Az ellenzéki pártok frakciói a közelmúltban kezdeményezték az Alkotmánybíróságnál, hogy semmisítse meg a tavaly elfogadott klímatörvényt, mivel az „nem biztosítja az egészséges környezethez való jogot, valamint a természeti értékek megőrzését”. Az indítvány benyújtása előtt az ellenzéki fellépést kezdeményező LMP-s Schmuck Erzsébet sajtótájékoztatón mondta el: a Fidesz a most visszavonni kívánt törvény kapcsán nem volt hajlandó kihirdetni a klímavészhelyzetet, „a fideszes többség nem fogadta el, hogy cselekedni kell”, csak „szép szavakat használ”. A Fidesz olyan „kiherélt” klímatörvényt fogadott el, amely „nem fogja tudni biztosítani, hogy (…) a párizsi célkitűzéseket teljesíteni tudjuk”. Az országgyűlési képviselő hozzátette, hogy a kormány „nem tesz semmit” a jövő nemzedék egészséges környezethez való jogának Alaptörvényben is megfogalmazott érvényesíthetőségéért.
A párizsi klímaegyezményt, amelyet Schmuck Erzsébet szerint a kormány nem tart be, hazánk 2016. október 5-én, öt másik tagállammal együtt az EU-n belül elsőként ratifikálta, néhány órával azután, hogy ezt az Európai Tanács és az Európai Unió is megtette. A párizsi megállapodás és az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) iránymutatásait szem előtt tartva az Európai Unió később arról határozott, hogy 2050-ig eléri a klímasemlegességet, azaz annyi üvegházhatású gázt fog kibocsátani, amennyit el is tud nyeletni az erdőivel és ipari szén-dioxid-leválasztó technológiákkal.
A kormány az EU-ban szintén az elsők között most átfogó és kézzelfogható tervet is lerakott az asztalra azzal kapcsolatban, hogy a 2050-ig elérendő klímasemlegességet hogyan érjük el. A Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia 130 oldalon keresztül, szerteágazó módon, konkrétumokon és modellszámításokon keresztül vezeti le, hogy mit kell tennünk annak érdekében, hogy a klímacélok teljesíthetők legyenek.
Az ellenzéki zöldpolitikusok fura ütemérzékkel éppen azután álltak nyilvánosság elé a kormány felkészületlenségéről és tétlenségéről szónokolni (szeptember 14-én), amikor a kormány ezt a stratégiát elfogadta (szeptember 3-án). A stratégiát, amely egyébként a sokadik olyan dokumentum (Nemzeti Alkalmazkodási Stratégia, Második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia, Éghajlatváltozási Cselekvési Terv, Nemzeti Energia- és Klímaterv, Nemzeti Energiastratégia, Klíma- és Természetvédelmi Akcióterv, Magyarország Nemzeti Hidrogénstratégiája stb.), amely igyekszik választ adni arra a kérdésre, mi a teendő. Persze a klímaváltozás elleni küzdelem sikerességét nem a stratégiák és a teleírt oldalak mennyiségében mérik, ám ha vesszük a fáradságot, és legalább beleolvasunk ezekbe az anyagokba, biztosan nem lesz olyan érzésünk, hogy a kormánynak ne lenne éghajlatváltozással kapcsolatos terve.
De azonkívül, hogy a kormányzati intézkedés „kevés” vagy „nem jó”, mi az ellenzék mondanivalója a klímaváltozás fékezésével kapcsolatban; van-e stratégiája?
