Index Vakbarát Hírportál

A szabadság és a nemzeti egység a politikai véleményünknél is fontosabb

2021. szeptember 7., kedd 09:15 | aznap frissítve

Nincs könnyű helyzetben az, aki arra vállalkozik, hogy az előttünk álló ősz politikai eseményeit megjósolja. Mindezt nem a szokásos politikusi mantra mondatja velem, ami szerint mindig az éppen aktuális kampányidőszak a legfontosabb, és az előttünk álló választás tétje a legnagyobb, hanem a szomorú realitás. Gyöngyösi Mártonnak, a Jobbik elnökhelyettesének írása.

Magyarországon az elmúlt tíz évben egy hibrid rezsim épült ki, amelynek lépései egyre kiszámíthatatlanabbak. A tét pedig ezért nagyobb minden eddiginél. A jövő évi országgyűlési választás hosszú évtizedekre meghatározza majd minden magyar életét.

A legtöbb demokratikus országban a választások előtti utolsó egy év viszonylag azonos séma szerint zajlik le: a politikai pártok erejükhöz és támogatottságukhoz mérten felkészülnek, programot írnak, és megpróbálnak minél több választóhoz eljutni. A kampány előre letisztázott, és a törvények szabta keretek között halad, a választások pedig szabad és méltányos feltételek között zajlanak le. Sajnos ez az, amiről ma Magyarországon csak álmodozhatunk. Ahhoz, hogy megértsük, miért, elég csak az elmúlt pár év eseményeit számba venni. A Fidesz a teljes közmédia kínálatát pártos propagandaadókká züllesztette, ahová az ellenzék legfeljebb akkor jut be, ha egy tüntetésen bemászik a kerítésen. A megmaradt független sajtó egyre nagyobb nyomás alatt dolgozik. Mindennaposak a megfigyelések. A Jobbikra 2017-ben kiszabott gigabírság óta azt is tudjuk, hogy az állami – elvben független – szervek kormányzati utasításra bármikor megpróbálhatnak ellehetetleníteni egy ellenzéki pártot, ahogyan az is megeshet, hogy a választási iroda egyszerűen nem hagyja jóvá, hogy egy jelöltet a saját pártja elindíthasson: emlékezzünk csak a Borsodban 2020 őszén lezajlott időközi választásra. Emellett a Fidesz nemrég a választási törvényt is módosította, durván beavatkozva abba, hogy az ellenzéki együttműködés milyen feltételek között indulhasson el 2022-ben. 

Sajnos ma Magyarország egy olyan hely, ahol Orbán Viktor és a Fidesz bármikor kényére-kedvére módosíthatja azt a rendszert, amelyben a pártoknak dolgozniuk kell.

A Fidesz ráadásul egyre nagyobb bajban van itthon és külföldön is. Az ellenzéki együttműködéssel szemben már nincsenek fölényben, és még a számukra legoptimistább becslések szerint sem várhatnak óriási győzelmet. A koronavírus rámutatott arra is, hogy valós válsághelyzetben nem működik a kommunikációs kormányzás: az európai szinten kiugróan magas, 30 ezres halálozási szám mutatja a kormány kudarcát.

Mindeközben a gazdagok és a szegények közötti szakadék egyre nő a társadalomban. A sorozatos hecckampányok és a jogállamiság leépítése pedig külföldön is aláásta a Fidesz megítélését: az Európai Néppárt eltanácsolta őket, európai szövetségesként pedig már csak pár szélsőséges politikust tudnak felmutatni. A külpolitikában ezzel együtt egyre látványosabb az a fordulat, amellyel a kormány keleten keres olyan partnereket, akik nem tesznek fel kényelmetlen kérdéseket. Jellemzően véreskezű zsarnokokat.

