Május 22-én a Kossuth rádió esti Krónika műsora azzal kezdődött, hogy még néhány tízezer hiányzik az ötmillió oltott eléréséhez. Az adás közben, nem sokkal hat óra előtt érkezett a hír, hogy a miniszterelnök közösségi oldalán bejelentette, elértük az ötmilliós határt, ezért éjféltől elrendeli a járványügyi kényszerintézkedések oldásának harmadik lépcsőjét.
Pünkösdvasárnap 0 óra 0 perckor tehát, az előzetes terveknek megfelelően, életbe lépett a szigorítások eddigi legteljesebb feloldása. Ahogy a három és fél milliós, illetve négymilliós átoltottsági határ elérése is a terveknek megfelelően teljesült. Vajon az ehhez kötött engedmények mennyiben köszönhetők a védőoltásoknak, azaz a napi esetszámok csökkenése ilyen mértékben folytatódott volna akkor is, ha az oltási kampány kevéssé sikeres? Nem tudhatjuk, kontrollcsoport híján. Sokan számítottunk arra, hogy az április 24-i elhamarkodott nyitás, az önfeledt utcabálok, az Erzsébet téri éjszakai vonatozás a járvány ismételt berobbanását eredményezi. Habár a csökkenés közben voltak emelkedést jelző napok, és a szennyvízben mért koronavírus-mennyiség néhány településen emelkedett, a járványügyi mutatók folyamatosan javulnak, a védőoltásokra pedig szükség van.
A történelem során annyi mindenből próbálták a jövőt megmondani, a csirkebéltől a kávézaccig. Ezekkel ellentétben a szennyvíz mikrobiológiai vizsgálata nem tudománytalan, csak a széles körű magyarázata maradt el. Légúti fertőzést okozó kórokozók (amilyen a koronavírus mellett az influenza vírusa is, többek között) nemcsak cseppfertőzéssel, belélegezve fertőzhetnek, hanem a tápcsatornán keresztül is. Nem véletlenül rendelték el tavaly a védőkesztyű viselését és a kézfertőtlenítést is a maszkviselés mellett, és gondolhatunk a madárinfluenzára, ami a vándormadarak ürülékével fertőzte végig a világot. És mivel a kórokozó amilyen úton jut be, ugyanazon is távozik, ezért a fertőzött emberek székletével a szennyvízbe kerül. Már a lappangás szakaszában, azaz a tünetek jelentkezése előtt (és értelemszerűen a tünetmentesen lezajló emberekből is), ezért jelzi érzékenyen a fertőzések várható alakulását.
Detre László magyar biokémikus a testidegen anyagokat nevezte antiszomatogénnek, aminek rövidebb változata, az antigén terjedt el az immunológiában. Ezek olyan szerves makromolekulák, amiket a szervezet idegenként, ezzel potenciális veszélyforrásként azonosít, és ennek megfelelő válaszreakciót indít védekezésül. Az immunrendszer kialakulása közben a saját szervezetének antigén-tulajdonságú molekuláit katonai kifejezéssel élve „barátként” tanulta meg felismerni, és ezekkel szemben nem reagál. Minden, ami ezektől eltér, az „ellenség”. A válaszreakció lehet sejtes, illetve az antigénnek megfelelő specifikus antitestek (ellenanyagok) termelése. Az antigének kémiailag fehérjék vagy nagy molekulájú szénhidrátok. Ebből következik, hogy minden élő vagy élőszerű szerveződés, még a legkisebb vírus is, számos antigén-tulajdonságú molekulával rendelkezik. Ezek között szerepel a fertőzőképességben kitüntetett szerepet betöltő struktúrák mellett a megtapadást, behatolást, a szervezet működését átprogramozó, a vírusérést és a kiszabadulást irányító, a vírus korai és késői fehérjéinek nevezett molekulák sokasága is. Minden kórokozónak számos antigénje van.
