Lassan harminc éve keresi a magyar baloldal Orbán Viktor ellenszerét; egyelőre nem nagy sikerrel. A posztkommunista káder (Horn Gyula), a posztkommunista úriember (Medgyessy Péter), a lángszavú vezető (Gyurcsány Ferenc) és a higgadt technokrata (Bajnai Gordon) mind elbuktak vele szemben, és az újbalos főpolgármester (Karácsony Gergely) négy hónapos Orbán-ellenes kampánya is kudarccal végződött. A legújabb politikai wunderwaffe lehetett volna egy nő, de az előválasztás miatt inkább egy magát jobboldalinak mondó baloldali kihívón lesz most a sor.
Márki-Zayt szavazói alapvetően három okból emelték pajzsra. Ezek közül a legfontosabb, hogy még a baloldali tábor felében is népszerűtlen Gyurcsány-jelenségtől ő tudta a legnagyobb távolságot elhitetni.
A baloldali előválasztók nagyrészt nem Márki-Zayra, hanem Gyurcsány ellen szavaztak.
Másrészt a hódmezővásárhelyi polgármesternek vannak saját hívei is, 2018-as berobbanása óta egyfajta mozgalom alakult ki körülötte, országos lefedettség nélkül, de néhány regionális bástyával. Lesznek tehát olyanok, akik csak miatta fáradságos önkéntes munkát vállalnak a kampányban. Végül Márki-Zay győzelmének harmadik oka, hogy láthatóan nagyon élvezi új szerepét, a kiemelt médiafigyelmet, és fáradhatatlan agitátorként – Karácsony Gergellyel ellentétben – permanens kampányra is képes.
A következő napok politikai kulcskérdése, hogy kell-e aggódnia a Fidesznek Márki-Zay jelölése miatt. Természetesen mindig jobb félni, mint megijedni: az ellenfél alábecsülése elbizakodottá és vakká tesz. Ugyanakkor túlbecsülése is hiba, mivel lebénítja a gondolkodást. Márki-Zay Péter újszerű kihívást jelent a kormányoldalnak, de az újszerűség semmire sem garancia.
A baloldali előválasztás után letisztuló versenyhelyzetről nem lehet reális képet rajzolni a Fidesz nélkül. Márpedig a kormánypártnak számos stratégiai előnye van ellenzékével szemben. Fegyelmezett, egységes, vezetője még saját pártjánál is népszerűbb. Ezzel szemben a baloldalt sértett politikusok kibeszélése, a bejutó helyekért folytatott belharc és egy, még az ellenzéket is megosztó miniszterelnök-jelölt jellemzi. Hiába mond most bármit a DK a győztesről, biztosan tudható, hogy nem zárták a szívükbe a hirtelen a porondon termett vásárhelyi feltörekvőt.
A 2022-es választás a stabilitás és a totális újrakezdés közötti döntés lesz.
A stabilitás oldalán álló kormánypárt jóléti intézkedésekkel (nyugdíjemelések, családi adó-visszatérítés, a közszféra béremelései és a fiatalok adómentes jövedelme) próbálja a koronavírus legyőzése miatt amúgy is kedvező közhangulatot tovább javítani. Könnyen belátható, hogy elégedett emberek nem akarnak változást.
Ezzel szemben a baloldal a totális újrakezdés elfogadtatása érdekében a proteszthangulat szításában érdekelt. Csak így tudja elfogadtatni az alkotmánytalanítást és az új alkotmányozást, a vagyonadót és a politikailag motivált nyomozásokat. Az elbukott Karácsony Gergely a megtermelt javak igazságosabb elosztásával kampányolt, Márki-Zay Péter viszont a kormányzati sikerek tagadására építi üzeneteit. Többször is emlékeztette hallgatóságát az utóbbi napokban, hogy nincs mit elosztani. Dobrev harmincszázalékos pedagógusbér-emelésével szemben például a költségvetési korlátokra hívta fel a figyelmet.