Az éppen zajló ellenzéki előválasztások miniszterelnök-jelölti versenyében a közvélemény-kutatások szerint a DK-s Dobrev Klára, a jobbikos Jakab Péter és a 99 Mozgalmat indító Karácsony Gergely tűnnek a legesélyesebbnek. A Jobbiknak nincs klímastratégiája, a Demokratikus Koalíció programjában pár mondatot szentelnek ennek a témának, egyedül Karácsony Gergelynek van célzott mondanivalója. A baj az, hogy a Zöld Magyarország-program, amely körülbelül három A/4-es oldal, a hangzatos üzeneteken kívül semmilyen szakmailag megalapozott állítást vagy vállalást nem tartalmaz. „21. század, Paks 2, 2022, 20 perc, Natura 2000, tíz év alatt, tízből hét magyar.” Ennyi. Ezek a konkrét számok, amelyek a kormányzati klímapolitikát hevesen kritizáló ellenzék egyik legzöldebb politikusának „legkiforrottabb” zöldprogramjában benne foglaltatnak. Ez áll szemben a kormányzat megannyi szakterületi stratégiájával. Pedig az unalomig ismert szlogeneken kívül az ellenzék is megtisztelhetné a választóit azzal, hogy elmondja, pontosan hogyan képzeli el hazánk klímapolitikáját. Ellenzékben is lehetne stratégiát gyártani. Hozzáférnek a számokhoz, ott ülnek a parlamenti bizottságokban, az uniós testületekben, intézeteik, szakértőik, szakpolitikusaik vannak.
Maradjunk a számoknál! Nézzük meg a kormányzati teljesítmény megítélésére valóban alkalmas tényeket! Magyarország az Európai Unión belül az üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentők élvonalába tartozik. Az egy főre jutó ühg terén a hatodik legjobban teljesítők vagyunk. Miközben az 1990-es szinthez képest Magyarország 33 százalékkal mérsékelte ezeknek a gázoknak a mennyiségét, több nagyon zöldnek hitt tagállam, például Franciaország, Hollandia, Belgium erre csak az EU-átlagtól jóval elmaradó mértékben volt képes. Más országok, például Spanyolország, Portugália vagy Ausztria még növelte is kibocsátását. Itt szokott jönni az ellenzék azzal az érvvel, hogy persze Magyarországnak csak „szerencséje volt”, hiszen a kilencvenes évek „piszkos” nehéziparának leépülésével az ühg-kibocsátás kormányzati beavatkozás nélkül, magától is visszaesett. Ez csúsztatás. Tudni kell, hogy
a Paksi Atomerőmű karbonmentes energiát termelő blokkjainak nyolcvanas évekbeli rendszerbeállításával egyre versenyképtelenebbé vált a fosszilis alapú villamosenergia-termelés, így a rendszerváltás éveiben az ühg-bázisérték Magyarországon jóval alacsonyabb lett az általában a régiós országokban mértnél.
Ezzel párhuzamosan látni kell, hogy a gazdasági rendszerváltozással, leginkább a kilencvenes évek második felétől kezdődően hatalmas mértékben nőtt a beruházások mértéke, a vállalkozások száma, több száz százalékos volt a növekedés az ipari termelés területén a kilencvenes években mérthez viszonyítva. Gazdasági teljesítőképességünk bővülésével ühg-kibocsátásunk is emelkedett. Magyarországnak összességében tehát úgy sikerült az átlagot meghaladóan csökkentenie a karbonlábnyomát, hogy az átlagot meghaladó módon bővítette gazdaságát, és a posztszovjet térség elmaradott államából – például az egy főre jutó GDP-növekedést nézve – a korábbi EU-országok egy részének szintjére tornázta fel magát (például Görögország, Portugália). 2010 óta az ország egységnyi GDP előállítására 24 százalékkal kevesebb üvegházhatású gáz kibocsátásával képes.
Az ellenzék ezekkel a számokkal sem foglalkozik. Ehelyett a klímatörvény visszavonását szorgalmazó közleményükben leírják: ha marad a kormány részéről a legalább negyvenszázalékos, 2030-ig szóló kibocsátáscsökkentési célkitűzés, akkor „búcsút mondhatunk annak a legfontosabb célnak, hogy a globális felmelegedés következtében az emberiség el tudja kerülni a klímaváltozás legsúlyosabb hatásait, és ne kockáztassa saját létét”. Lefordítva: ha a Fidesz nem emeli meg az ühg-kibocsátás mérséklésének vállalt szintjét, az emberiség elpusztul. Erős állítás, főleg úgy, hogy a magyar összkibocsátás a világ ühg-kibocsátásának 0,13 százaléka.