A fogékony szervezet a kórokozóval (annak antigénjeivel) találkozva immunrendszere révén védettséget alakít(hat) ki, és ez – kórokozótól, antigénektől, saját élettani állapotától, függően – hosszabb-rövidebb ideig, akár egy életre szólóan fennmaradhat. A védettség eléréséhez a betegség átvészelését választani kockázatos. Betegnek nem jó érzés lenni, és bele is lehet halni. Ilyenkor nem számítanak a statisztikák, járványügyi mutatók. Mindenkinek csak egy élete van, azt az egyet elveszíteni 100%-os halálozást jelent neki.
Sokat olvashattunk a különböző védőoltások elvéről, technológiákról. Ezen a téren lassan mindenki birtokában lehet azoknak az információknak, amikből meghozhatja a saját, helyesnek vélt döntését. Abban minden hozzáértő véleménye egyezik, hogy bármelyik oltást is kapja valaki, az megfelelő védelmet nyújt számára – és a közösség számára. A védőoltás egyik indoka, hogy megvédi az oltott személyt a fertőződéstől vagy a fertőzés súlyos következményeitől. Ez az egyéni immunizáció. A második pedig, hogy hozzájárul a járvány leállításához azzal, hogy ő nem betegszik meg, nem fertőz meg mást, nála elakad a terjedés. Ezzel a közösségi immunizációhoz járul hozzá.
Az óhajtott nyájimmunitás a vírus jelenlegi reprodukciós indexe alapján 8 millió védett (figyelem! Nem beoltott, hanem védetté vált!) embert feltételez Magyarországon.
Aki kapott egy oltást, egy héttel ezelőtt, és már visszanyerte az utazási, bulizási, sörözési szabadságát, csak akkor fog tudni hozzájárulni a közösségi védelemhez, ha az oltás típusának előírt második dózist is megkapta, és a szervezetében kialakult a várt hatás! Ez még bizonyosan nem jelent 5 millió magyart. Biológiai rendszerekben (amilyen az ember is, az ember-vírus, ember-antigén kapcsolat is) az „átlagos” nem „mindenkit” jelent. Nem lesz mindenki védett, aki oltást (és ezzel oltási bizonyítványt) kapott.
Már az elmúlt évben is komoly vita alakult ki a „tesztelés” kérdésében, anélkül, hogy a vitázók megfogalmazták volna, mit is értettek alatta. Laboratóriumi tesztekkel lehet kimutatni egy betegmintából a kórokozót, ezáltal mikrobiológiai diagnózist adva a fertőzés klinikai tünetei mellé, és ugyanígy lehet azonosítani a fertőzést hordozó és terjesztő személyeket is. Ezek a tesztek nélkülözhetetlenek a beteg gyógyításában és a prevencióban egyaránt. És szintén laboratóriumi vizsgálatokkal lehet kimutatni a beteg vérében a specifikus ellenanyagoknak a fertőzés különböző fázisaiban (IgM, IgG), illetve a nyálkahártya-immunitás során megjelenő osztályait (IgA). Ezek mennyiségi meghatározásával eldönthető, valaki a fertőzés éppen kezdődő vagy már előrehaladott fázisában van-e, átesett-e a fertőzésen, illetve fogékony-e azzal szemben. A pontosabb meghatározást az automatizált ELISA-technika biztosítja,
a gyógyszertárakban is beszerezhető gyorstesztek néhány perc alatt tájékoztató eredményt adnak (ami nem feltétlenül teljesen pontos, ezért megerősítésre szorul).
De bármennyire is intelligens vizsgálatnak tűnnek ezek, igazából rendkívül primitív kémiai reakció történik: a tesztbe kötött antigénhez kötődik a vérben található (ha található!) antitest, ami látható (és a mennyiségi meghatározás során mérhető) reakciót ad. Tehát nem a kórokozóval szemben termelődött antitesteket mutatja ki (ezzel egyértelműen eldöntené a feltett kérdést: van-e immunválasz), hanem azokat az antitesteket mutatja ki, amik a gyártó által a tesztbe rakott antigénekkel szemben termelődtek. Ez óriási különbség!
