Gyakran panaszkodunk arra, hogy a sajtószabadság és a hatalom hozzáállása a nyilvánossághoz sérül, bajban van. Ilyenkor rendre kioktatnak minket, hogy amíg bármit írhatunk, addig nincs miért károgni.

A sajtószabadság és az egészséges nyilvánosság viszont egyáltalán nem ezt, azaz nem csak ezt jelenti. Beletartozik egy rakás dolog, például hogy a hatalom hogyan áll a sajtóhoz, kit hogyan tájékoztatnak a közügyekről, mire válaszolnak, mire nem, kinek adnak interjút, kinek nem stb. A kedvencem az volt, amikor Varga Judit igazságügy-miniszter egy olyan sajtótájékoztatón próbálta bizonygatni Brüsszelben, hogy a magyar sajtószabadsággal semmiféle gond nincs, amire kizárólag a kormánysajtót hívták meg. :D

Nem nehéz belátni, hogy ebben hol és mennyire sérülnek a szabad sajtó és a nyilvánosság keretei, és hát ilyenkor nem árt idézni a gránitszilárdságú Alaptörvényt sem: „Magyarország elismeri és védi a sajtószabadságot”, illetve (az alaptörvény) „védelemben részesíti a sajtónak mint a vélemények és információk közlése és megismerése intézményesült fórumának a szabadságát”. Az alaptörvény hivatkozik a médiatörvényre is, ami meg azt mondja: „A Magyarország területén élőknek, illetve a magyar nemzet tagjainak tájékozódáshoz és tájékoztatáshoz fűződő joga, illetve ezzel összefüggésben a demokratikus társadalmi nyilvánosság kialakulása és megerősödése kiemelkedő alkotmányos érdek.”

Ezt az érdeket rúgja fel folyamatosan a kormány. Legutóbb pénteken, amikor egyszer csak megjelent a nemzeti hírügynökségben egy hír, hogy Kásler Miklós milyen fontos és érdekes dolgokat mondott a mai sajtótájékoztatóján. Csakhogy ilyen sajtótájékoztató nem volt meghirdetve. Vagy legalábbis az Indexet erre nem hívták, az MTI és a kormány nyilvános eseményei közt sem szerepelt.

Ha valaki azt akarja, hogy a sajtó tájékoztatásával sok emberhez eljusson a mondandója, akkor hívnak össze sajtótájékoztatót. Küldenek meghívót a lehető legtöbb szerkesztőségnek, beküldik az eseményt az MTI-nek, amin keresztül szintén mindenki láthatja stb. Itt ezek nem voltak. Látszólag nincs nagy jelentősége, de valójában pont a sajtó szabad működésének az egyik alapfeltétele, hogy a hatalmat gyakorolókat ellenőrizhesse, de ehhez kérdéseket is fel kell tennünk, sőt, válaszokra is szükségünk van. Ha ezekre nincs lehetőség, ha a miniszterek csak irányítottan, szűk körben, valós kérdezési lehetőség nélkül számolnak be a közügyekről, akkor bizony az alaptörvényben garantált munkánk és az ország tájékoztatásának lehetősége lehetetlenül el, nyilvánvalóan nem a mi hibánkból.

Kásler Miklós eltitkolt sajtótájékoztatójának hátterében gyaníthatóan megint az történt, hogy valaki úgy gondolta, elég, ha csak a baráti sajtót hívják meg és tájékoztatják fontos közügyekről, akkor legalább nem kell érzékeny kérdésektől, visszakérdezésektől tartani, lehet mondani tét nélkül bármit. Megkérdeztük az Emberi Erőforrások Minisztériumát, hogy mégis mi volt ez az esemény, kiket hívtak meg rá, mi alapján, és minket miért nem. A hatalom hozzáállását a sajtószabadsághoz és a nyilvánossághoz az is szépen szimbolizálja, hogy ahogy a hivatalos kérdéseink többségére, úgy valószínűleg erre sem fogunk semmilyen választ kapni. (Ha mégis, nyilván közöljük.)

Aztán megint lehet hülyíteni a szekértábort, hogy itt aztán minden a lehető legnagyobb rendben van. Pedig nagyon nincs.