Amikor májusban tizenkét megaklub, amelyek magukat a kontinentális futball szakmai, gazdasági és szellemi csúcstermékének képzelik és hirdetik (csak a miheztartás végett: van köztük olyan, az FC Barcelona, amely másfél milliárd eurós adósságot görget maga előtt), előállt az Európai Szuperliga ötletével, idehaza is nem egy véleményformáló – manapság úgy mondjuk: influenszer – lelkendezni kezdett az idea hallatán. 

Angliában persze azonnal kitört a parasztlázadás, többek között a Watford- és Southampton-drukkerek sem voltak hajlandók lenyelni, hogy egyszer s mindenkorra elessenek a Manchester City, a Liverpool, a Manchester United, a Chelsea, a Tottenham vagy az Arsenal évente egyszeri látogatásának élményétől. Meg ami ezzel automatikusan együtt járt volna: a Premier League, a földkerekség legértékesebb futballipari termékének kiherélését. 

Az UEFA persze kivont karddal rontott a tizenketteknek – akik közül jellemző és elgondolkodtató módon hiányoztak a minden tekintetben megfontolt, óvatos és körültekintő, de azt is bátran kijelenthetjük: az átlagnál erkölcsösebb német klubok, élen a Bayern Münchennel –, hiszen az európai szövetség csúcstermékét és financiális fejőstehenét, a Bajnokok Ligáját értéktelenítette volna el marketingszempontból a Szuperliga. 

Ez volt májusban. Azóta sok víz lefolyt a Temzén, a Manzanaresen, a Szajnán, de még a Dnyeszteren is. Hogy miért említjük ezt a valójában jelentéktelen, Transnistria és Moldova közötti határfolyót? Mert ennek a partján fekszik Tiraspol (oroszosan Tyiraszpol), itt működik az európai futballősz meglepetésklubja, a Sheriff – jelen írásunk apropója.

És most ne kapjunk a fejünkhöz, ne emlegessük, hogy a Sheriff alapítói a KGB ügynökei voltak, meg hogy a klub tulajdonosa, Viktor Gusin valójában egy nagypályás gengszter, aki Transnistria gazdaságának hatvan százalékát uralja. Ne, mert itt nem ez a lényeg, hanem a jelenség: a Sheriff a maga 12 millió eurót érő játékoskeretével 2–1-re legyőzte a Bajnokok Ligája legutóbbi fordulójában a csaknem nyolcszázmilliót érő Real Madridot, méghozzá a Santiago Bernabéu Stadionban, és ez idő szerint maximális hat ponttal vezeti a D csoportot.

Hogy kerül a csizma az asztalra?

Csak úgy, hogy ha májusban létrejött volna az Európai Szuperliga, most nem lenne tele a világmédia a Sheriff, a Young Boys és a Club Brugge hőstettével. Mert a korábban a Fradit búcsúztató svájci törpe 2–1-re megverte a Cristiano Ronaldóval, Pogbával felálló Manchester Unitedet, és a belga miniklub is 1–1-es döntetlenen tartotta a Jan Breydel Stadionban (hol?!) a Mbappé, Messi, Neymar álomtriót felvonultató BL-döntős Paris Saint-Germaint. 

Mert igenis vannak még csodák a futballban, még ha Florentino Pérez és társai ennek az ellenkezőjét akarták is belénk sulykolni franchise-jellegű, zártkörű, külön bejáratú játszóterük legalizálásával. Azt próbálták a fejünkbe verni, hogy a néző nem kíváncsi Dávid reménytelen küzdelmére Góliáttal, csakhogy egyvalamit elfelejtettek: az a bizonyos bibliai parittyakő az óriás fején csattant, Dávidot pedig idővel már királyukként tisztelték a zsidók. 

Amikor al-Kelaifi, Laporta, Pérez és a Glazer família így kalkulált – mármint hogy senki sem kíváncsi a törpék vergődésére az óriások ellen –, elfelejtették a lényeget, a sport elidegeníthetetlen velejáróját. 

A kiszámíthatatlanságot, a dicsőséges bizonytalanságot. 

A Bajnokok Ligája már jelenlegi formájában is éppen elég akadályt gördít a Sheriff és a hasonszőrű outsiderek útjába, nem kell ide még egy Szuperliga is. A moldovai bajnoknak négy oda-vissza párharcot kellett győztesen abszolválnia – ez összesen nyolc meccs –, hogy egyáltalán eljusson a csoportkörig, ahová a Real Madrid alanyi jogon beleszületett. Még most, a Sahtar Doneck és a Madrid legyőzése után is – tegyük a szívünkre a kezünket – valószínűbb a Sheriff búcsúja, mint a továbbjutása a kieséses szakaszba, Európa legjobb tizenhat csapata közé. 

A tizenkét topklub arroganciája, a zártkörű Szuperliga létrehozása kizárólag a piszkos tizenkettő érdekeit szolgálta volna. A maradék Európát elkerülhetetlenül a megalázó beszállítószerepre kárhoztatta volna, amelynek az a feladata, hogy biztosítsa az óriások hátországát tehetségeik felfelé áramoltatásával és szükségszerű elkótyavetyélésével. (A gond az, hogy már most is ez a helyzet, Szuperliga nélkül.)

Ebbe nem volt hajlandó belemenni a kisemmizésre szánt derékhad, és könnyen lehet, hogy az a dac, az az elszántság, az a „csak azért is megmutatom” szellem pontosan a nagyok arroganciájából, kapzsiságából, önzőségéből táplálkozott, arra adott reakció volt.

Nem bizonyítható, csak valószínűsíthető: ha Pérezék nem hozakodnak elő a Szuperliga eretnek gondolatával, most nem beszélnénk könnybe lábadt szemmel a Sheriff, a Young Boys és a Brugge hőstettéről. 

(Borítókép: Egy szurkoló tiltakozik a Szuperliga ellen 2021. április 19-én. Fotó: Jonathan Brady / PA Images / Getty Images)