Mivel egy kórokozónak (bármely kórokozónak, így a Covidnak is) számos antigénje van, ha a tesztben csak a tüskefehérje vagy annak egy részlete van, akkor negatív eredményt ad a vizsgálat, ha: 1) nem találkozott a beteg koronavírussal, ha 2) találkozott, de annak a tüskefehérjéje lényegesen megváltozott szerkezetű volt, ha 3) a diagnosztikum gyártója más forrásból származó vagy rosszabb minőségű antigénnel dolgozott. És negatív lesz a vizsgálat akkor is, ha a tüskefehérjével szemben valami okból nem (biológiai rendszer, ugye), de a vírus többi antigénjével szemben nagyon is képződött ellenanyag. Aki néhány évet eltöltött mikrobiológiai laboratóriumban, azt is tudja, az ugyanarra a célra árusított diagnosztikumok (tesztek, készítmények stb.) között óriási különbségek vannak, habár mindegyik rendelkezik az összes szükséges tanúsítvánnyal. Ahhoz kell a tapasztalat, hogy ki lehessen választani a pluralizmus tengerében azokat a készítményeket, amik nem feltétlenül olcsók, de jók, valós (vagy a leginkább valós) eredményt adják. Ha a tender elbírálásakor az ár a döntő, vagy a laboratórium nyereségorientált, nem ezek lesznek a befutók.
Negatív lehet a szerológiai eredmény akkor is, ha nem antitestválasz, hanem sejtes immunitás alakult ki, ahogy szoktak érvelni az ellenanyag-meghatározással szemben. Ennek igazolása valóban nem történik rutinszerűen, de akinek pozitív lett az ellenanyag-vizsgálata, az már megnyugodhat, hogy ő már védett, és ez önmagában megéri.
Az egyik indikáció tehát a személyes védelem. Az S (tüske) fehérje a tüdő légzőhámhoz tapadását biztosítja, miatta fog meghalni a beteg a lélegeztetőgépen. Ha ezzel immunizálnak, elkerüljük a súlyos lefolyást, de megbetegedhetnek egyéb szervek, hordozhat, terjeszthet. Akkor lehet egyetlen antigénnel végezni a vakcinációt, ha az a kórokozó minden törzsében mindig megtalálható, szerkezete stabil, konzervatív (azaz időben nem fog megváltozni, antigenitását elveszíteni), és jó immunogén. A DiPerTe védőoltás három baktérium okozta fertőzés, a torokgyík, a szamárköhögés és a merevgörcs ellen biztosít védelmet. Ezeket a betegségeket a szaporodó baktériumok által termelt és kiválasztott toxinok (exotoxinok) alakítják ki. Az oltóanyag pedig ezeknek a toxinoknak az inaktivált, toxikus hatását elveszített, de immunválaszt kiváltó módosulatait, toxoidokat tartalmazza. A beteg így találkozhat a toxintermelő baktériummal, az megtelepedhet benne, szaporodhat, termeli a toxint szorgalmasan. De a klasszikus fertőzés nem fog, nem tud kialakulni, mert a toxinnal szemben termelt antitest védelmet nyújt. Minden évben van toxintermelő Corynebacterium diphtheriae és Bordetella pertussis okozta fertőzés, de egyszerű felső vagy alsó légúti fertőzés képében. Ami a fulladás helyett pl. egy garatmandula-eltávolításban csúcsosodik ki, ami mégis csak jobb megoldás.
