapon vesztett Baldauf László, a CBA egykori vezére pert a képmásának felhasználása miatt indított perben, amikor úgy döntött a Fővárosi Törvényszék – amit az Ítélőtábla később helybenhagyott –, hogy közéleti vita körébe tartozó képi felhasználás esetén nincs szükség az érintett hozzájárulására.
Innen már könnyű dolgunk van. Mint az ismeretes, az állami MVM megveszi a Mátrai Erőmű többségét Mészáros Lőrinc érdekeltségeitől. A gyár felére visszavett üzemmódban is 5,9 milliárd forint veszteséget termelt tavaly. Az, hogy milyen üzletet kötött az állammal, a nyilvánosság érdeklődésére okkal tarthat számot. Márcsak azért is, mert Mészáros Lőrinc sikerében saját bevallása szerint Orbán Viktor is szerepet játszott a Jóisten és a szerencse mellett. Az állam pedig nem áll távol ma sem Orbán Viktortól, avagy fordítva. Ezért a téma jogosan közügy.
Az pedig, hogy pontosan milyen választ ad az ügylet árával kapcsolatos újságírói kérdésre, a konkrét válasza fényében mindenképpen a nyilvánosságra tartozik. A „fakenews” korában sokan talán el sem hinnék, hogy az ország leggazdagabb embere, aki rendre az állammal üzletel, azt mondja egy újságírónak, hogy ő nem közszereplő, ezért nem mondja meg, hogy mennyiért adta el az államnak a milliárdos veszteséget termelő gyárát. Így azonban vitathatatlan, hogy Mészáros Lőrinc azt mondta, amit. Ennek okán a jobboldali médiában arról nem lehet cikket írni, hogy hazugság lenne az ilyen válaszról szóló hír. Vagy hallgatni kell az ügyről, vagy azt kell megírni, hogy milyen helyesen járt el megint Mészáros Lőrinc, szemben a liberális sajtó munkatársával. És ez bizony fontos a közügyekről folyó vita menete kapcsán.
A szerző ügyvéd, a Helsinki Bizottság és atlatszo.hu munkatársa.