Valamiért a sajtó nem szereti a nyári időszámítást. Legalábbis a címekben. Míg a téli időszámításra átálláskor a „többet alhatunk” a fő motívum, most a „rövidebb lesz az éjszaka”, vagy a „megint elvesznek egy órát az alvásidőnkből” címhez hasonló felütéssel kezdődnek a hírek. Az persze aligha kérdéses, hogy az óraátállítás nem keveseknek megterhelő. Önmagában jó tehát, ha eltörlik, bár egyelőre nem lehet tudni, hogy ez az óraátállítás lesz-e a végső.
A kormányzati nyilatkozatok alapján úgy tűnik, hogy ha dönteni kell, a nyári időszámítást fogjuk folytatni. Ahhoz, hogy megértsük, ez racionális döntés-e, tisztában kell lenni a magyarok többségének napi életritmusával, illetve a napfény jelentőségével az egészségünkre nézve, és persze azzal, létezik-e egyáltalán „természetes időzóna”.
A KSH felmérése szerint munkanapokon nagyjából reggel fél hét körül vannak már többen ébren, mint amennyien alszanak. A szabadidő és a sporttevékenység a hajnali és reggeli órákban minimális, az emberek egyszerűen készülnek a munkanapra, az iskolára vagy házimunkát végeznek. A szabadidő, benne a sport a délutáni órákra jellemző, nemcsak a fiataloknál, de még a nyugdíjasoknál is. Ami az alvást illeti, szintén munkanapokon, valamikor este 10 után van a határ, amikor már többen alszanak, mint akik ébren vannak. Hétvégéken, ünnepnapokon, szabadságon (mely időszakok együttesen az év egyharmadánál is többet adnak ki) a többség vélhetően később kel és persze később is fekszik. Feltételezhetjük, hogy erre a nagyjából négy hónapnyi, az évben eloszló, de a szabadságolás miatt talán inkább a nyárra összpontosuló időszakra inkább a reggel 7-8 és este 11 közötti ébrenlét a jellemző. Persze mindannyian mások vagyunk, más ritmus szerint élünk, de ezek azok a nagy átlagok, amikre egy döntést építeni lehet.
Ha ősszel nem állnánk vissza a téli időszámításra, a következőket tapasztalnánk Budapesten. Télen a legkésőbbi napkelte december 21-én 7:31-ről 8:31-re módosulna, cserébe a legkorábbi napnyugta 15:52-ről 16:52-re tolódna ki. Mit is jelentene ez a gyakorlatban az „átlagmagyar” szempontjából? Kétségtelenül jelentősen kitolódna az az időszak, amely során az emberek többsége sötétben kel, legalábbis munkanapokon. Ilyen időszak most is van – többhetes, ez nem tekinthető minőségi változásnak. Különösen úgy, hogy a legsötétebb időszak pont a karácsonyi szünet körül van, amikor túlnyomó többségünk nem megy se munkába, se iskolába. Cserébe a 8 és 17 óra között dolgozóknak november első felében és februárban–márciusban jóval több lehetőségük lenne munka után világosban sportolni, mozogni. A diákoknak pedig az egész téli félévben egy órával növekedne a világosban eltölthető szabadidő.
Azzal nehéz vitatkozni, hogy a napfény, különösen télen, nagyon fontos. Nemcsak hangulatjavító, hanem közvetlenül egészségfenntartó hatású. A D-vitamin-képződés a legnyilvánvalóbb jótékony hatás, de áttételesen a megnövekedett lehetőség a sportra és a sétára is jótékony lenne. A Magyar Alvás Szövetség viszont azzal érvel, hogy a „téli időszámítást kell megtartani, mert az határozza meg évmilliók óta az élővilág működését”, és az „eredeti időzónánknak megfelelő idő visszaállítása lenne a legészszerűbb élettani, egészségügyi szempontból”. Azaz a téli időszámítás a jobb, egész egyszerűen azért, mert természetes, és összhangban áll a szervezetünk hosszú idő alatt kialakult belső ritmusával.
Kétségtelen, hogy az évmilliók alatt kialakult természetes rendre utalni jól hangzó dolog. Csak éppen Európában köze sincs a valósághoz. Az ember több millió éves evolúciója Afrikában zajlott, de hetvenezer éve elhagytuk az ősi kontinenst, és ahogy minél északabbra tört az emberiség, úgy került egyre messzebb a „természetes” állapotától. Megváltoztunk, adaptálódtunk az új körülményekhez, kialakult, pont a D-vitamin és a kevesebb napsütés miatt, a fehér bőrszín stb. A nap járásával „természetes módon” együtt lehet élni az Egyenlítő környékén. Ahol a nap nagyjából hatkor kel és hatkor nyugszik egész évben, ott könnyű középen tudni a déli 12 órát. De ez Magyarország szélességi körén, ahol télen 8,5 órát, nyáron majdnem 16 órát van világos, s a napkelte és a napnyugta is percekkel tolódik el mindennap, lehetetlen. Nyolc óra alvás mellett egy állandó ritmus kialakításához, és
ahhoz, hogy pont a dél legyen a nap közepe, egész évben hajnali négykor kellene kelni és este nyolckor feküdni, függetlenül attól, mikor kel a nap. Vajon mi lenne ebben a természetes? A természetes valójában az, hogy az ember maximalizálja az ébrenlétet a világosságban, és a sötétben alszik.
