Index Vakbarát Hírportál

Orbán Viktor meglátta a koronában a jót

2020. május 14., csütörtök 09:57

(Figyelem, ez egy véleménycikk.)

Orbán Viktor és a fideszes, kormányzati (pártunk és kormányunk, akinek még ismerős) politikai agytröszt a koronavírus-járványban is meglátta a lehetőségét annak, hogy gazdasági és politikai hatalmát tovább erősítse.

Egy hétfői elemzésünkben már pontosan megmutattuk, hogy nagyjából két hónap alatt, a veszélyhelyzet március 11-i meghirdetése óta a kormány milyen hihetetlen energiával tolja a neki ideológiai, gazdasági vagy hatalmi szempontból fontos témákat.

Elintézik a kulturális közalkalmazottakat, megregulázzák a közmunkásokat, einstandolták a színházakat, csont nélkül vittek egy tőzsdei céget is, adó- és más forráselvonásokkal kivéreztetik a nagyobb önkormányzatokat – amelyek között viszonylag magas az ellenzéki vezetésűek száma –, csorbítanák a transzneműek jogait, ment a kukába a nők elleni erőszakról szóló egyezmény.

Az állam működésének ellenőrzését és a közpénzek sorsának követését még nehezebbé tették az adatkérési szabályok módosításával, és közben egy tollvonással elrejtettek a szemünk elől 590 000 000 000 forintot minden idők legnagyobb magyarországi vasútépítésének titkosításával. Míg az önkormányzatoktól és pártoktól elvesznek, a sportba jutott újabb néhány százmillió forint, a haveri kör pedig kedvére vásárolhat privatizált balatoni ingatlant, vagy kap ingyen részvényeket, budai ingatlanokat.

Bár mélyen felháborító – igaz, nem túl meglepő –, hogy erre megy energia a várható eszméletlen recesszió kezelése helyett, egyik ügy se egy netadó. Vagyis nem olyan, hogy miatta százezrek mennének utcára – már ha mehetnének, hiszen rendkívüli körülmények vannak.

És a kormány végtelen cinizmussal be is bújik ezek mögé a rendkívüli körülmények mögé.

(Csak emlékeztetek, ez egy véleménycikk.)

Ha ezeket az önös érdekű intézkedéseiket bárki szóvá teszi, kritizálja, akkor

– a belföldi közszereplőnek kizárólag pártpolitikai érdekei lehetnek a kormányzati narratíva szerint, hogy ál- és rémhíreket terjesszen az országról;

– ha kívülről jön a kritika, uniós intézményektől vagy külföldi kormányoktól, akkor meg szánalmas, képmutató viselkedésről, gyámkodásról írnak, és arról, hogy az EU-nak/külföldi kormánynak inkább a koronavírus leküzdésével kellene foglalkoznia, mint a Magyarországról szóló ál- és rémhírek terjesztésével;

– illetve végül és örökké: Soros.

Érdemi párbeszédre viszont nincs esély. Persze hogy is lehetne érdemi párbeszéd, amikor a kormányzati kommunikáció nem a valóságról szól, hanem egy teremtett világról, a tények sajátos csoportosításáról (gondoljunk arra, amikor Szijjártó Péter úgy reagál a BMW debreceni gyárépítésének leállítására, hogy bár nem állít valótlant, azt tudja sugallni, mintha kamu lenne az eredeti hír a beruházás csúszásáról), és kerül mindent, ami kicsit is kézzelfogható. Szimbolikus talán, hogy egy olyan mellékes kérdésben, mint hogy a vidéki lazítás után a budapestiek mehetnek-e vidékre, mekkora kommunikációs zűrzavar keletkezett a Müller Cecília–Szentkirályi Alexandra–Gulyás Gergely háromszögben.

A kritikus hangokkal azonban nehéz bánni akkor, ha nem politikusok szólalnak meg, hanem csak úgy, a zemberek. Mert ugye ez a kormány épp a zemberek kormánya, hát mi az, hogy már őket is hiába simogatja a gondoskodó atyai kéz?