Ha az előttünk álló ősz eseményeit illetően meg kellene jósolnom, hogy a kormány háza tájáról mit várhatunk, azt mondanám: minden eddiginél világosabbá fog válni az, hogy mik is Orbán Viktor valódi céljai. Valószínűleg folytatódni fog az Európa-ellenes heccelés, és egyre gyakrabban fog elhangozni az Európai Unióból való távozás gondolata. Emellett csúcsra járatják majd a gyűlöletkampányokat, és sajnos azt sem lehet teljesen kizárni, hogy az állami szervek politikai célú felhasználása vagy a törvények önkényes módosítgatása mellett az ellenzéki szereplők elleni nyílt fizikai erőszak is bekerül majd a Fidesz eszköztárába. Orbán számára ugyanis már nincs visszaút: számára minden, a konszolidáció irányába tett lépés egy engedmény volna ellenfelei irányába, márpedig ő nem fog engedni. Ha ennek az az ára, hogy kilépteti Magyarországot az EU-ból, és egy Lukasenkáéhoz hasonló rendszert épít ki, azt is meg fogja tenni.

Ezzel a Fidesz-féle Magyarországgal szemben áll most az ellenzéki együttműködés által felvázolt Magyarország képe, a kontraszt pedig talán nem is lehetne nagyobb. A Fidesz várható gyűlöletkampányaival szemben ugyanis az ellenzéki oldalon 

az ősz meghatározó eseménye az emberek demokratikus meggyőződésének kinyilvánítása lesz: egy fair és szabad választás, amelyen a közös ellenzéki miniszterelnök-jelöltet és a képviselőjelölteket megválasztjuk.

Ha belegondolunk abba, hogy két éve milyen kétségek és bizonytalanságok között indultak el egymás felé az ellenzéki pártok, ez már önmagában is egy óriási siker. Mivel az együttműködésbe jobbközép, konzervatív néppártként mi, jobbikosok érkeztünk a legtávolabbról, nagyon jól emlékszem, hogy a mi közösségünkben is mennyi kérdés és aggodalom fogalmazódott meg annak idején az együttműködés mikéntjével kapcsolatban. Az idő, valamint az együtt elért eredmények és a 2019-es önkormányzati választás sikere azonban megmutatta, hogy van valami, ami még a saját politikai véleményünknél is fontosabb: ez pedig a szabadságba és a nemzet egységébe vetett hit. 

Az előválasztás egy olyan megmérettetés lesz, amely azt is meg fogja mutatni, hogy hogyan kívánjuk majd vezetni Magyarországot mi, jelenlegi ellenzékiek: egymás véleményét tiszteletben tartva, a megegyezésre törekedve és az emberek véleményét figyelembe véve. Ebben pedig az a tény, hogy az együttműködésben igencsak eltérő pártok, baloldaliak, liberálisok, zöldek, jobboldaliak és konzervatívok vesznek részt, nem gyengíti az ellenzék erejét, hanem éppen növeli. Ezek a pártok ugyanis éppen most mutatják meg, hogy harminc év után megtanulták a nyugati demokráciák nagy leckéjét, miszerint erős és sikeres országot nem a másik háttérbe szorításával és kézivezérelt irányítással, hanem egymás meghallgatásával és a különböző vélemények bevonásával lehet építeni; ha pedig egy kérdésben vita alakul ki, akkor azt az emberek elé kell vinni, és az ő döntésüket kérni. Úgy gondolom, hogy ez az együttműködés és a mögötte álló erkölcsi tőke segít majd átlendülni a legnagyobb nehézségeken és az Orbán-rendszer által támasztott esetleges akadályokon is.

2021 őszén minden eddiginél tisztábban fog megmutatkozni az a két út, amely Magyarország előtt áll, és amelyről jövő tavasszal döntenünk kell majd. Ez pedig az a kérdés, hogy Magyarország egy elszegényedő, bezárkózó, ázsiai típusú, diktatórikus állam vagy egy jóléti, modern európai demokrácia legyen. Előbbit a Fidesz, utóbbit pedig az ellenzék képviseli. Bízom benne, hogy a magyar polgárok bölcsen fognak dönteni, és a kiszámítható, európai jövőt választják majd a politikai őrjöngés helyett.

A szerző a Jobbik elnökhelyettese, európai parlamenti képviselő

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.

Rovatok