Az sem igaz, hogy a téli időszámítás lenne az „eredeti”. Az időzóna és a téli vagy nyári időszámítás emberi találmány, amit az ipari forradalom után kialakult modern társadalom tett szükségessé. Az 1800-as évek előtt helyi életritmusok voltak, amelyek tényleg a Nap járásán alapultak. Ezek a helyi életritmusok az „eredetiek”! Sopronban semmit sem számított, mikor kelnek és fekszenek Nyíregyházán. Akkor kellett a szinkronizáció, amikor megjelent az ipari társadalom. Magyarország kelet–nyugati kiterjedése nem túl nagy, de az ország legkeletibb és legnyugatibb pontja között még nálunk is jól észrevehető, közel fél óra eltolódás van. A Nyírség legkeletibb részén fekvő Garbolcon március 26-án 5 óra 22-kor kelt a nap, míg az Őrségben fekvő Felsőszölnökön 5 óra 49-kor. A spanyolországi Vigóban, mely a mi időzónánknak, a GMT+1-nek a másik véglete, ugyanaznap 7 óra 28-kor kelt a nap. A Garbolc és Vigo közötti különbség több mint két óra. Könnyű ebből belátni, hogy hatalmas eltérések nélküli, úgymond „természetes” európai standard időt létrehozni egyszerűen lehetetlen. Nagyon mást jelent a téli vagy nyári időszámítás egy adott földrajzi ponton. Ezért is értelmetlen nemzetközi tanulmányokra vagy éppen az Európai Alváskutató Társaságra hivatkozni. Ami Spanyolországra vagy Franciaország nyugati felére igaz lehet (erről tényleg vannak tanulmányok), a nap szempontjából két órával előbb lévő Magyarországra biztosan nem az. Hazánk viszonyaihoz legfeljebb a szlovák vagy a lengyel viszonyok hasonlíthatók. Vagy még kézzelfoghatóbb módon Erdély viszonyai.
Nagyváradon, Temesváron, Szatmárnémetiben egy órával „később” kel a nap a GMT+2-es időzóna miatt, mint a határ nyugati oldalán, mégse sérülnek az emberek. A már említett március 26-án 6 óra 23-kor kelt a nap Nagyváradon, azaz helyi idő szerint egy órával később, mint a szomszéd Debrecenben (5:24). Jelenlegi időzónánk voltaképpen azt jelenti, hogy a GMT+1 időzónában nálunk jön fel először a nap, és nálunk lesz legkorábban sötét egész Közép-Európában, pár lengyel település mellett.
A téli időszámítás melletti döntés hazánkban azt jelentené, hogy nyáron hajnali három óra után már világosodna, fél négykor szépen ragyogna pár tízezer ébren lévő emberre a nap, és június végét és július elejét kivéve este hét után lemenne a nap, nyolckor pedig már sötétben ülne mindenki. Ki tevékeny vajon reggel háromkor a mai világban, és ki nincs ébren kora este? Akarunk július végén sötétben sétálni a Balaton partján nyolckor? Azt gondolni, hogy a téli időszámítás a „normális és természetes”, miközben Európa nagyobbik fele sokkal hosszabb estéket élvezhet világosságban, meglehetősen kérdőjeles.
A helyzet az, hogy a magyar lakosság átlagos alvás-ébrenléti ritmusával számolva a nyári időszámítás megtartása sem ideális, bár kétségtelenül jobb a mostani téli/nyári óraátállításos rendszernél. Még a hosszú nyári estéken is a legtöbben további órákat vagyunk ébren a 20:45-ös legkésőbbi napnyugta után. Vajon ördögtől való lenne-e, ha az ország már megszokta a nyári időszámítást, egy órát lépne kelet felé? A GMT+2/nyár opciónál a túlnyomó többség számára a GMT+1/nyárhoz képest is napi további egy órával növekedne a világosságban töltött időszak. A világosság pedig egészség, azaz jobb élet. De nem az a fő cél, hogy júniusban 21:45-kor menjen le a nap Magyarországon, hanem hogy télen is viszonylag sokáig legyen este világos, azaz természetes fényterápiában részesülhessünk a legsötétebb időszakokban is a munka vagy tanulás után.
Az esetleges továbblépés persze a jövő zenéje, sok minden függ attól is, szomszédaink hogyan döntenek. Az időzónákat a gazdasági szükségszerűség hozta létre a 19. században, ami ma nagyobb európai összefüggésben még bonyolultabbá teszi a kérdést. Amennyiben tehát a gazdasági megfontolások engedik, nem kellene sokat habozni. Ha nyugatiasan akarunk élni, jól kihasználva az esti világosságot, mint Hollandiában vagy Németország nyugati felén, akkor az időzónában még a nyári időszámítás megtartásánál is radikálisabb lépésre van szükség: eggyel keletebbre kell mennünk.
A szerző a „GMT+2 időzónát Magyarországnak” csoport tagja, az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.