A kormány a koronavírus leple alatt szigorította a rémhírterjesztésről szóló szabályokat is, és bár Varga Judit igazságügyi miniszter állította, hogy a szigorítás alá nem tartozik „a véleménynyilvánítás bármilyen formája (...), így a kormánnyal szembeni kritika sem, függetlenül attól, mennyire kemény a bírálat”, az elmúlt napokban történetesen két embert is előállított a rendőrség – 24 órán belül – rémhírterjesztésre hivatkozva. Mindketten vidékiek, egyikük egy 64 éves szerencsi férfi, másikuk egy gyulai férfi, mindkettőt rabosították is. Az ügyészség szerint mindkét esetben alaptalan volt az eljárás, mert nem történt bűncselekmény.

Miért fontos ez mégis? Mert üzenetértéke van.

(Mármint szerintem. Mert tudják, ez egy véleménycikk.)

Sokan megírják, megírjuk a véleményünket a Facebookon, a valós és álhírek, az okos és idióta vélemények paradicsomában, amik aztán tízezrekhez vagy akár százezrekhez is eljuthatnak – bár a legtöbbek véleménye éppúgy csak néhány tucat ismerőséhez jut el, mintha a kocsmában vagy a piacon mondanák el azt.

De ezután kicsit kevesebbet fogjuk, fogják megírni. Kicsit óvatosabban fogják megírni. Főleg vidéken, főleg a kisemberek.

Mert az se véletlen, hogy épp vidékieket és sima, hétköznapi embereket vittek be, rabosítottak a rendőrök. Vaskosabb állítások is megjelentek már a kormányról az elmúlt hetekben, hónapokban, ismertebb emberek vaskosabb állításai. De a rendőrségi prevenciós intézkedésre ott van szükség, ahol attól hatás is várható.

Egy fővárosi vagy nagyvárosi értelmiségi nem fogja vissza magát attól, ha vegzálják a rendőrök, és a közösségére sincs elriasztó hatással. Viszont ha a zemberek azt látják, hogy nem érdemes, legalábbis nyilvánosan nem érdemes rosszat mondani pártunkról és kormányunkról, mert rendőrség, házkutatás – csak nehogy valami igazolatlan eredetű valuta is előkerüljön a párttagkönyvből! –, lefoglalás, rabosítás, akkor eljön a nagy bekussolás ideje. Még akkor is, ha a romló életkörülményei miatt sokaknak épp hogy vaskosabb véleményük lenne pártunkról és kormányunkról.

A nyilvánosan publikált politikai vélemények miatt, nincs kétségünk, ezután se fognak senkit elítélni bíróságon (a munkáját elveszítheti miatta, de hát jó reggelt, a NER tizedik évében ez kit lep meg). De az ilyen eljárások tökéletesek a megfélemlítésre, arra, hogy elriasszák az embereket a véleménynyilvánítástól.

És ehhez az se kell, hogy a rendőrséget Orbán Viktor vezényelje kéziirányítással, vagy a Fidesz-székházból kapják az ukázt – a gyulai és szerencsi esetben is szinte biztosra vehető, hogy a helyi erők buzgólkodták túl magukat, már csak az ügyészségi reakciók miatt is –, de a hatósági intézkedés így is eléri a politikának legtökéletesebb hatást: a félelmet, az elhallgatásokat, az öncenzúrát.

A rendőrség által vegzált gyulai férfi, Csóka-Szűcs János azt mondta, ilyen legutóbb 1987-ben történt vele – ez sokat elmond azoknak, akik éltek akkor. Akik nem, azoknak meg ajánlom azokból az évekből ezt a dalt meghallgatni, de a poént, az utolsó két sort hadd lőjem le: Te csukd be a szemed és fogd be a szád / Aludj!

(Borítókép:  Orbán Viktor miniszterelnök Varga Mihály pénzügyminiszterrel egyeztet az idei és a jövő évi költségvetésről, valamint a gazdaságvédelmi akcióterv végrehajtásáról a PM épületében 2020. május 11-én. Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Benko Vivien Cher /  MTI)

Rovatok