Az RNS-vírusokra itt most nem részletezendő okok miatt a gyakori változékonyság a jellemző, antigénjeik szezonról szezonra (pl. influenza) vagy egyetlen zajló fertőzés alatt a betegben (AIDS) is annyira megváltoznak, hogy az immunrendszer számára új ingerként jelennek meg, elölről kell kezdeni velük szemben a védekezést. A koronavírus genetikai információja is RNS-alapú. Egy év alatt már sokadik, a kezdetinél virulensebb mutánsánál tartunk.
A vakcinagyártók egyelőre azt közölték, hogy oltóanyaguk megvéd az új és újabb mutánsokkal szemben.
A védőoltás másik jelentősége a közösségi immunitás létrehozása. Ha az oltott ugyan maga nem betegszik meg, de a kórokozót tünetmentesen hordozni és másoknak átadni képes, azzal a fertőzés megszakításában ő nem vesz részt. Ha viszont az oltóanyag több antigént is tartalmaz, a specifikus immunválasz összetettebb lesz, ugyanazt a kórokozót egyidejűleg több ponton ismeri fel és támadja. Ezzel a védekezés megsokszorozódik. Még ha az egyetlen kitüntetett antigénnel szembeni válasza gyengébb is a többi oltóanyagénál, amikből viszont a többi antigén hiányzik.
A kórokozók nem válogatnak. Megfertőznek mindenkit, aki hagyja magát. Az már a Covid–19-járvány legelején is tudott volt, hogy a fiatalabb korosztályok sem védettek vele szemben, csak a fertőzések gyakorisága kisebb. De 2 éves kor alatt is fordult elő már akkor is fertőzés, súlyos kimenetellel is. Hogy a védőoltásokat a legutóbbi időkig nem terjesztették ki mindenkire, annak az oka másban keresendő.
Az emlékezetes Contergan-ügy óta a gyógyszergyárak még óvatosabbá váltak. A legtöbb gyógyszer használati utasításában szerepel, hogy nem adható 16 éves kor (vagy valami hasonló korhatár) alatt, valamint a terhesség első, második és harmadik trimeszterében. És nem azért, mert tudottan ártana, hanem azért, mert nem tudják, hogy esetleg nem ártana-e. Mert ezt a kockázatot nem merik vállalni. Mert hiába történtek megfelelő számban vizsgálatok egészséges felnőtt önkéntesek bevonásával, a gyerek nem kicsi felnőtt. A terhesség különleges élettani állapot, ami alatt a várandós szervezetében merőben más folyamatok zajlanak, és egy magzat fejlődik. A kockázat túlságosan nagy. Ahogy annak a kockázata is túlságosan nagy, hogy a várandósakat és a fiatalokat meghagyják a fogékonyság állapotában, a természet kényére-kedvére bízva őket. Ezt felismerve gyorsulhattak fel azok a vizsgálatok, amelyek azt eredményezték, hogy egyre több Covid-vakcinát kiterjesztettek erre a két csoportra is.
Remélhetjük, hogy a nyarunk viszonylagos szabadságban telhet. A járványügyi mutatók erre feljogosítanak. Ha az oltási kedv ősszel is folytatódik, elérhetjük a közösségi védettséget. Az utazási és a koncertszezon kedvéért azok a fiatalok is jelentkeztek az oltásra, akiknek tudatába beleégették tavaly azt a hamis képzetet, hogy a Covid csak az idősekre jelent veszélyt. Ha a második oltást nem veszik fel, lehet, hogy ők maguk nem fognak megbetegedni, de a járványláncolatot nem fogják megakasztani. Remélnünk kell, hogy az idei nyár nem olyan fékevesztett happeninget hoz, mint a tavalyi, mert annak a második hullám lett a következménye. A légúti fertőzések szezonalitásának megfelelően most hanyatlóban van a járvány. Még adott minden feltétel a visszatértéhez.
A szerző mikrobiológus, főiskolai tanár, a Semmelweis Egyetem ETK Epidemiológiai Tanszék ny. vezetője
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.
(Borítókép: SARS-CoV-2 gyorsteszt. Fotó: Louisa Gouliamaki / AFP)