Újra előtérbe kerül Oroszországgal kapcsolatban a realista külpolitika – állítja Ilyash György, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója.
A legutóbbi véleménycikkben bemutattam, hogy a külpolitikai gondolkodásban két típusú megközelítés körvonalazódik Oroszországgal kapcsolatban. Azóta az általános vélekedéssel szemben az együttműködők csoportja erősödött, és nemcsak az Egyesült Államok szakértői és politikai közösségén belül, hanem nemzetközi viszonylatban, az országok külpolitikai megközelítései tekintetében (német–francia–olasz megközelítés) is. Az együttműködést ellenzők, az ultimátumpolitikát, nyomásgyakorlást és ideológiai megközelítést preferálók csoportja (például balti államok) pedig érdemben gyengült. Az (alább mutatott) nemzetközi felmérések alapján látható, hogy ezen külpolitikai elmozdulás a nemzetközi közvéleménnyel összhangban történik.
A Biden–Putyin-találkozót követően az Egyesült Államok a szelektív együttműködés útjára lépett.
Az USA képviselői azóta számos dimenzióban párbeszédet és együttműködést kezdeményezték orosz partnereiknél: a stratégiai stabilitás kérdéseitől (például atomfegyverek elterjedésének megakadályozása, hagyományos fegyverzetellenőrzés stb.) a kibertámadások elleni fellépésen keresztül a regionális konfliktusokig (például Afganisztán) és az éghajlatváltozásig. Az olyan váratlan előrelépések, mint a kibervédelem kapcsán a közös orosz–amerikai kiberbiztonsági kezdeményezés az ENSZ-ben, a katonai vezetők tárgyilagos egyeztetése, beleértve az orosz katonai bázisok potenciális hasznosításáról Afganisztán kapcsán, vagy Victoria Nuland váratlan látogatása Oroszországba, vagy a CIA igazgatójának moszkvai látogatása annyira meglepték a médiát, hogy az érdemi beszámolók is elmaradoztak. Más beszámolók viszont kiterjedt, nem nyilvános egyeztetéssorozatról tudósítanak.
Mindezzel az USA megerősítette azon országokat, amelyek korábban is az együttműködés útján jártak. Európában ezt a megközelítést képviseli többek között Franciaország és Németország, hazánk pedig követi a francia–német megközelítést. Az európai törésvonal csak látványosabb lett az amerikai–orosz párbeszéd fényében: a német–francia megközelítéssel és támogatóikkal (Olaszország, Ausztria, Magyarország stb.) az egyik oldalon és a lengyel–balti csoporttal a másikon.
Az együttműködők csoportja elismeri Oroszország nagyhatalmi státuszát, szerepét, és ennek megfelelően globális és nemzeti érdekek mentén együttműködik az orosz partnerekkel a stratégiai stabilitástól az energiabiztonságon keresztül az éghajlatváltozásig.
Mindeközben az Egyesült Államok külpolitikai körein belül megnövekedett az igény arra, hogy a külpolitikai döntéshozatalt demokratikusabbá tegyék, vagyis legalább részben a társadalom nézeteihez, a közvéleményhez és az amerikai középosztály szükségleteihez igazítsák. Például az amerikaiak többsége legalább egy évtizede ellenezte az afganisztáni jelenlétet, ami hozzájárult az augusztusi kivonuláshoz.
Az amerikai társadalom gondolkodása Oroszországról teljesen kiegyensúlyozott, főleg annak fényében, hogy vetélytársakról van szó. A Chicago Council elemzése szerint 1978–2020 között az amerikaiak átlagosan 39-40 pontra értékelték a kedvező, pozitív viszonyulást Oroszországhoz egy százpontos skálán, miközben 2014 óta ez az átlag 33-34 pont.
