Bár Nicolas Sarkozy makacsul tagadja a vádakat és fellebbezett, az ítéletnek jelentős nemzetközi visszhangja van, mivel ilyen súlyos börtönbüntetésre még nem volt példa az ötödik köztársaság történetében: még Sarkozy szintén jobboldali elődje, Jacques Chirac elnök is „csak” két év felfüggesztettet kapott közpénzek elsikkasztásáért.

A dolog pikantériája egyébként, hogy Sarkozyt nem is legsötétebb kiderült ügyéért – a líbiai kampányfinanszírozási pénzekért – ítélték el, hanem egy mellékszál miatt, miután ebben az ügyben kerültek elő rá nézve terhelő hangfelvételek. A másik pikantériája pedig az, hogy Sarkozyt nagyjából egy éve Emmanuel Macron meghatározó tanácsadójáként, a regnáló elnök jobboldali-neoliberális fordulatának főideológusaként emlegetik. Állítólag arra is ő vehette rá Macront, hogy a jobbratolódás jegyében Jean Castex legyen az új kormányfő.

Orbán Viktor vajon még ma is modellként emlegetné Sarkozy-t?

Nem árt felidézni, hogy Orbán Viktor mindig mintaként emlegette Sarkozyt és bevándorlásellenes jobboldali neoliberális politikáját. A kezdetektől kölcsönösen jó viszonyt ápoltak egymással, és ideológiailag is inkább hasonlóságok voltak köztük, mint különbségek. Sarkozyt exelnökként is úgyszólván regnáló államfőnek kijáró tisztelettel fogadta Orbán 2018-ban. Az eredmény nem is maradt el, mert ezután Sarkozy a francia politikai életben egyetlenként állt ki mellette és politikája mellett. Talán politikájuk legmarkánsabb hasonlósága, hogy meghatározó benne a szélsőjobbos retorikai elemeket is integráló bevándorlásellenesség, ami már csak azért is visszás Sarkozy esetében, mert ő maga is bevándorlók gyermeke. Emiatt az elnök magyar származása, amire mifelénk sokszor büszkén utaltak, a francia sajtóban, főleg a jobboldalon, inkább karikatúrák és vitriolos cikkek témája volt. Egyébként Nicolas Sarkozy magyar apja, Nagybócsai Sárközy Pál kezdte franciásan ékezetek nélkül írni a család nevét.

Hogy lett ilyen pocsék a magyarok megítélése a francia közéletben?

A franciák megítélése nálunk közismerten elég negatív (leginkább Trianon miatt, egyébként történelmileg nagyrészt tévesen), de azt kevesen tudják, hogy náluk sem éppen fényes a rólunk kialakult kép. Olyannyira nem, hogy a francia politikában a magyar név egyenesen a korruptság szinonimájává vált: a másik magyar nevű francia politikus, Patrick Balkany adócsalással vagyont szerzett polgármesterként híresült el. Sarkozy és Balkany egyébként két egymással szomszédos, gazdag Párizs melletti külvárosban polgármesterkedtek, egymással is kiváló kapcsolatot ápolva az UMP jobboldali párton belül, ahogy az profi korrupt politikusokhoz illik. Balkany az íróasztalán sokáig őrzött egy emléktálat Sarkozytől, melyre utóbbi ezt írta: "Polgármester a polgármesternek, barát a barátnak, magyar a magyarnak" 

Ha Sarkozy és Balkany nem lett volna elég ahhoz, hogy a magyar név rosszul csengjen a francia politikában, voltak korábbi történelmi előzmények is. A franciák által nemzetmentőként tisztelt De Gaulle ellen például 1962-ben három magyar kísérelt meg merényletet.  Még régebben, a közéletet hosszú ideig megosztó Dreyfus-perben pedig az derült ki végül, hogy a hazaáruló nem is Dreyfus volt, hanem egy francia „Esterhazy” kémkedett a németek javára. 

Persze csak a kifejezetten művelt franciák tudnak ma már ezeknek a régebbi ügyeknek a magyar vonatkozásairól. Azt viszont szinte minden francia újságolvasó evidenciának tartja, hogy Orbán populizmusa jelenti ma a legnagyobb veszélyt Európa egységére és a demokráciára. A magyar nevek így végképp nem csengenek jól ma a francia sajtóban.

A szerző filozófus, a Balatoni Kör alapítója.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.