Az ellenzéki megállapításban szimbolikusan benne van minden, amit az ellenzék zöldpolitikájának komolyan vehetőségéről gondolhat a választópolgár. Az ellenzék zöldpolitikája álomdédelgetés és nyakló nélküli riogatás. Schmuck Erzsébeték figyelmét az is elkerülte, hogy a visszavonásra javasolt klímatörvényben a kifogásolt negyvenszázalékos kibocsátás-visszafogásnál szerepel a legalább szócska, vagyis ennél a csökkentés mértéke magasabb is lehet. Mint ahogyan az említett friss Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia rögzíti is: az EU által 2030-ig elérendő 55 százalékos kibocsátásmérséklés elvileg Magyarország által is elérhető.
Az is érdekes, hogy az ellenzék az Alkotmánybíróságon támad meg egy, a parlament által már elfogadott törvényt. Nem az utólagos normakontroll intézményének jogosságát vonom kétségbe. Mindössze arra mutatnék rá, hogy sikk lett a klímavédelmi jogszabályokat a bírói hatalom közbeiktatásával megcsáklyázni. Az erre törekvők általában azzal érvelnek, hogy a klímavédelem érdekében megalkotott jogszabályok nem elég szigorúak, nem tesznek eleget a probléma megoldásáért.
Németországban és Hollandiában már született olyan döntés, amely kimondta egyes klímavédelmi törvényekről, hogy azok nem megfelelően védik a jövő nemzedékének érdekeit.
Az ellenzék is bevallottan erre a hullámra ülne fel. Pedig az igazságszolgáltatás jelentőségét mélyen elismerve sem tűnik helyesnek, hogy az alapvetően jogi megfelelőséget vizsgáló hatalmi ág olyan ügyekben hozzon döntéseket, amelyek nem pusztán jogi természetűek. A költségvetést érintő gazdasági ügyekben a végrehajtó hatalmat, azaz a kormányt terheli a felelősség. A bírói hatalommal ellentétben a demokratikus társadalmakban a nemzeti parlamentek és a kormányok a népfelség elvén keresztül gyakorolják a hatalmat. A parlamentek és kormányok feladata, hogy egy adott országon belül a szerteágazó érdekeket és szempontokat összehangolják, különböző ügyekben konszenzust teremtsenek. Tévedés azt gondolni, hogy a klímaváltozás pusztán környezetvédelmi kérdés. Az is, de emellett a gazdaságunk, társadalmunk, kultúránk jövőjére is hatással van. Nem a bírói, hanem a törvényalkotói és a végrehajtó hatalmi ág rendelkezik olyan képességekkel és legitimációval, hogy meg tudja mondani, milyen módon lehet egy országban egyszerre elérni a klímasemlegességet, betartani a nemzetközi és hazai jogszabályokat, megvédeni a munkahelyeket, javítani a vállalkozási környezetet, kivédeni az esetleges társadalmi feszültségeket – és így tovább. Ha ezeket az elvárásokat nem sikerül egyensúlyban tartani, a klímavédelemnek több ellensége lesz, mint amennyi támogatója, ez pedig senkinek nem lehet célja. Még a több tízezer oldalas elemzéseket készítő, több ezer szakember bevonásával dolgozó, kifejezetten a klímaváltozással foglalkozó IPCC is forgatókönyvekkel, becslésekkel, valószínűségszámításokkal írja le, szerinte a következő években mi fog történni klímaügyben. Hogyan tudna akkor egy bíróság egzakt módon, objektíven, megalapozottan döntést hozni arról, hogy egy jogszabályban foglalt intézkedéscsomag hosszú távon elégséges-e vagy sem a klímacélok eléréséhez, és hogy az a jövő generációjának életminőségét milyen mértékben befolyásolja?
Összefoglalva azt gondolom, Magyarországon az ellenzéki zöldpolitika olyan, mint a szivárvány. Szemet gyönyörködtető, hatalmas, megfoghatatlan égi tünemény, amely a látszat ellenére valójában nem áll lábakon, nem kapcsolódik a földi világhoz. Szivárványok kergetése helyett többet érünk el azzal, ha két lábban a földön járva keressük a megoldást az éghajlatváltozás problémáinak megoldására.
A szerző a Klímapolitikai Intézet stratégiai és kommunikációs vezetője.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.
(Borítókép: S zmog Budapesten 2017. január 22-én. Tarlós István főpolgármester elrendelte a szmogriadó riasztási fokozatát a fővárosban. Fotó: Illyés Tibor / MTI)