Az amerikaiak többsége az Oroszországgal való együttműködés mellett foglal állást az alábbi kiemelt ügyekben: az Új START-szerződés meghosszabbítását támogatja 73 százalék; az atomfegyverek elterjedésének megakadályozását (különösen Irán és Észak-Korea esetén) támogatja 71 százalék; az atomfegyverek fegyverkezési versenyének megakadályozása a két ország között 69 százalék; a jövőbeli pandémiák elleni közös fellépés támogatása 63 százalék; kibertámadások elleni együttműködés támogatása 54 százalék; hagyományos fegyverzetellenőrzési új megállapodások támogatása 53 százalék; Kína globális befolyásának korlátozását célzó együttműködés 53 százalék; klímaváltozás elleni közös fellépés támogatása 52 százalék.
Fentebb már láthattuk, hogy az amerikai–orosz tárgyalások éppen e témakörökhöz kapcsolódnak. A Gallup kutatása szerint 1989–2019 között átlagosan az amerikaiak 44 százalékának kedvező, pozitív nézetei voltak Oroszországról, 2014 óta ez az átlag 26 százalékra esett vissza.
Ha megnézzük a globális viszonyulást Oroszországhoz, vagyis a világ 108 országában megfogalmazott nézeteket, akkor – a Gallup World Poll szerint – a nemzetközi közösségen belüli támogatottsága átlagosan 27 százalék volt a 2007 és 2020 közötti időszakban, miközben 2014 óta folyamatosan javul, és 2020-ban elérte a 34 százalékos támogatottságot, nagyjából egy szinten Kínával és az Egyesült Államokkal. Összehasonlításképpen: az USA támogatottságának átlaga a 2007 és 2020 közötti időszakban negyven százalék volt a nemzetközi közösségen belül, míg Kína 31 százalékos átlaggal rendelkezik.
Összességében tehát a nagyhatalmak megítélése összemérhető, nagy szakadék nem tapasztalható közöttük a világ többsége szerint.
Ugyan lenne lehetőség Oroszország számára kedvezőbb eredményekkel rendelkező felmérésekre hivatkozni, de itt tudatosan az amerikai kutatásokra, felmérésekre támaszkodunk. Ezekből látszik, hogy az Egyesült Államokban Oroszország pozitív megítélése átlagosan megközelíti vagy eléri a harmincszázalékos nagyságrendet, miközben az amerikai társadalom nagyobb része támogatja az Oroszországgal való együttműködést több kulcsfontosságú területen.
Nézzük meg részletesebben néhány további ország véleményét is, főleg az Európai Unió, a NATO tagállamai, illetve az EU és a NATO szövetségi köréhez tartozó országok álláspontját.
A Pew Research kutatásai (2020-ban kiválasztott 14 ország és 2019-ben kiválasztott 33 ország) alapján elkülöníthetjük az országok három csoportját:
1. Oroszország kedvező, pozitív megítélése meghaladja a harmincszázalékos nagyságrendet:
A teljesség igénye nélkül ebbe a csoportban található számos európai ország, például Szlovákia 60 százalék, Görögország 58 százalék, Olaszország 48 százalék, Franciaország 35 százalék, Magyarország 35 százalék, Spanyolország 31 százalék; számos ázsiai ország, például India 49 százalék, Dél-Korea 39 százalék, Indonézia 39 százalék; számos közel-keleti ország, például Izrael 45 százalék; Libanon 43 százalék; számos afrikai ország, például Nigéria 41 százalék, Kenya 38 százalék; számos dél-amerikai ország, például Mexikó 39 százalék, Argentína 36 százalék, Brazília 36 százalék. Itt vannak a szomszédos államok is, mint Csehország 34 százalék, Lengyelország 33 százalék, Ukrajna 32 százalék.
2. Oroszország kedvező, pozitív megítélése eléri vagy megközelíti a harmincszázalékos nagyságrendet
Ebbe a csoportba került például Németország és Kanada harminc-harminc százalékkal.
3. Oroszország kedvező, pozitív megítélése nem éri el a harmincszázalékos nagyságrendet
Ebbe a csoportba kerültek például angolszász országok: Ausztrália 27 százalék, Egyesült Királyság 24 százalék; balti és skandináv országok: Dánia 19 százalék, Svédország 16 százalék; vagy egyes nyugat-európai országok, mint Hollandia 22 százalék.