A proteszthangulat erősítése Márki-Zaynak azért is létérdeke, mert így tudja csak elterelni a figyelmet saját személyének és politikai hátországának kellemetlen részleteiről. Ha ugyanis a választás nem Orbánról szól, hanem arról, hogy rá szabad-e bízni a hódmezővásárhelyi polgármesterre az országvezetést, több mint valószínű, hogy nem tud többséget szerezni. Az alábbiakban Márki-Zay Péter öt stratégiai gyengeségéről és ezzel a baloldali jelölt legyőzhetőségéről lesz szó.
Szövetség Gyurcsánnyal. Márki-Zay gyors sikerének titka, hogy Gyurcsány- és Dobrev-ellenes kampányt épített fel. Csakhogy minden módszervita és üzengetés ellenére egyértelmű, hogy ő is összefog a volt kormányfővel és nejével. Már az előválasztás utolsó napján is együttműködésüket hangsúlyozták. A következő napokban a közös lista negyven-ötven befutó helyének elosztása, azon Márki-Zay és Gyurcsány közös szereplése, az október 23-i együttes fellépés, majd az együttműködés jegyében várható kölcsönösen kedves szavak a Gyurcsány-ellenesség képét Gyurcsány-szövetséggé alakítják. Márki-Zay olyat ígért a saját választóinak az előválasztási hajrában, amelyet már a választási kampányban sem fog tudni tartani, nemhogy egy esetleges győzelem esetén. A baloldal all inclusive kínálata még sok kellemetlenséget rejt számára, például a választási győzelem esetén az előválasztás első fordulójának szimpátiaversenyét megnyerő Dobrev Klárára való csere lehetőségét. A következő parlamenti ciklus közepén lesz az EP-választás, amelyet 2004-ben Medgyessy Péter sem élt túl.
A pártnélküliség gúzsba kötése. A politikai pártok nem népszerűek Magyarországon, pedig nélkülük egyetlen politikus sem lehet tartósan sikeres. Márki-Zay saját pártnélküliségéből megpróbált előnyös imázst faragni, ám ezzel valójában egy fontos hiányosságára irányította a figyelmet. Tény, hogy programot barátokkal is lehet írni, kampányrendezvényt mozgalom is szervezhet, de egy ország kormányzásához szükséges, legalább ötszáz-ezer, szakértelemmel és irányítási képességekkel rendelkező, bizalmi személy felkutatásában csak egy szervezett párt tud segíteni. Nemcsak miniszterekre, de államtitkárokra, kabinetfőnökökre, főosztályvezetőkre és tanácsadókra is szüksége van annak, aki egy országot akar vezetni.
Ha Márki-Zay lenne Magyarország miniszterelnöke, alighanem a koalíciós pártok és elsősorban a DK adná a szervezeti hátterét.
Emlékezetes, Dobrev Klára kampányában többször utalt saját kormányzati tapasztalatára, amely lényegében a DK bejelentkezéseként érthető a kormányapparátus kulcspozícióira. Karácsony Gergely is inkább arca, mintsem irányítója a fővárosnak, Gyurcsány pártja nélkül semmilyen fontos döntést nem tud hozni. A pártnélküliség jól hangzik, de valójában gúzsba köti büszke hirdetőjét.
A Karácsony-árvák illékony támogatása. Márki-Zay Péter esetleg vigasztalhatja magát azzal, hogy előválasztási svungját látva több baloldali párt is elkezdett közelíteni felé. Korábban nem volt pártja, most, úgy tűnik, egyszerre több is lett. Csakhogy a hirtelen jött barátok hirtelen mennek is. A Karácsony-árvák az MSZP-től a Párbeszéden át a Momentumig elsősorban a közös listás helyek elosztása miatt sorakoztak fel a meccs lefújása előtt Márki-Zay mögött. Tudták, hogy a győztes miniszterelnök-jelölt mozgalma nem állhat sorba a bejutó helyekért, ezért segítségére siettek. Ez a támogatás azonban Márki-Zay hibái, csökkenő esélye vagy veresége esetén könnyen kámforrá válik, s győzelme esetén is homokra épített háznak bizonyulhat. Karácsony és a korábban őt támogató pártok hűségében reménykedni a valóságérzék teljes hiánya lenne.
