Az előválasztás első fordulójára jellemző szépségversenyből az eredményhirdetés után a baloldalon rossz emlékeket idéző casting lett, amely végül vérfürdőbe, de legalább vezéráldozatba torkolt. 

Az elmúlt egy hetet meghatározó Karácsony–Márki-Zay-csörte vitathatatlanul meghatározó momentuma az előválasztási folyamatnak: bármi is lesz a végeredmény, nem múló epizód, hanem sorsdöntő pillanat. Kevesen gondolták volna, hogy a kommunikációs kihívásokkal eddig soha nem küzdő, az ellenzéki lavírozásokban rendre jól teljesítő Karácsony Gergely ennyire amatőr hibákat vét, ennyire megalázó helyzetekbe kerül. A már az előválasztás első pillanatától 2022 tavaszára figyelő főpolgármester talán lebecsülte riválisát, és azt gondolta, hogy néhány látványos gesztussal gyorsan visszalépésre tudja kényszeríteni. A legnagyobb hibát azzal követte el, hogy nem számolt a Márki-Zay Péterre már eddig is jellemző tulajdonságokkal: a hódmezővásárhelyi polgármester önmagába vetett hitével, saját kiválasztottságának tudatával és a mindehhez társuló nyílt, a politikai társaságokban szokatlan kommunikációjával. Aki hosszabb ideje figyeli Márki-Zay mozgását, sejthette, hogy különböző ajánlatokkal nem lehet megvásárolni, számára csak a miniszterelnöki (és előtte a közös ellenzéki miniszterelnök-helyettesi) pozíció bír jelentőséggel. Ha ezt a főpolgármester számításba veszi, elkerülhette volna a vesszőfutást, és már az első fordulós eredményhirdetés után dönthetett volna a hármas indulás vagy az akkor még meglepő és látványos visszalépés mellett. Azzal, hogy végül az utolsó pillanatban, sok keménykedés és kanyarodás után félrerántotta a kormányt, valamennyit kétségtelenül javított a helyzetén: Márki-Zay győzelme esetén királycsinálóként szerepelhet, veresége esetén pedig bűnbakként mutathat a hatalomakarnok hódmezővásárhelyi polgármesterre, miközben saját wannabee-sága valamelyest megmarad. Ennek ellenére 

Innentől már csak két lényeges kérdés maradt: ki nyeri a második fordulót, és mit jelent majd az az eredmény a jövő tavaszi esélyeket illetően? A Dobrev–Márki-Zay-verseny kimenetele – ez a szomorú igazság – komolyan megjósolhatatlan. Ahhoz, hogy esélyekről beszélhessünk, tudnunk kellene, hányan és kik (az egyes ellenzéki pártok szavazói milyen arányban) vesznek részt a második fordulóban. Ismernünk kellene, hogy a kieső jelöltek – különösen a Jobbik és az MSZP – szavazói közül azok, akik elmennek a második fordulóban szavazni, kire voksolnak nagyobb arányban (ez messze nem egyértelmű). Márki-Zay Péternek egyértelműen több tartaléka látszik a szavazók között, miközben Dobrev Klára pártjának mozgósítási képessége vitathatatlanul erősebb és eddigi politikai teljesítménye is acélosabb. És persze ismernünk kellene azt is, amit nem ismerhetünk: ki hogyan szerepel a második fordulós kampányban, különösen a most nagyon felértékelődött kétszereplős miniszterelnök-jelölti vitá(k)ban – ahol sok választó először fogja látni a két jelöltet igazán éles helyzetben, és amely után sok hezitáló ellenzéki biztosan könnyebben dönt majd. S akkor még nem beszéltünk a Fidesz szintén nem ismert válaszlépéseiről; vajon a kormánypárt hogyan viszonyul a második fordulóhoz, kit és hogyan „támogat” majd azzal a páratlan kommunikációs arzenállal, amellyel rendelkezik. 

Közlemények sokasága, elemzésnek álcázott propagandaszövegek garmadája szólt arról, hogy az előválasztás tét nélküli színjáték. „Úgyis Márki-Zay lép majd vissza, hiszen Gyurcsány Ferenc nem bízza a véletlenre a dolgot: kizárólag az ő szoros szövetségesei maradhatnak bent a második fordulóban” – írják az egyik ilyen produktumban. Ez azonban csak az egyik olvasat: az események valóban nem úgy alakultak, ahogy a Fidesz kalkulált. Hanem? Hát, számukra sokkal jobban, mint gondolták – mondja a másik olvasat. Az elmúlt időszakban a kormányoldal nem sajnálta a pénzt arra, hogy Karácsony Gergelyt politikai értelemben legyilkolja. És sikerült? Igen, sikerült, a főpolgármester jövőre már biztosan nem lesz Orbán Viktor kihívója.

Karácsony helyett a Fidesz kaphat egy általuk lottóötösnek gondolt politikust vagy egy pártháttér nélküli, a baloldalon messze nem egyértelműen elfogadott másikat. Két nagyon különböző karakter, két nagyon más kampányhelyzet. A számok szerint sokáig mindkét fogatókönyv valószerűtlennek és egyben a Fidesz számára kívánatosnak látszott. Különösen Dobrev Klára miniszterelnök-jelöltségéről gondolhatják sokan (nem teljesen alaptalanul), hogy az álomsorsolás a Fidesznek. A szerénység azonban indokolt: az elmúlt időszakban többen megégették magukat, politikusok és egyéb beszélőfejek is nagyokat tévedtek, amikor a bizonytalan jövővel kapcsolatban mondtak biztosnak hitt mondatokat. Ha igaza lesz Lázár Jánosnak, és a 2022-es választás a Fidesz és a nem Fidesz küzdelmeként jelenik meg a szavazók előtt, akkor ez a kérdés – ki a miniszterelnök-jelölt egy olyan hatpárti közös lista élén, ahol az összes ellenzéki vezető neve szerepel – sokkal kevésbé lesz fontos, mint ahogy most, az előválasztási viták idején gondoljuk. Ebben az esetben ugyanis, bárki is nyer az előválasztáson, legkésőbb a szavazás napjára beáll majd mögé az is, aki saját ellenzéki kedvencének veresége miatt végignyafogja a választási kampányt, de nagyon nem akarja, hogy Orbán Viktor maradjon a miniszterelnök. 

Ebben jelentős szerepe lehet annak, hogy ki jeleníti meg az alternatívát, de bárki is lesz az, egy ilyen szorosnak látszó kétpárti versenyben a Fidesz csak akkor lehet nyugodt, ha a szavazatukban ma még bizonytalanokért folytatott harcban a kormányoldal kampánya meggyőzőbb és sikeresebb lesz, mint az ellenzéké.

(Akik azt szeretik, ha biztosat olvasnak a bizonytalan jövőről, ezzel biztosan nem érik be. Nekik ajánlom azokat a biztos mondatokat, amelyek olykor egy hét, máskor pár hónap után válnak érvénytelenné.)

A szerző politológus, elemző.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját. 

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.

(Borítókép:  Bodnár Patrícia / Index)