A Nemzeti Közszolgálati Egyetem 2014 óta minden évben közös közszolgálati gyakorlatot szervez, amelyen hallgatók és oktatók százai szimulálnak és kezelnek egy országos veszélyhelyzetet. 2019-ben VÍRUS címmel kétnapos gyakorlaton egy emberre veszélyes járvány terjedésének megakadályozását modellezték az egyetemisták.
2020-ban már nem kell megszervezni az egyetemi gyakorlatot. Az igazi vírus megszervezte!
Az elmúlt hetekben gyorsan ráeszméltünk mennyire törékeny és sérülékeny az a világ, amelyet berendeztünk magunknak. A természet mikrovilága benne a vírusokkal közel négymilliárd éve folytatja túlélési harcát.
Országokat és népeket döntöttek romba, amíg a tudomány útját nem állta többségüknek. Időnként visszatérnek, de az ökoszisztéma láncreakcióit nem ismerjük eléggé ahhoz, hogy tudjuk hol és mikor? Sok évszázaddal ezelőtt egy bolhában tenyésző yersinia pestis baktérium úgy gondolta elindul meghódítani a világot és 200 millió emberrel végzett. A Közép-Afrika őserdeiben vadon élő csimpánzok egyik alfajában évmilliók óta várta sorát a HIV1-nek keresztelt vírus, amely az elmúlt negyven évben 30 millió emberrel végzett.
Vajon milyen ősvírustörzsek várnak még sorukra az olvadozó fagyvilág (permafroszt) mélyrétegeiben vagy a pusztuló természetből városokba kényszerülő vadvilágban? Ezt nem tudjuk, viszont a tudomány az elmúlt 200 évben fokozatosan minden járványt legyőzött. A koronavírus okozta járványnak is vége lesz egyszer. Azonban a leckét amit kapunk, meg kell tanulnunk.
Az első lecke a tudományos, mikrobiológiai, virológiai alapkutatások támogatása. Az utóbbi évtizedekben a politika kezdte lesajnálni az alapkutatásokat és a gazdaságilag hasznosítható kutatások felé fordult. Most gőzerővel folyik a koronavírus körüli alapkutatás világszerte: a vírus működésének és szerkezetének megismerése. A politikának jobban meg kell becsülnie az alapkutatásokat!
Második lecke a népegészségügyi rendszer. Nem egyszerűen nemzetstratégiai, de nemzetbiztonsági kérdés, hogy a járvány utáni világban az egészségügyi rendszer megerősödjön. Az államhatárok talán évekig is járványügyi szűrővonalak lesznek. A névtelen hősök is leckét adnak a politikának. Az egészségügyi dolgozók, a szociális munkások, az önkormányzati segítők, a pedagógusok, a bolti eladók és pénztárosok, a termelő és közszolgáltató üzemek munkásai. Nem tudjuk mikor lesz vége és milyen áldozatokat követel a járvány. Azt viszont tudjuk, hogy mindenkinek a maga helyén mindent meg kell tennie, hogy mérsékelje a károkat. Eközben másokat és önmagát is óvnia kell a láthatatlan kórtól.
Ha túl leszünk a járványon, végül mindenki megmérettetik majd megtett-e mindent, amit tennie lehetett.
Itt érkezünk el a politikához. A Kormánynak most napi 24 órában minden idegszálával a járvány megelőzésén, kezelésén és felszámolásán kell dolgoznia. Ez a gyors, bátor, de bölcs kormányzati cselekvés ideje. Aki időt nyer, azaz gyorsan cselekszik, életet nyer. Minden nap minden kormányzati cselekvése mérlegre kerül majd, amikor túl leszünk a járványon.
A tömeges megbetegedést okozó humánjárvány idején veszélyhelyzetet kell hirdetni. Ezt a Kormány március 11-én kormányrendeletben megtette az Alaptörvényben engedélyezett 15 napra. A veszélyhelyzet idején Kormány az egészség és az élet megóvása érdekében egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet, valamint egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat. A veszélyhelyzetet a Kormány az Országgyűlés felhatalmazása alapján hosszabbíthatja meg. Erre a Kormány 2020. március 23-án kért felhatalmazást (törvényjavaslat) az Országgyűléstől. A parlamenti ellenzék egy része jelezte, hogy nem adja meg a felhatalmazást a Kormánynak, közéleti emberek egy része pedig az ellenzéki tiltakozást petícióval támogatja. Aggályuk szerint a Kormány „korlátlan időre” és korlátlan „tárgykörre” kér felhatalmazást.
Ami az időbeni korlátot illeti, tudni kell, hogy az Alaptörvény szerint a Kormány veszélyhelyzetet kihirdető rendelete a veszélyhelyzet megszűnésével hatályát veszti (53. cikk (4) bekezdés). Van tehát alkotmányjogi időbeni korlát az Alaptörvényben! Ami a tárgybeli korlátot illeti, a törvényjavaslat szerint a Kormány a felhatalmazáson alapuló jogkörét „a szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, a humánjárvány megelőzése, kezelése, felszámolása, továbbá káros hatásainak megelőzése, illetve elhárítása céljából gyakorolhatja”.
Azaz minden más kormányzati intézkedés garantáltan törvényellenes.
Úgy gondolom, hogy a parlamenti felhatalmazást megtagadó ellenzéki politikusoknak és a petíciót gyártóknak a fenti érvek alapján is át kellene gondolniuk állításaikat. Pontosabb időbeni korlátot kérnek? Legyen! Például az Országgyűlés 2020. április 30-ig engedélyezné a veszélyhelyzet elrendelését, ám ekkorra – tételezzük fel – már a tömegjárvány miatt az Országgyűlés sem cselekvőképes és a Kormány – felhatalmazás hiányában – májustól nem tud rendkívüli szabályozási eszközöket alkalmazni a járvány megfékezésére. Megnyílnak az országhatárok a fertőzött személyek előtt? Ki felel majd ezért?
Meg kell tehát érteniük a tiltakozóknak, hogy vélt igazukat és politikai ellenszenvüket a járvány idejére félre kell tenniük!
Most minden felelősség a Kormányé.
A kormányzatnak minden nap minden órájában cselekednie kell a járvány terjedésének megállítása és az emberéletek megóvása érdekében. Ezt az óriási és történelmi felelősséget a Kormány március 11-én a vállára vette, és a legjobb, amit a parlamenti ellenzék tehet, ha a járvány megszűnéséig a felelősséget a Kormány vállán tartja minden következménnyel.
A politikai és parlamenti vitákra bőven lesz idő a járványhelyzetet követően. Egy év múlva választási kampányok indulnak, lesz még helye a politikai csatáknak. Most azonban a legnagyobb hibát követi el az a politikus vagy közéleti szereplő, aki a Kormány cselekvőképességét korlátozni akarja. Bízzuk ezt a korlátozást az Alaptörvényre! Az Országgyűlés álljon készen arra a várva várt helyzetre, ha a veszélyhelyzet megszűnőben lesz. A járvány elleni harc politikai felelősségét pedig viselje a Kormány minden következménnyel!
Ez már több mint lecke. Ez a nagy vizsga a politika számára!
A szerző az NKE Kormányzástani és közpolitikai tanszékének egyetemi tanára.