A DK revánsvágya. Attól még, hogy Márki-Zay mostantól szövetségese eddigi riválisának, a DK politikusai aligha felejtik el neki az elmúlt hetek kirohanásait. Miatta nem valósult meg a Karácsony bukása után elérhetőnek tűnő baloldali egységpárt már a választások előtt, s így marad a „Gyurcsány-koalíció”, az összeolvadás pedig 2022 utánra tolódik. A bolsevik tradíció mentén a DK vezetése most alighanem „hasznos idiótának” tekinti Dobrev Klára legyőzőjét, aki talán elér új választókat, s még maga sem látja be, hogy csupán előkészíti a terepet a DK számára. A megfelelő időpontban a DK revánsot fog venni Márki-Zayon az elmúlt hetekért.
Hiperaktív öntörvényűség. Jól mutatja a különbséget Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter között, hogy míg előbbi hiperpasszívnak mondta nyelvtudását, utóbbi beszédében, finoman szólva is hiperaktívnak tűnik. Ennek előnyös oldaláról már volt szó. Hátránya viszont, hogy sok beszédnek sok az alja. Csak az elmúlt napokban például az önképe szerint jobboldali keresztény Márki-Zay kifejtette, hogy Jézus baloldali volt, hazaárulással vádolta meg a Dobrevre szavazó Karácsony-híveket, de tartott kiselőadást az állítólag a Karmelita kolostorból ellene irányított halálcsillagról is. Ezek alapján elképzelhető, hogy egy esetleg miniszterelnökké választott Márki-Zay mennyire lenne népszerű a hajnalig tartó Európai Tanács-üléseken kollégái körében hosszú felszólalásaival, de túlmozgásossága és túlzásba vitt beszédmennyisége már a kampányban is sok gondot okozhat. Árulkodó, hogy az immár négy éve közszereplő Márki-Zay és néhány ismert társa egyetlen pártnak sem kellett, semelyik létező formáció sem akarta integrálni őket, s ők sem tudtak új pártot létrehozni ennyi idő alatt. A vásárhelyi polgármester ugyanis öntörvényű és összeférhetetlen személyiség benyomását kelti, meggyőződéssel vallja, hogy mindenben neki van igaza, még észszerű kompromisszumokra sem igazán hajlandó. Erről legújabb híve, Karácsony Gergely tudna sokat mesélni.
A Márki-Zay-féle politikusok üstökösök, nem állócsillagok. Amilyen gyorsan beleszerettek a baloldali választók, olyan gyorsan ki is tudnak szeretni belőle,
ha nem látnak már esélyt a győzelmére. Most felsorakoznak mögé az ellenzéki pártok, de inkább érdekből, mint lelkesedésből. Egy hónapja még egyikük sem gondolta, hogy szeretni fogja őt. Az előttünk álló kampányidőszak hat hónapja hosszú idő, az is lehet, hogy annak végére sem fogja már szeretni egyetlen ellenzéki párt sem.
A vásárhelyi polgármester újszerű kihívó, de stratégiai gyengeségei miatt legyőzhető. Ennek ellenére jó, ha a kormánnyal szimpatizálók tartanak Márki-Zay Pétertől, a választás tétjének érzete mozgósítja a Fidesz-tábort.
A szerző a Nézőpont Intézet politikai elemzője.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.
(Borítókép: Horn Gyula, Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon és Márki-Zay Péter. Fotó: Földi Imre / MTI, Kovács Attila / MTI, Illyés Tibor / MTI, Kovács Attila / MTI, Bodnár Patrícia / Index)