Ez a csoportosítás azért releváns, mert a 2019-es és 2020-as kutatás szerint Oroszország kedvező, pozitív megítélésének átlaga 37 és 29 százalék volt.
A Gallup egy másik kutatása szerint a vizsgált több mint negyven országban a lakosság 32 százaléka úgy látja, hogy Oroszország külpolitikája inkább stabilizálja a nemzetközi rendszert, vagyis itt is átlagosan a megkérdezettek egyharmada inkább pozitívan látja az országot. Ugyanezen kutatás kiderítette, hogy a válaszadók átlag 43 százaléka szerint Oroszország 2030-ban is nagyhatalomként lesz jelen a nemzetközi rendszerben, ennél magasabb értéket csak az USA (56 százalék) és Kína (59 százalék) kapott, miközben az EU például csupán 32 százalékot.
A fenti adatokból azt látjuk – nagyon általánosan fogalmazva –, hogy
a nemzetközi közösség körülbelül egyharmada pozitívan viszonyul Oroszországhoz. Ugyanakkor ha az euroatlanti szövetségi rendszeren kívül nézünk, azt látjuk, hogy Ázsia, Afrika és Dél-Amerika meghatározó államaiban Oroszország pozitív megítélése ennél is magasabb, többnyire megközelíti vagy meghaladja az ötven százalékot,
másképp fogalmazva a világ országainak nagyobb részében még nyitottabbak Oroszország irányába. Magyarország viszonyulása Oroszországhoz pedig a nemzetközi mainstream nézőponttal teljesen megegyezik, és olyan országokkal mozog együtt, mint Franciaország, Németország, Izrael, Dél-Korea stb. Ezzel szemben az amerikai, brit, észak-európai és balti országok viszonyulása negatív irányban tér el a nemzetközi átlagtól, vagyis ezen országok megközelítése a kisebbségi álláspontot jelenti világviszonylatban.
Az USA ebből a körből is kiemelkedik, mert a domináns, általánosan negatív Oroszország-képet náluk felülírja a szelektív együttműködés mellett kitartó közvélemény, és a nemzeti érdekeket, valamint saját korlátait ismerő külpolitikai döntéshozatal, így az USA a kooperációt választja.
Egy egészen más dimenzióban is hasonló kép rajzolódik ki. Egy tavalyi felmérés szerint egy potenciális orosz katonai beavatkozás esetén
a NATO-tagországok lakosságának átlagosan ötven százaléka nem támogatja a közös védelmet (vagyis az 5. cikkely alkalmazását) Oroszországgal szemben.
A felmérésben ezt az álláspontot támogatta a magyarok 43 százaléka, vagyis itt Magyarország még az átlagot sem érte el, és olyan országokkal került egy csoportba, mint az Egyesült Királyság, Lengyelország, Kanada. A magyar megközelítés tehát nem tér el a NATO átlagos álláspontjától sem.
Az amerikai és a nemzetközi közvélemény adatai tehát egyfelől visszatükrözik a külpolitikai szakértők körében látott törésvonalat és a realista együttműködés irányában való elmozdulást, másfelől cáfolják azon állításokat, amelyek szerint az országok többsége elutasítja az együttműködést Oroszországgal; az adatok szerint éppen a minden kooperációt ellenző országok csoportja jelenti a kisebbséget a nemzetközi színtéren, az ő külpolitikai megközelítésük tér el a nemzetközi átlagtól. Oroszország általános megítélése pedig jelentősen nem különbözik a többi nagyhatalmi szereplő megítélésétől, főleg ha érdemben a világ mind a 193 államának véleményét figyelembe vesszük.
A szerző a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is!
(Borítókép: Orosz helikopterek Moszkva fölött, a II. világháború győzelmének hetvenedik évfordulóján, 2015-ben. Fotó: Host photo agency / RIA Novosti / Getty Images)